Életének 77. évében 2022. január 26-án elhunyt Dr. Hermann Imre, a VIK AUT címzetes egyetemi docense.

Dr. Hermann Imre 1945-ben született Bakonyszombathelyen.
Munkáját a diploma 1970-es megszerzésétől 2010-es nyugdíjazásáig a BME Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszékének főállású oktatójaként alapvetően az elektronika és a teljesítményelektronika területén végezte, de tevékenyen részt vett az egészségügyi mérnökképzésben is. Egyetemi doktori címét 1980-ban szerezte. Társszerzője az Elektrotechnikai kislexikon, a Teljesítményelektronika példatár
szakkönyvnek, valamint 6 nyomtatott és 3 elektronikus formában elérhető egyetemi jegyzetnek. Pályája során kutató-fejlesztő munkát is végzett az alábbi területeken: villamosgépek forgórészének termikus védelme (VBKM), tirisztoros kapcsolók (Ganz KK), egyenfeszültségű tápegységcsalád (HTV), tirisztoros egyenáramú hajtástápegységek (VBKMFI), a Székesfehérvári Könnyűfémmű hengerművi rekonstrukciója, a Mecseki Ércbányák nagy teljesítményű felvonóhajtása (VBKMFI), impulzusgenerátorok kondenzátor-, illetve ellenállás-vizsgálathoz (HIKI), gyártósori kondenzátorformáló (Remix), szervóhajtások szerszámgépekhez (EVIG), középfrekvenciás röntgengenerátor-család (MEDICOR), dinamikus közúti és vasúti mérlegek (ARDIN), LED-es fényforrások (BME, MALÉV) és troli irányjelzők (BKV), öntvény hőkezelő berendezés (Metall-Carbon), dízel-villamos mozdonyok remotorizációja (MegaTechno), valamint tevékenyen részt vett a FIEK Moduláris Hibrid Hajtáslánc konvertereinek tervezésében.

Oktatói munkáját 1976-ban Egyetemi Nívódíjjal, 1980-ban Rektori Dicsérettel ismerték el. Szerzői munkáját a Műszaki Könyvkiadó 1975-ben Szerzői Nívódíjjal ismerte el. Kutató- fejlesztő munkája elismerései: a BME Kiváló Feltaláló kitüntetés arany fokozata (1984, 1986, 1987, 1989), az Ipari Minisztérium Alkotói Díja (1986), BNV Nagydíj (1986) és Innovációs Nagydíj (1999). Feltalálói tevékenységét 18 Magyarországon és 3 külföldön is bejegyzett szabadalom jelzi.

Mérnökgenerációkat szolgáló oktatói munkáját mindenkor nagy odaadással, kiemelkedő pedagógiai érzékkel és kimagasló szakmai hozzáértéssel látta el, kollégák, tanítványok, barátok százai kaptak felbecsülhetetlen értékű, ma már pótolhatatlan tudást tőle. A mérnöki tudományoknál talán csak a természet iránti szeretete volt nagyobb, az éveken át szeretettel ápolt és barátainak elajándékozott virágai és a Q épület aulájában található virág is, mint eddig, úgy ezután is az Ő emlékét őrzik.

Távozásával hatalmas űrt hagyott maga után a teljesítményelektronika területén. Emlékét örökké megőrizzük!