2020. december 8.
December 7-én, életének 84. évében elhunyt Benyó Zoltán, az MTA doktora, az Irányítástechnika és Informatika Tanszék emeritus professzora.
Benyó Zoltán a Folyamatszabályozási (mai nevén Irányítástechnika és Informatika) Tanszék alapító oktató-kutató generációjához tartozott. Iskolateremtő munkássága és kivételes oktatói egyénisége meghatározóak voltak a tanszék és a kar életében. Szűkebb szakterületén, az élettani folyamatok modellezésében és irányításában nemzetközi szintű eredmények fűződnek nevéhez. A karon alapítója, első szakvezetője és haláláig elkötelezett támogatója volt a több egyetem együttműködésével megvalósult, egyedülállóan interdiszciplináris és máig sikeres egészségügyi mérnök képzésnek.
Családja mellett gyászolják tanítványai, tanszéki, kari, és egyetemi kollégái. Emlékét megőrizzük.
Dr. Benyó Zoltán búcsúztatására 2020. december 29-én (kedden) 12:45-kor kerül sor a Farkasréti temető Makovecz ravatalozójában.
Az engesztelő szentmise 2020. december 29-én (kedden) 17:15 kor lesz a Városmajori Jézus Szíve Plébániatemplomban (1122 Budapest, Csaba utca 5.).
Táviratcím: Dr. Benyó Zoltánné, 1122 Budapest, Csaba utca 7/b.
Dr. Benyó Zoltán, emeritus professzorra emlékezünk
(1934-2020)
Benyó Zoltán 1934-ben született. Az Irányítástechnika és Informatika (korábbi nevén Folyamatszabályozási) Tanszék alapító, és így a tanszék oktatási és kutatási profilját napjainkig jelentősen meghatározó generációjához tartozott. Korosztálya gyerek fejjel élte át a második világháborút, fiatal felnőttként az 56-os népfelkelést – ezek az események meghatározónak bizonyultak Zoli életében is, – majd nyugdíjba vonulás előtt a rendszerváltozást.
Zoli érettségi bizonyítványt és technikusi oklevelet a Tavaszmező utcai Villamosipari Technikumban szerzett, ahol kiváló tanulóként iskolájának kiemelkedő közösségszervező és diákvezető egyéniségévé vált. Az intézmény akkoriban gyakori névváltoztatásával elégedetlen diákok javaslatára merült fel iskolájának Kandó Kálmánról történő újbóli elnevezése, amely mellé a diákok az iskola korabeli tanárainak támogatását is sikerrel megnyerték. Bár Kandó világhírű műszaki szakember volt, ez a névadás 1955-ben nem volt akadálytalan. Zoli kitartásának nagy szerepe volt abban, hogy a névadás végül is megtörténhetett.
A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán 1961-ben szerzett mérnöki oklevelet. Kiváló tanulmányi eredményének köszönhetően tanársegédi állás betöltésére kapott meghívást. Később a Frigyes Andor professzor vezetésével létrehozott Folyamatszabályozási Tanszék egyik alapító tagja lett. Gyakorlatilag teljes életében az egyetem, a kar és tanszékünk oktatója maradt. A Műszaki Tudományok Doktora fokozatot 1993-ban szerezte meg és 2012-ben az Irányítástechnika és Informatika Tanszék egyetemi tanáraként vonult nyugdíjba.
Zoli pályafutásának meghatározó kezdeti eseménye volt, amikor Csáki Frigyes akkori tanszékvezetőjétől egy kollégájával közösen azt a megbízást kapta, hogy Szentágothai János akadémikust és agykutató professzort saját kérésére ismertessék meg a szabályozástechnika legfontosabb fogalmaival és eredményeivel, mivel Szentágothai professzor abban bízott, hogy ezeket a saját kutatásaiban is felhasználhatja. Ez volt a BME és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem együttműködésének egyik első lépése. A fokozatosan bővülő együttműködés időközben mind a tudományos kutatásban, mint pedig az egyetemi képzésben példaértékűen sikeressé vált. A kutatási témák meghatározásában és elindításában, az oktatási együttműködés megszervezésében és tananyagának kidolgozásában Zoli egész karrierje során meghatározó szerepet vitt. Az érintett egyetemek folyamatos támogatásának is köszönhetően, mára az egészségügyi mérnökképzés teljes értékű mesterszakként van jelen a Villamosmérnöki és Informatikai Kar oktatási kínáltában.
Zoli szűkebb szakterületének, nevezetesen az élettani folyamatok modellezésének és irányításának elismert szaktekintélye, a hazai és a nemzetközi tudományos közösség aktív részvevője volt, többek között konferenciák szervezőjeként és részvevőjeként, hiszen a személyes diszkusszió jelentőségét mindig is nagyra tartotta. Sok doktorandusz-hallgató vett és vesz jelenleg is részt a kapcsolódó kutatómunkában. Szakmai irányításával számos doktori értekezés készült, tanítványai a nemzetközi tudományos életbe is bekapcsolódhattak. Sikerként élte meg, ha tehetséges tanítványai eredményeikkel túlszárnyalták mesterüket.
Egyetemi pályafutásának kezdetén került a Folyamatszabályozási Tanszékre az ország egyik első programozható analóg számítógépe. Frigyes Andor tanszékvezetőtől Zoli kapta azt a feladatot, hogy ismerkedjen ezzel az új eszközzel, helyezze üzembe, és dolgozza ki bevezetését az oktatásba. Ezt a gépet differenciálegyenletet megoldó gépnek is nevezték, mivel segítségével összetett matematikai modellek (áramköri) szimulációja is lehetővé vált, azaz a mai mérnöki gyakorlatban és tudományos kutatásban már nélkülözhetetlen numerikus szimulációt támogató fejlesztő rendszerek előfutára volt. Zoli ennek a feladatának oly sikeresen tett eleget, hogy az általa kidolgozott tananyagot az ELTE TTK-án (meghívott előadóként) is oktathatta.
Zoli munkáját a gyakorlatban is hasznosítható eredmények elérésének vágya irányította. A Villamosmérnöki Kar és a Folyamatszabályozási Tanszék teret adott elképzeléseinek megvalósítására. Ipari fejlesztései, oktatástechnológiai újításai sok sikert hoztak belföldön és külföldön egyaránt. Nehezen tűrte az adminisztratív korlátokat, de az ebből adódódó nehézségeken rendre túltette magát, és bátor, hovatovább vagány kutató-menedzseri kitartással folytatta úttörő tevékenységét számos területen. Így segíthette például már az 1980-as évek elején egy német-magyar spin-off vállalkozás létrehozását, amely mára meghatározó informatikai céggé nőtte ki magát.
Az oktatásban és a tudományokban elért eredmények és elismerések (így a Magyar Érdemrend Középkeresztje polgári tagozat kitüntetése 2014-ben, vagy az Alma Matertől 2017-ben kapott Pro Facultate Díj) hiánytalan felsorolása egy nekrológ kereteit messze meghaladja és a lista Zoli emberi tulajdonságairól csak keveset árulna el.
Alaptermészetéből adódóan igazi közösségi ember volt, csaknem mindenkivel szoros barátságban élte le egyetemi éveit. Miután az orvosi társadalommal is szoros szakmai és baráti kapcsolatokat ápolt, kollegáinak egészségügyi témákban is sok segítséget tudott nyújtani. Felvidéki származását nem feledve nagy gondot fordított a határon túli magyar oktatási intézményekkel való kapcsolatok ápolására. Segítette az ott tanuló magyar hallgatók bejutását az itthoni intézményekbe. Közvetlensége és igyekezete, hogy tudásából minél többet átadhasson, a hallgatóságban is megbecsülést váltott ki. Emberi tulajdonságainak fontos jellemzője volt az is, hogy ha hibázott, őszintén elnézést is tudott kérni.
Amatőr, de igazi sportember volt. Teniszezés, vitorlázás, szörfözés, úszás, kajakozás, természetjárás szinte mindennapi tevékenységéhez tartoztak. Kollégái számára vitorlástanfolyamokat, kirándulásokat szervezve igyekezett a sport szeretetére minél többeket megnyerni. Emlékezetesek voltak a minden évben megrendezésre kerülő „tanszéki nemzetközi Nőnapnak” is tekintett „Zoltán napok”, amikor is természetesen köszöntöttük a tanszéken dolgozó hölgyeket is. Ezeknek a közösséget erősítő összejövetelek jellegzetessége volt, hogy Zoli köszöntésére olyan korábbi munkatársak és tanítványok is rendre megjelentek, akik már nem kötődtek közvetlenül a tanszékhez.
Zoli életében a család minden másnál fontosabb volt. Ennek a családnak mi, egyetemi, tanszéki kollégái is bizonyos értelemben a tagjai lehettünk. Benyó Zoltán TANÁR ÚR: kitörölhetetlen nyomot hagytál magad után, mindig hiányozni fogsz. Emlékedet megőrizzük!
Az IIT munkatársai nevében:Kiss Bálint, tanszékvezető
