Aranydiplomások 2008

Ádám András

1935-ben született Debrecenben

Villamosmérnöki oklevelének száma: 146/1958

Az Egyetem elvégzése után a budapesti Mechanikai Laboratóriumban helyezkedett el. Feladatai közé tartozott stúdió és ipari TV-berendezésekkel kapcsolatos tervezése, valamint sorozatban gyártott, különféle híradástechnikai berendezések áramköreinek - katonai rádióvevő készülékek, ipari TV-berendezések stb. - tervezése és mérése. 1969-ben a Műszeripari Kutató Intézetbe (MIKI) került tudományos munkatársi munkakörbe. Részt vett zajtényező mérésére szolgáló műszerek tervezésében és kivitelezésében, illetve különféle mikrohullámú passzív elemek - iránycsatolók, lezáró ellenállások, csatlakozó átmenetek, csillapítók - tervezésében, mérésében és megvalósításában. 1982-től 1983-ig az ottawai ADGA Groupnál tevékenykedett - Engineering consultant on contract beosztásban - a kanadai MSAT rendszertervek kidolgozásának előzetes tervezési szakaszában. 1984 és 1989 között a kanadai Waterloo-ban működő Raytheon Canada Ltd. - Senior Design Engineerként - repülőtéri radar és navigációs rendszerek részegységeinek tervezése és mérése volt a feladata, valamint részt vett a rendszerek telepítésében és üzembe helyezésében. 1990-től 2000-ig a Kanadai Szövetségi Kormány Ottawában lévő Industry Canada nevű cégénél - Spectrum Engineerként - nem-műsorszóró rádiófrekvenciás készülékek - pl. szárazföldi és tengeri mobil rádiók stb. - zavaró jeleinek spektrumuk elemzésével való meghatározásával, valamint olyan megengedhető spektrumok kidolgozásával foglalkozott, amelyeket új készülékek kereskedelmi forgalmazása előtt a minisztérium által kiadandó licenc feltételeként méréssel kellett igazolni.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dr. Ádám Sándor

1935-ben született Kiskőrösön.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 80/1959

A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karát 1953-1958 között végezte. Gyakorló idejét a Budapest Vidéki Postaigazgatóságon töltötte. Ezután, a MERT Minőségi Ellenőrző Rt. szakértőjeként 22 termelő vállalatnál ellenőrizte az exportra menő hiradástechnikai termékek minőségét. Közben elvégezte a Közgazdaságtudományi Egyetem Kereskedelmi Karának mérnök-közgazdász tagozatát, ahol tíz évvel később doktori fokozatot szerzett. Másodállásban tanulmányokat írt a Méréstechnikai Kutató Laboratórium, a MTA Kutató Csoportja és az Automatizálási Kutató Intézet számára. A Kohó- és Gépipari Minisztérium Tájékoztató Intézetében multivíziós programokat készített. Szófiában, Algirban és Moszkvában mutatta be őket. Disszertációja tárgyköréből -Magyarországon először- több napos audiovizuális (a-v) szimpóziumot rendezett a MTA Dísztermében az általa előadóként fölkért Polinszky Károly miniszterhelyettes nagy megelégedésére. A Művelődésügyi Minisztériumban a közoktatás a-v eszköz ellátásával és a tanárok ilyen irányú felkészítésével foglalkozott. A Magyar Szabványügyi Hivatalban vállalatok akkreditálásában működött közre. Eddig 274 cikke és 14 könyve jelent meg, összesen 51 kiadásban. Nyugdíjasként vállalati igazgatóságokban és felügyelő bizottságokban dolgozott.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.
 

Bakos László

1931-ben született Kispesten

Villamosmérnöki oklevelének száma: 262/1958

1958-tól 1980-ig a villamosenergia ipari ágazathoz tartózó Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalatnál tevékenykedett különböző beosztásokban. Először létesítményi mérnöki, majd műszaki osztályvezetői, később üzemvezetői beosztásban látta el feladatait. Kinevezték szervezési osztályvezetőnek, majd műszaki gazdasági tanácsadónak. 1967-ben okleveles gazdasági mérnöki végzettséget szerzett Egyetemünk Gépészmérnöki Kara Gazda- sági mérnöki szakán. 1980 és 1990 között, nyugállományba vonulásáig a közigazgatásban töltött be köztisztviselői tisztséget. Nyugdíjasként 1990-től 2000-ig elsősorban az innováció területén működő Ipari Kockázati Tőke Befektető Kft-nél, majd jogutódjánál a Covent Tőkebefektető Rt-nél tanácsadóként tevékenykedett.

Munkásságáért megkapta a Nehézipar Kiváló Dolgozója, Kiváló Munkáért, Honvédelmi Érdemérem és a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetéseket.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Bártfai Éva Mária (Dr. Tarnay Kálmánné)

1935-ben született Budapesten.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 94/1958

Egyetemi tanulmányai befejezése után, 1958-tól 1975-ig Egyetemünk Vezetékes Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszékén dolgozott, mostani nevén Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék. Először gyakornokként, majd tanársegédi és adjunktusi beosztásban végezte feladatát a lineáris hálózatok, majd vezetékes távközlési rendszerek szakterületen. A vezetékes távközlési rendszerek és a vivőfrekvenciás rendszerek terhelésvizsgálata témakörben tudományos munkát végzett, társszerzőként nemzetközi szabadalom és mérőműszer kidolgozásában is részt vett, valamint a Távközlési Kutató Intézetben másodállásban dolgozott 1962 és 1963 között. Ezen kívül folyamatosan tevékenykedett a tanszék külső megbízású kutató fejlesztő munkáiban és tanulmányainak készítésében is. Részt vett a digitális távközlés hazai előkészítésében. A PCM technika és alkalmazása témakörben tárgyat dolgozott ki, egyetemi jegyzetet írt, majd társszerzője volt a PCM a Távközlésben című átfogó könyvnek. Ebben a témakörben a mérnökképzésben és a mérnöktovábbképzésben is több mint két évtizeden keresztül tartott előadásokat. 1975-től 1990-ig a Posta Kísérleti Intézetben tudományos főmunkatársként aktívan részt vállalt a digitális rendszerek hazai bevezetésében. Témaköre a digitális átviteli rendszerek, majd később a teljes hálózat digitalizálásához kapcsolódóan a hálózatszinkronizálás volt. A távközlési hálózat előírásainak és szabványainak megalkotásában aktív tevékenységet végzett. Többirányú nyelvismerete révén nemzetközi szervezetekben és értekezleteken szakértőként folyamatosan részt vett. 1991-től 1996-ig a Wandel és Goltermann Gmbh. professzionális távközlési műszereket fejlesztő, gyártó nemzetközi cég hazai képviseletét látta el. Nyugdíjasként a mérnöki szemlélet és többirányú nyelvtudás mellé további kereskedelmi és egyéb speciális képzéseket szerzett. E szaktudást hasznosította magáncég vezetőjeként, jelenleg alkalmazottjaként.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.
 

Dr Bartha Árpád

1935-ben született Pécsett

Villamosmérnöki oklevelének száma: 136/1958

Pályafutása során a Csepeli Fémmű Anyagvizsgáló Laboratóriumánál, a Pécsi Hőerőmű Hőtechnikai Laboratóriumánál, a Zipernowsky Károly Gépipari Technikumban, a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán, valamint a Pécsi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézeténél dolgozott. 1978-tól 1979-ig Irakban, majd 1982 és 1983 között Szíriában (Industrial export) végezte tevékenységét. Szakterületéhez tartozott a mérési módszerek kiterjesztése az anyagvizsgálatokban, valamint oktatástechnikai eszközök pedagógiai haté- konysági vizsgálata. Doktori disszertációját is e témában készítette. Munkája során több tankönyvet, szakkönyvet, főiskolai jegyzetet, tanulmányt és cikket írt. Több hazai és külföldi tudományos konferencián tartott előadást, korreferátumot, ahol angol nyelvtudását kamatoztatta.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Bartha László

1935-ben született Diósgyőrött.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 247/1958.

Munkásságát az akkori Lenin Kohászati Művekben kezdte, ahol gyakorló mérnöki munkakörben dolgozott. Az egyes üzemek megismerése után a Gépészeti Tervező Osztályra került, kezdő villamos tervezőnek. Egy év után a villamos terv csoport vezetője lett, majd a Tervező Iroda megalakulásával a Villamos Tervező Osztály vezetőjévé nevezték ki. 1977 és 1979 között a 10 Mrd Ft-os Kombinált Acélmű beruházás főépítés vezetőjeként dolgozott. 1989 körül megkezdődött az LKM gazdasági- később a tulajdonosváltási-okokból történő leépítése. 1990-ben vonult nyugállományba. Szép és egész embert kívánó tevékenység töltötte ki munkás éveit. Az egyetemen megszerzett elméleti és szakmai tudás mindig biztos támaszt jelentett sikeres tevékenységéhez. Nyugállományba vonulása után családi kisvállalkozás keretében dolgozik.

Munkássága elismeréseként 1963-1964-ben a Durvahengermű rekonstrukció szabályozott villamos hajtások üzembe helyezéséért a Kohó és Gépipari Minisztérium Kiváló Dolgozó Kitüntetését kapta. Ezt a KGM kitüntetést másodszor 1974-1975-ben, a Nemesacél finomhengermű beruházás levezetésért kapta meg.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Béki István

1934-ben született Borsodban

Villamosmérnöki oklevelének száma: 173/1958

Pályafutását Miskolcon a Borsodi Szénbányászai Trösztnél kezdte villamos főenergetikusként. Munkája mellett foglalkozott még tervezéssel, kivitelezéssel, üzemeltetéssel, ellenőrzéssel, érintésvédelemmel valamint, szakirányú tanfolyamok vezetésével is. Később a Központi Bányagépjavító Üzemben üzemegységvezető lett. Nagyon sok újítással gazdagította a bányavillamos rendszerét. 1971 és 1990 között Miskolcon az ÉSZAKTERV-nél először villamos szakosztályvezetőként, majd egy átszervezés után irányítótervezőként dolgozott. 1980-tól 2002-ig mint igazságügyi szakértő villamos tervezés, szerelés, üzemeltetés területen több száz szakvéleményt készített. Ebben az időszakban szerepelt a magántervezői névjegyzékben, sok tervet készített. 1986-ban vezetőtervezői jogosultságot szerzett az épületvillamosság területén. 1989-ben Építésügyi Szakértői engedéllyel rendelkezett, több szakvéleményt készített. 1971 és 1991 között a MEE tagja volt.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dr. Börcsök Dezső

1934-ben született Mecsekjánosiban.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 122/1958.

1958-ban szerezte meg villamosmérnöki oklevelét az Erősáramú szakon, majd 1972-ben Egyetemünk Gépészmérnöki Karán gazdasági mérnöki oklevelét. 1978-ban műszaki doktor lett. A Műegyetem befejezése után a Budapesti Elektromos Műveknél helyezkedett el, ahol egy évig diplomás mérnökként, szerelőként dolgozott, majd üzemviteli csoportvezető mérnök, műszaki főosztályvezető lett. 1969-től 1986-ig műszaki vezérigazgatóhelyettes, 1986-tól nyugdíjba vonulásáig (2000.) elnök-vezérigazgatóként tevékenykedett. Közben 1968 és 1991 között Egyetemünk Gépészmérnöki Karán félállású adjunktus volt. Több újítása és szabadalma van a villamosenergia-gazdálkodás és mérés területén. Több tucat cikke jelent meg a szaksajtóban és több könyvet írt, szerkesztett. Ezek közül néhány: Erősáramú kábelvonalak üzeme; Erősáramú kábelek szerelése; Az első hazai gyártású 72/120 kV-os THPE szigetelésű kábelek felhasználásával létesített kábelvonalak. 1980. és 2001 között a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Budapesti Régió elnöke volt. 1980-tól ELMÜ Sportegyesület társadalmi elnöke.

Munkássága elismeréseként megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát, az Elektrotechnikai Nagydíjat, Bláthy díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét (polgári fokozat).

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dr. (PhD) Borka József

C.Sc. a műszaki tudományok kandidátusa

1934-ben született Budapesten.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 42/1958.

Villamosmérnöki oklevelének megszerzése után 1965-ben folyamatszabályozási szakmérnöki oklevelet szerzett. 1981-ben lett a műszaki tudományok kandidátusa, majd ennek alapján 1982-ben doktori címet, 1995-ben PhD. fokozatot nyert  Egyetemünkön. 1958-ban a BME Különleges Villamosgépek Tanszékén működő akadémiai kutató csoporthoz került tudományos gyakornokként. Kezdetben tudományos segédmunkatársként, majd 1962-től tudományos munkatársként, 1981-től főmunkatársként, 1991-től 2007-ig tudományos osztályvezetőként dolgozott. Szakterületei: hálózati kommutációs szabályozott villamos hajtások; a villamos hajtások szabályozási problémái; mikroelektronikai alkalmazások a teljesítményelektronikában; speciális hajtások, pl. szerszámgép és robot szervóhajtások; kapcsolt reluktancia motorok és hajtásaik; fuzzy és neurális szabályozások alkalmazása a villamos hajtásokban; a villamos ív hőhatását hasznosító technológia berendezések konverterei; speciális röntgen berendezések, stb. Mintegy 50 éves pályafutása során számos alkotást dolgozott ki. Publikációinak száma több mint 90, zöme idegen nyelvű, főleg nemzetközi konferencia előadás. Ezek szerzője, illetve társszerzője. Az EPE Journal folyóirat és több nemzetközi konferencia rendszeresen foglalkoztatott bírálója. Nevéhez 16 szabadalom kapcsolható, 1999-2004 között 5 újabb találmányát tették közzé. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) tagja, több Bizottságban dolgozott. Az MTA Elektrotechnikai Bizottságának korábban titkára, később tagja.

Munkásságának elismeréseként megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, valamint az Akadémiai Díj II. fokozatát kétszer nyerte el. A MEE Nívódíjasa 2001- ben, 2002-ben és 2004-ben. A Kiváló Feltaláló kitüntetés mindhárom fokozatát elnyerte. Publikációs tevékenységéért a MEE DÉRY-, majd ZIPERNOVSZKY-díjat kapott megosztva 2005-ben és 2006-ban. Kiemelkedő szakmai munkájáért és szabadalmi tevékenységéért JEDLIK ÁNYOS-díjban részesült 2006-ban. Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Böröndi János

1933-ban született Felsőpáhokon

Villamosmérnöki oklevelének száma: 73/1958

Diplomája megszerzése után 1958-tól 1959-ig Budapesten a Műszaki Műveknél tevékenykedett, híradástechnikai alkatrészgyártással foglalkozott. 1959 és 1963 között Jászberényben, a Fémnyomó és Lemezárugyárban a lőszergyártás minőség-ellenőrzésének, valamint a hűtőgépgyárnál, fejlesztési és minőség-ellenőrzési feladatokat látott el. 1963-tól 1974-ig Székesfehérváron a Könnyűfémműnél dolgozott mint üzemvezető. Présművek, hengerművek, automatikák, villamos energia ellátás, nagy teljesítményű hajtások szakterületen tevékenykedett. 1974 és 1990 között teendőit Budapesten a VBKM Fejlesztési Intézetnél (ERFI) látta el. Elektronika, teljesítmény elektronika fejlesztés, tervezés, hengerművi, bánya felvonó hajtások stb. létesítmények kivitelezésének irányítása szakterületen.1990-ben vonult nyugállományba.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Cserhalmi Ferenc

1935-ben született Budapesten

Villamosmérnöki oklevelének száma: 34/1958

Oklevelének megszerzése után először a Ganz Villamossági Gyár Vasút Osztályán, majd a hajógyártás területén helyezkedett el. Felsőfokú angol és orosz nyelvtudása révén gyakran kérték fel szakmai tolmácsolásra, valamint az Orosz Hajóregiszter (hajóosztályozó és műszaki vizsgáztató intézménye) kikérte munkatársnak. Ettől kezdve nyugállományba vonulásáig 1994-ig, hajók nemzetközi előírások szerinti építésének felügyeletével, üzemben levő tengeri és folyami hajók és javításaik ellenőrzésével foglalkozott. Saját érdeklődésére (és költségére) 1968-ban mérnök-közgazdász diplomát szerzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd a KSH Nemzetközi Számítástechnikai Oktató és Tájékoztató Központjánál számítástechnikai rendszerszervezői oklevelet. Nyugállományba vonulása óta műszaki-gazdasági kiadványok részére tanulmányokat, témafeldolgozásokat ír.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dicső Péter András

1933-ban született Újkenézen

Villamosmérnöki oklevelének száma: 93/1958

Munkásságát a HIKI-nél kezdte mint tudományos gyakornok. Feladata a képcső és fénycső vizsgáló berendezések tervezése volt. 1959 és 1967 között a Hiradótechnikai Vállalatnál tevékenykedett (HTV) mint technológus, gyártmánytervező, és fejlesztési csoportvezető. Ipari egyenirányítók, ipari félvezetős, felügyelet nélküli tápellátó rendszerek, postai és katonai szükségáramforrások, félvezetős, táv-táplálású postai berendezések tervezésével és gyártásával foglalkozott. 1968-tól 1975-ig az Elektromechanikai Vállalatnál osztályvezetői állást töltött be. Feladatkörébe tartozott az első magyar színes TV adó tápellátó rendszerének fejlesztése és üzembe helyezése. Továbbá az RH kommunikációs adók, URH gerincadók, KH adóállomások tápellátó berendezéseinek tervezése, gyártása, üzemeltetése is munkáját képezte. 1976 és1979 között a BHG Egyedi Kísérleti Gyárának lett a laborvezetője, ahol szakterülete a nagyadók (TV, URH, RH, KH) szekunder ellátó rendszereinek és automatikájának kifejlesztése és gyártása volt. 1980-tól 1990-ig a BHG Fejlesztési Intézetében kinevezték laborvezető, fejlesztő mérnöknek. Elektronikus telefonközpontok szekunder áramellátó berendezéseinek és mikroprocesszoros rendszereinek fejlesztésére kapott megbízást. Jelentősebb munkái közé tartozott a thermoviziós eljárások alkalmazása gyártmányoknál. A TPV elektronikus telefonközpontok, üzemfelügyeleti rendszerek, új fejlesztésű gyártmányok megbízhatóságának és minőségének tervezéséhez számítások, elemzések, hatásvizsgálatok készítése, valamint nemzetközi együttműködésben való részvétel. 1993-ban vonult nyugállományba.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dózsa János

1934-ben született Budapesten

Villamosmérnöki oklevelének száma: 278/1958

Egyetemünk Villamosmérnöki Karának Erősáramú szakán végzett 1958-ban. 1957-től 1994-ig a Budapesti Közlekedési Vállalat Rt.-nél dolgozott. Önálló mérnökként kezdte, csoportvezető, osztályvezető majd főmérnök lett. Feladatai közé tartozott egyenirányító alállomások, építmények erőátviteli és világító berendezéseinek, jelző, biztosító és hírközlő berendezéseknek az üzemeltetése, fenntartása, létesítése. Az erre szakosodott 1000 fős egységet irányította.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dürr László

1934-ben született Pécsett.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 197/1958.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Fenyvesi Ferenc

1934-ben született Bakonycsernyén

Villamosmérnöki oklevelének száma:97/1958

1958 májusában az Inotai Hőerőműbe - akkori nevén "November 7" Hőerőmű - nyert felvételt ügyeletes mérnöki munkakörbe. A három műszakos munkarendben feladata volt, az erőmű részére kiadott villamos teljesítmény menetrend betartatása műszakideje alatt. 1960-ban az erőmű üzemviteli osztályára került energetikus beosztásba, ahol az erőmű gazdaságossági mutatóinak napi, havi és éves értékelése mellett az egyes főberendezések hatásfok méréseinek előkészítésével és lebonyolításával foglalkozott. 1963-ban a villamos laboratórium vezetőjének nevezték ki, ahol a nagyteljesítményű villamos motorok, az erőmű háziüzemű villamos elosztóinak, a villamos generátoroknak, az erőműből induló 120 kV-os és 35 kV-os távvezetékek villamos védelmeinek karbantartásával és ellenőrzésével bízták meg. 1966-ban folyamatszabályozási szakmérnök képesítést kapott sikeres államvizsgája után. 1967-ben megbízást kapott a villamos üzem vezetésére, ahol fő munkaterülete az erőműi villamos berendezések üzemvitele és karbantartása volt. Irányítása alá tartozott a villamos vezénylőtermi szolgálat, a villamos karbantartó műhely és laboratórium. 1978-ban üzemviteli főosztályvezető lett. Az erőműi üzemvitellel kapcsolatos tevékenységeket koordinálta. 1989-ben műszaki igazgatóhelyettesnek (főmérnöknek) nevezték ki, és ezt a munkakört töltötte be 1992-ig történt nyugállományba vonulásáig.

Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületnek (ETE) kezdő mérnök kora óta tagja.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Fodor György

1930-ben született Budapesten

Villamosmérnöki oklevelének száma: 46/1958

Egyetemünk Villamosmérnöki Karának Erősáramú szakán, esti tagozaton végzett. Az egyetem alatt az ÉVITERV-nél dolgozott. 1958-ban mint szerkesztő, majd mint beosztott tervező végezte munkáját. Az akkori munkája során egy katonai létesítmény villamos tervein dolgozott. 1962-ben az EM Típustervező Vállalathoz került, ahol olyan munkát végzett, amelyet nem érzett mérnöki tevékenységnek. Még az év végén elhelyezkedett a KSZÉV-nél, a későbbi KIPSZER cégnél, ahol 22 éven át dolgozott. Az ország könnyűipari vállalatainak felújításában vett részt, új létesítmények tervezésével foglalkozott mint tervező, később mint irányító tervező. Nagyobb munkái közé tartozik az ÁTI (Állami Termékforgalmazási Igazgatóság) Rákospalotai világítási berendezésének tervezése. A 60-as években különböző könnyűipari gyárak villamos berendezéseinek felülvizsgálatával foglalkozott (pl.: Pannónia szőrmeárugyár és telepei). 1971-ben a tervezési területről áthelyezték az ellenőrzési részleghez (MEO), ahol 1983-ig annak megszűnéséig végezte munkáját. 1984-ig dolgozott a KIPSZER-nél. A tervezési munkák erős csökkenése miatt átkerült a PIETRA Épületkerámiaipari Vállalathoz, ahol 1990-es nyugdíjazásáig dolgozott. Munkaköre kiegészült munkavédelmi, tűzvédelmi, és polgárvédelmi feladatokkal.

1986-ban Kiváló termelésirányító oklevelet kapott.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Füszfás László

1935-ben született Budapesten

Villamosmérnöki oklevelének száma: 228/1958

Diplomája megszerzése után első munkahelye a Magyar Filmgyártó Vállalat (MAFILM) volt. Először karbantartói, majd fejlesztő mérnöki, végül főosztályvezetői beosztásban folytatta tevékenységét. Ebben az időszakban a teljes hangfelvételi lánc analízise, ezen belül különösen a fényhang technológia szakterületen tevékenykedett. Az elért eredményeket hazai és külföldi konferenciákon és kongresszusokon is ismertette. A filmszakma az UNIATEC (Nemzetközi Filmtechnikai Szövetség) keretén belül ápolta a kelet-nyugati kapcsolatokat és a technológiai "transzfert". Vezetése idején készült el a Filmgyár zenefelvételi műterme, amelynek megvalósítását az első akusztikai konzultációtól a teljes befejezésig koordinálta. (Ma a TV2 műsorai készülnek itt). 1977-től a Magyar Rádiónál dolgozott mint beruházó, később fejlesztés vezetőként, végül mint műszaki igazgatóhelyettes, majd innen vonult nyugállományba. Itt is a teljes hangátviteli lánc érdekelte, de a stúdióakusztika és a zajgátlás is foglalkoztatta. Jelenleg nyugdíjasként a Magyar Rádió rövidhullámú sugárzásainak frekvencia koordinációját végzi a nemzetközi szervezetekben, az NHH munkatársával együttműködve.

1960 óta az Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesület (OPAKFI) tagja. Az egyesület főtitkára volt húsz éven keresztül, és egyben a MTESZ tagja is. A Hírközlési Tudományos Egyesületnek (HTE) 1990 óta tagja, az Audio Engeneering Society (AES) Magyar tagozatának megalakulásától 2006-ig tartozott tagjai közé.

Munkássága elismeréseként 1983-ban megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, 1989-ben MTESZ díjat kapott, 2006-ban Petzval-díjjal jutalmazták.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dr. Gaál Dezső

c. főiskolai tanár kandidátus

1934-ben született Budapesten.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 88/1958.

Diplomájának megszerzése után a Videoton Gyárban dolgozott elektroakusztikai fejlesztőmérnökként. 1970-től 1979-ig a Középülettervező Intézetben tevékenykedett, mint akusztikai tervező. 1979 és 1991 között az Elektroakusztikai Gyárban fejlesztési osztályvezető lett, később a Gépker KFT-ben akusztikai konzulensi munkakörben látta el feladatait. Pályafutása során jelentős oktatói tevékenységet végzett. A Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán 1965-től 1991-ig külsős előadó, mialatt ugyanott címzetes főiskolai tanár 1988-tól. Egyetemünk Villamosmérnöki Karán az 1988 és 2000 közötti években az állami vizsgabizottság tagja volt. A Külkereskedelmi Főiskola külsős matematika tanári állására kapott megbízást 1998-tól 2004-ig. Több egyesületnek, 1991-től 2000-ig az MTA Komplex akusztikai Bizottságának, 1985 és 1991 között az Akusztikai Egyesületnek vezetőségi tagja volt. Részt vett a Tudományos minősítő Bizottság munkájában, több alkalommal opponensként, illetve tagként. Számos hazai és külföldi tudományos kongresszuson tartott előadást. Munkája során több szakmai publikációja jelent meg, köztük tankönyve is. A doktori címet és a kandidátusi fokozatot 1980-ban szerezte meg.

A műszaki akusztika területén végzett munkájáért 1990-ben a MTESZ Akusztikai Egyesülete Békésy-díjjal jutalmazta.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Gajdács József

1929-ben született Szeged-Átokházán

Villamosmérnöki oklevelének száma: 130/1958

1958-1959-ben gyakornok a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál 1965-ben szerzett oklevelet Egyetemünk Gépészmérnöki Karának Gazdasági-mérnök szakának Energiagazdálkodási ágazatán. 1959-1990: Üzemviteli osztályvezető a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat Békéscsabai-, Hódmezővásárhelyi Üzletigazgatóságán. Feladatai közé tartoztak nagy, közép, és kisfeszültségű hálózatok, továbbá alállomások, fogyasztó mérőberendezések üzemeltetése, üzemének irányítása, beleértve a villám és túlfeszültség védelmet, az érintésvédelmet, a biztonságtechnikát, a foglalkoztatottak szakmai továbbképzését. Energiagazdálkodással, műszaki nyilvántartással is foglalkozott.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Gálhidi Tibor

1924-ben született Rákospalotán.

Műszeripari szakmérnöki oklevelének száma: 1094/1953.Műsz.I/021.

Tanulmányait Egyetemünk Műszeripari szakán végezte. Már diplomájának megszerzése előtt 1952-ben elhelyezkedett a Telefongyár Vasútbiztosító Gyáregységében, mint osztályvezető. A gyártmány áthelyezésekor a Ganz Villamossági Művekhez került, ahol nyugállományba vonulásáig dolgozott.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Gergely Andor

1934-ben született Gyulán

Villamosmérnöki oklevelének száma: 169/1958

Oklevelének megszerzése után 1958-tól 1963-ig a Finommechanikai Vállalat Fejlesztő Laboratóriumában dolgozott. Részt vett mikrohullámú műszerek tervezésében és kivitelezésében, valamint TV átjátszó állomások berendezéseinek és honvédségi lokátorok tápvonalrendszereinek méréseiben. Ezt követően 1963-tól az Országos Mérésügyi Hivatalban nagyfrekvenciás méréstechnikával foglalkozott. Munkatársaival országos etalonokat hoztak létre, elsősorban a feszültség-, a teljesítmény-, és a csillapítás mérés területén. Ezek értékeit nemzetközi körmérésekben is rendszeresen ellenőrizték. Ezekről származtatták le az intézmények és vállalatok használati etalonjainak pontosságát. 1966-ban mikrohullámú szakmérnöki diplomát szerzett. Folyamatosan részt vett annak a bizottságnak a munkájában, amely a nagyfrekvenciás sugárzás biológiai hatásaival foglalkozott. Munkájával kapcsolatos témákban számos cikket írt, és előadást is tartott.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Gosztolya János

1933-ben született Jákfán

Villamosmérnöki oklevelének száma:  55/1958

A diploma megszerzése után pályázat útján került az Ajkai Timföldgyár és Alumínium kohóba, mint Üzemmérnök. Megismerte az ajkai erőművet, timföldgyárat és az alukohót egyenáramú energiaellátásával együtt. Az egyenáramú energiát Siemens vastestű egyenirányítók biztosították. Egyetemünk Gépészmérnöki Karának Vízgép tanszékével hidrodinamikus olajkacsolót tervezett. Megoldotta a kötélpályai csilleszállítás tökéletes számlálását, az MTA Izotóp Intézetének bevonásával Co 60 izotóppal. Megtervezte, megvalósította elsőként az ország olyan bányáját, amely külszíni diszpécserből üzemelt automatikus és helyi működtetéssel. Tanított a Villanyszerelő Képző Intézetben, továbbá önálló villanyszerelői és energetikusi tanfolyamokat vezetett. Elvégezte az Esztergomi Mérnök Továbbképző Intézetet kitűnő minősítéssel. 1963-ban az Ajkai Jókai bányában helyezkedett el. A pécsi bányával együtt országosan kiemelt gépesítési és automatizálási fejlesztést kaptak. A Magyar Kormány árajánlatot kért a Jókai bánya gépészeti automatizálására. Egy év alatt megtervezte. Munkájáért kitüntették.

Munkássága elismeréseként Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesült három alkalommal, megkapta a Bányász Szolgálati Érdemérem bronz, ezüst és arany fokozatát.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Gőz János

1932-ben született Budapesten

Villamosmérnöki oklevelének száma: 15/1957

Még egyetemi tanulmányai megkezdése előtt elhelyezkedett az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában (EMG). Kezdetben kutató technikusi majd üzemtechnikusi beosztásokban alkalmazták. A diploma megszerzése után a vállalatnál különböző munkakörökben tevékenykedett. 1957-től 1958-ig üzemmérnökként, később MEO-vezetőként, majd főtechnológusként látta el feladatát. 1972-től egy évig műszaki vezető, 1973-ban műszaki igazgatóhelyettes volt. 1974-ben a vezérigazgató első helyetteseként kinevezék műszaki igazgatónak. E tisztségben 1991-ig dolgozott. Szakterületéhez tartoztak az orvosi elektronikus műszerek, nem villamos mennyiségek mérésére szolgáló ipari mérőkészülékek, elektronikus mérőkészülékek, elektronikus számológépek, ipari elektronikák, számítógépek. Tevékenyen vett részt e készülékek fejlesztésében, nagyrészük gyártásában, bemérésében, beszabályozásukban, ellenőrzésében. Vezette és szervezte a műszerek, berendezések technologizálását, felszerszámozásukat valamint a programozáshoz, illetve az elszámoláshoz szükséges idő és anyagnormák készítését. Közvetlen és közvetve irányította a vállalatnál megvalósított technológiai eszközök, eljárások, hatékonyságot elősegítő módszerek, műszaki és szervezeti fejlődést szolgáló eljárások bevezetését. Nyugállományba vonulása óta igazságügyi szakértőként több szakterületen tevékenykedik.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Gyenes Gyula

1934-ben született Besenyszögön

Villamosmérnöki oklevelének száma: 141/1958

Oklevelének megszerzése után a Mechanikai Laboratórium budapesti fejlesztőrészlegében helyezkedett el, ahol nyugállományba vonulásáig dolgozott. Fejlesztési mérnökként TV kamera (ipari TV), majd URH vevőkészülék áramköri fejlesztésével foglalkozott. A laboratórium-vezetőjeként irányította az URH panoráma készülék, és RH (u.n. amatőr) adóvevő készülék kifejlesztését. Fejlesztési főosztályvezetőként, majd főkonstruktőrként vezetője volt több laboratóriumnak. Feladatához tartozott az RH és URH rádióiránymérők fejlesztése antennától a kiértékelő készülékig (keret-, távkeret-, aktív-, Adcock antennák, mechanikus-, elektronikus forgatású, interferométer elvű iránymérők, automatikus rádió-felderítő készülékek). Részt vett e készülékeket alkalmazó rendszerek hazai és külföldi kialakításában és betanításában. Több szabadalom köthető nevéhez, amelyet munkatársaival közösen fejlesztettek ki (panoráma vevő, iránymérési eljárások).

Munkássága elismeréseként a Haza Szolgálatáért arany és a Munka Érdemérem bronz fokozatát kapta.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Halász Miklós

1935-ben született Budapesten.

Villamosmérnöki oklevelének száma. 192/1958.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Havrancsik Sándor

1934-ben született Bajóton

Villamosmérnöki oklevelének száma: 193/1958

Az Egyetem elvégzése után Nyergesújfalura, a Magyar Viscosagyárba került. A gyár volt az egyetlen munkahelye és 1994-ben, 36 évi munkaviszony után innen vonult nyugállományba. Kezdő mérnökként az Energetikai Főosztályon energetikai kérdésekkel foglalkozott. A hazai műszálgyártás nagyarányú fejlesztése kapcsán a Beruházási Főosztályra került, ahol az új gyárak villamos és műszeres létesítményeinek előkészítését, lebonyolítását, beüzemelését irányította. E munkával kapcsolatban rendszeresen vett részt külföldi tárgyalásokon is, főként Nyugat-Németországban, Olaszországban, Szovjetunióban, Angliában. A későbbiekben villamos üzemvezetőként a több mint 3000 fős nagyvállalat villamos- energia- ellátásának biztosítása, üzemviteli, karbantartási, energiaracionalizálási, korszerűsítési, tervezési, kivitelezési munkák irányítása tartozott feladatkörébe. Irányítástechnikai szakmérnöki oklevelét 1965-ben szerezte Egyetemünkön. 1967-től az Esztergom-Kenyér-mezői Felsőfokú Technikumban óraadó tanárként szabályozás technikai témakörökben tartott előadásokat és vezetett gyakorlatokat. Az intézet megszűnése után a NIM Továbbképző Intézetében is hasonló témakörökben vett részt az oktatásban.

Munkássága elismeréseként több ízben részesült vállalati és miniszteri kitüntetésben.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Helle László

1934-ben született Nagyivánon

Villamosmérnöki oklevelének száma: 59/1958

1958 májusában a BME villamosmérnöki karán szerezte a mérnöki diplomát. A diploma megvédésével szinte egy időben helyezkedett el Budapesten a Mechanikai Laboratórium Híradástechnikai Vállalatnál, ahol nyugdíjba vonulásáig tevékenykedett.

Szakmai előmenetele: beosztott fejlesztő mérnök, művezető, szerviz vezető‚ termelésvezető, létesítmény főmérnök. Munkáját vállalati szintű ill. "Honvédség" által odaítélhető oklevelekkel, ill. jelvényekkel ismerték el. A rendszerváltás "vihara" vállalatát is a felszámolás sorsára juttatta. Ennek következtében 1992-ben előnyugdíjba, majd 1994-ben nyugdíjba került. Ezután családi vállalkozásukban vett részt.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.
 

Honfi András

1935-ben született Pestszenterzsébeten

Villamosmérnöki oklevelének száma: 17/1959

Pályafutását az abszolutorium megszerzése után, 1958-ban a Mechanikai Laboratórium Híradástechnikai Kísérleti Vállalatánál kezdte mint fejlesztő mérnök. Itt dolgozott több mint 36 évig, 1994-ig a vállalat felszámolásáig. Munkába állása után, egy éven belül, kiemelt fejlesztőmérnöki beosztásban folytatta tevékenységét, ennek kapcsán önálló fejlesztési témákkal bízták meg. Az itt töltött idő alatt több mint 40 készülék és berendezés konstrukciójának létrehozásában és önálló elkészítésében vett részt. Az elektroakusztikai készülékek, (pl. stúdiók hangellenőrző, illetve hangrögzítő berendezései) mellett rövidhullámú, kommunikációs, és 1 kWattos adóberendezést is konstruált. 1981-től fejlesztési laborvezetőként megbízást kapott a speciális rendeltetésű hangrögzítők létrehozására. 1986-ban olyan eljárást dolgozott ki, amire később szabadalmi védelmet kapott. Ennek segítségével, kommersz CC-kazettás szalagra folyamatos, információ kimaradás nélküli felvétel készült ikerfutóműves magnóval.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Horváth Imre

1933-ban született Inkén

Villamosmérnöki oklevelének száma:216/1958

Pályafutása alatt volt tervező, főmérnök, üzemigazgató, iparjogvédelmi és újítási ö. á. csoportvezető. Később vezető energetikus, GMK vezető. 1991 óta saját tulajdonú szabadalmaztatott találmányára alapozott kft. ügyvezetője, mely tevékenységet jelenleg is végzi, rokkantnyugdíjasként. 1979-ben munkavédelmi szakmérnöki oklevelet szerzett. Több szabadalmaztatott találmány köthető nevéhez, például "Kapcsolási elrendezés gőzzel fűtött helyiségek hőmérsékletének és gőznyomásának szabályozására". Eredményes újító tevékenységéért 1967-ben OTH ezüst kitüntetésben, 1985-ben OTH bronz kitüntetésben részesült.

Munkája elismeréseként Korszerű anyagok, konstrukciók, technológiák '90 különdíjat, 1987-ben É. V. M. Kiváló Munkáért Miniszteri kitüntetést, polgári védelmi munkájáért Honvédelmi Érdemérem 10, és 15 éves fokozatú kitüntetést, II. Magyar Innovációs Nagydíj Pályázaton energiatakarékosságért elismerő oklevelet, IV. Magyar Innovációs Nagydíj Pályázaton az általa irányított Hőszabályozó Innovációs Kft. Víz és hőmegtakarításért elismerő oklevélét kapta.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Imre György

1935-ben született Tolnán

Villamosmérnöki oklevelének száma: 57/1958

Oklevelének megszerzése után 1958-tól 1959-ig az IPARTERV-nél tevékenykedett villamos tervezőként. 1959-től 1969-ig a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Szekszárdi Üzletigazgatóságán, az Üzemviteli Osztályon dolgozott. Műszaki Fejlesztési csoportvezetőként az üzletigazgatósághoz tartozó helységek elvi rekonstrukciós terveit továbbá tanulmányterveket készített. Többek között Szekszárd város 1960-1980 közötti évekre vonatkozó villamosenergia ellátásának távlati tervét, majd Tolna megye egyes térségeire (Paks, Bonyhád, Tamási) vonatkozó középfeszültségű hálózatfejlesztési terveit. 1970 januárjától a Tolna Megyei Beruházási Vállalat alkalmazásában Tolna megye ipari, kommunális- és lakásberuházásaival kapcsolatos villamosenergia ellátási feladatok lebonyolítási munkáit végezte. Kezdetben műszaki előkészítő és ellenőr, később beruházási osztályvezető-helyettes, majd osztályvezető, végül beruházás szervezési és fővállalkozási irodavezető volt. 1990-ben vonult nyugállományba. 1964-től tagja a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Szekszárdi Csoportjának.

Munkájának elismeréseként 1971-ben Az Építőipar Kiváló Dolgozója, 1978-ban Vállalati Kiváló Dolgozó, 1987-ben pedig Kiváló Munkáért Építőipari miniszteri kitüntetést kapott.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dr. Jeszenszky Sándor

c. egyetemi docens, c. főiskolai tanár

a műszaki tudomány kandidátusa

1935-ben született Budapesten

Villamosmérnöki oklevelének száma: 147/1958

1958-ban szerezte meg oklevelét az erősáramú szakon kitüntetéssel. 1990-ben a műszaki tudomány kandidátusa lett. 1958. és 1991. között a VILATI Villamos Automatika Intézet tervező-fejlesztő mérnöke, műszaki igazgatója, majd fejlesztési főmérnöke volt. Szabályozott villamos hajtásokkal, teljesítményelektronikával foglalkozott pályafutása során. 1991-ben vonult nyugállományba. 1991-től a Magyar Elektrotechnikai Múzeum főmuzeológusa, igazgató, tudományos tanácsadó (nemzetközi és magyar elektrotechnika történet). C. egyetemi docens (ELTE TTK), c. főiskolai tanár (Kaposvári Egyetem), Egyetemünk Technika-, Mérnök- és Tudománytörténeti Doktori Iskolájának tanára. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagja, Technikatörténeti Bizottságának elnöke. Tagja az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottságának.

Munkássága elismeréseként megkapta a Zipernowsky díjat (MEE, Magyar Elektrotechnikai Egyesület), a Móra Ferenc díjat (NKÖM, Nemzeti kulturális Örökség Minisztériuma) és Euler Éremben részesült (VDE, Német Elektrotechnikai Egyesület).

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Juhász Flórián

1935-ben született Szegeden

Villamosmérnöki oklevelének száma: 90/1958

Miután diplomát szerzett, 1958-ban pályázat útján a Villamosenergetikai Kutató Intézethez (VILLENKI) került tudományos gyakornoki állásba, és ugyanezen cég jogutódjából, a Villamosenergiaipari Kutató Intézetből (VEIKI-ből) vonult nyugállományba mint tudományos főmunkatárs 1995-ben. Munkássága alatt elsősorban a magyar villamosenergia-rendszerben felmerült kutatási problémák, és fejlesztési feladatok megoldásával foglalkozott. Ennek során villamos távvezetékeken alkalmazott elektronikus távolsági védelem első laboratóriumi mintájának kifejlesztésében, nagyfeszültségű távvezetékre telepített különböző vivőfrekvenciás adatátviteli eszközök és készülékek tervezési és fejlesztési munkáiban végzett jelentős munkát. Iparágon kívül a Posta Központi Távíró Hivatal (PKTH) számára végzett több, különböző típusú karbantartó távíróüzemi szervizkészülék fejlesztése és tervezése fűződik nevéhez. E munkákból több közös szolgálati találmány, számos intézeti tanulmány, és folyóiratcikk született.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Kaiser Mihály

1933-ban született Albertkázméron

Villamosmérnöki oklevelének száma: 38/1958

Diplomája megszerzése után a Villamos. Energetikai Kutató Intézetbe nyert felvételt. Beosztása először tudományos gyakornok, később tudományos főmunkatárs volt. Leglényegesebb munkája az Oroszlányi Hőerőműben üzembe helyezett FetisII. üzemellenőrző adatgyűjtő aritmetikai és regisztráló egységének tervezése volt. 1969-től a Villamosipari Automatikai Intézet fejlesztő mérnökeként, később számítástechnikai tanácsadójaként, majd főmunkatársaként dolgozott. Fő munkája a PC-4000 kisszámitógép tervezése, fejlesztése volt. Kb. 100 db készült ügyviteli, telemechanikai, folyamatirányítási, utastájékoztatási célokra polgári és honvédségi alkalmazásra egyaránt. A téma Eötvös-díjra is felterjesztésre került, de mivel megosztani nem lehetett, a tervező helyett csak egyik, legfeljebb adminisztrációt végző felsőbb vezető kapta az elismerést. 1982-től a Volán Tröszt Elektronikánál, majd ezen belül a VE Vektor Kft-ben dolgozott mint számítástechnikai tanácsadó, illetve főmunkatárs. Itt Z80 alapú Mostek kisgép kiegészítésével, irodai adatrögzítő tervezésével, illetve UNIVAC gépkonzol-egység hazai pótlásával foglalkozott. 1994-ben vonult nyugállományba.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dr. Kálmán (Fuhrmann) Róbert

a műszaki tudományok kandidátusa

1934-ben született Budapesten.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 61/1958.

Az egyetem elvégzése után a Műszeripari Kutató Intézetben és az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetében dolgozott tudományos munkatársként, majd főmunkatársként. Kozma László professzor úr munkatársaként részt vett a MESZ-1, az első műegyetemi számítógép tervezésében és megépítésében. 1964-ben Műszaki Tudományok kandidátusa fokozatott szerzett. 1968-tól -az UNESCO alkalmazásában- tanított a Brazília Egyetem Villamosmérnöki Karán és beindította a egyetemi doktor képzést; megszervezte az UNESCO világra kiterjedő informatika programját. Vezette a szervezet bukaresti központját, a párizsi főiskolai osztályát és felügyelte az UNESCO összes regionális hivatalának munkáját. Nyugdíjba vonulásáig, a főigazgató közvetlen munkatársaként, beindította az UNESCO adminisztráció teljes számítógépesítését. 1994-től 2004-ig az UNESCO mellett működő "Nemzetközi Film, Televízió és Audiovízuális Kommunikációs Bizottság" nevű szervezet főtitkára. Jelenleg, az UNESCO Végrehajtó Tanácsának tagja.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Kamocsai Ignác

1934-ben született Kisbajcson

Villamosmérnöki oklevelének száma: 86/1958

A diplomájának megszerzése után, 6 éves rádiótechnikai gyártási gyakorlat után került az Országos Mérésügyi Hivatalba, ahol impulzustechnikával kezdett foglalkozni. Az újonnan szerveződő mikrohullámú technikai osztályon elsősorban a csillapításméréseket végezte, illetve azok fejlesztésében, automatizálásában vett részt. Említést érdemel, hogy méréseik nemzetközi összehasonlításban évtizedekig az élmezőnyben voltak. 1994-ben innen vonult nyugállományba.

Munkássága elismeréseként kétszer jutalmazták Kiváló Mérnök kitüntetéssel.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Karsa László

1935-ben született Budapesten.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 112/1958.

Diplomájának megszerzése után 1958-tól 1965-ig a Villamosipari Kutató Intézetben dolgozott tudományos kutatói beosztásban. Elsősorban ipari elektronikával és teljesítmény-félvezetők vizsgálatával foglalkozott. Kidolgozta az Anód Áramirányító Gyárban gyártott félvezetők túlterhelhetőségi vizsgálatához szolgálati találmánya szerinti vizsgáló berendezést. (3000 Le-s szilícium diódás mozdony). A villamos ellenálláshegesztés is munkáját képezte. E témával kapcsolatban a Gépipari Tudományos Egyesületben az Ellenállás-hegesztési Szakbizottságot vezette, és a Mérnök Továbbképző Intézetben előadásokat tartott. 1965-ben a Villamos Automatika Intézetben helyezkedett el. Kezdetben a Műszaki Fejlesztésen, fejlesztő mérnökként dolgozott, elsősorban szabályozott hajtások területen. Részt vett a Bánhidai Erőmű, Dunai Vasmű, Ózdi Kohászati Művek, Frydek-Misteki Lemezhengermű és a Dimiter Ganev Kohászati Művek rekonstrukciós tevékenységéhez kapcsolódó tervezési, gyártási és üzembe helyezési munkáiban. Aktív tevékenységet végzett a Carl Zeiss Jena Művekkel kooperációban, a Piszkéstetői, Pamporovói, Dusanbei, Alma-Atai, Ondrejovi csillagvizsgálók tervezésében, gyártásában és üzembe helyezésében. Kidolgozta a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát zárt tartású tenyészállat óljai klímatizálását, és részt vett a takarmány szárító rendszer kidolgozásában. 1983-tól a Tervezés Fejlesztés és Ellenőrzésen dolgozott. 1990-ben vonult nyugállományba. Nyugdíjasként, mint egyéni vállalkozó adatbázis kezelő software-ek készítésével foglalkozott 2003-ig. Tagja volt Egyetemünk Államvizsga Bizottságának. Óraadó tanár volt Egyetemünkön és a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán. Társzerzője volt a Méréstechnikai Kézikönyv "Villamos mérések" c. könyvnek. Hasonló témában volt szerkesztője a Méréstechnikai Kislexikonnak.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dr. Kenderessy Miklós

c. egyetemi docens kandidátus

1934-ben született Budapesten.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 74/1958.

A Távközlési Kutató Intézetben kezdett dolgozni, ahol mikrohullámú berendezések kutatásával foglalkozott, és (38 évi munka után) innen ment nyugdíjba 1996-ban, mint az Intézet műszaki igazgatója és vezérigazgató- helyettese. Az ezt követő 5 évben a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban dolgozott szakfőtanácsosként. Munkásságát számos szakcikk, több szakkönyv és szabadalom tanúsítja. 1963-ban egyetemi doktori címet, 1967-ben kandidátusi címet szerzett. 1963 óta tanított a Villamosmérnöki karon, 1981 óta címzetes docensként, és az Állami Vizsgabizottság elnöki teendőit látta el. Számos szakmai szervezetben tevékenykedett: MTA Távközlési Rendszerek Bizottsága, URSI Magyar Nemzeti Bizottság, HTE, MATE; jelenleg is a Magyar Mérnökakadémia alelnöke. Hosszabb tanulmányúton járt Münchenben, Londonban és Moszkvában.

Fontosabb kitüntetései: Állami Díj (1978-ban a rádiótechnikai rendszerek kutatásában elért nemzetközi hírű munkásságáért), Kiváló Újító arany fokozat, Kolos Richard díj, Virág-Pollák díj, Haza Szolgálatáért arany fokozat.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Keresztély Sándor

1935-ben született Miskolcon

Villamosmérnöki oklevelének száma: 274/1958

1958-ban szerezte meg villamosmérnöki oklevelét a Gyengeáramú szakon. A Központi Fizikai Kutató Intézet tudományos segédmunkatársaként nukleáris elektronikai műszerek fejlesztésén dolgozott. Ezután a Méréstechnikai Központi Kutató Laboratórium tudományos munkatársa lett, ipari elektronikai fejlesztésekkel foglalkozott. 1968-tól nyugdíjazásáig a Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet tudományos munkatársa, osztályvezetője, igazgatóhelyettese volt. Mikroszámítógépes folyamatirányító rendszert fejlesztettek ki, amelyet két helyen gyártottak. Összesen kb. 50 rendszer létesült, jórészt külföldön. A Paksi Atomerőmű kazettaátrakó berendezéséhez hét mikroszámítógépre épült, hibatűrő irányítórendszert dolgoztak ki, amelyet nyolc további atomerőmű számára is szállítottak az EVIG révén. Ezek a rendszerek ma is üzemelnek, kivéve, ahol az egész atomerőművet bezárták. 1995-től 2007-ig nyugdíjasként Egyetemünkön tanított elektronikát és informatikát.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Kérészy Zoltán Jenő

1934-ben született Budapesten

Vilamosmérnöki oklevelének száma: 77/1958

Pályáját 1958-ban a Videotonnál kezdte, ahol az első televíziós készülék gyártásának beindításában vett részt. Második munkahelyén a Székesfehérvári Könnyűfémműben, a műszerezési és szabályozástechnikai feladatokat irányította. Szakmai előadásai, jegyzetei, oktatói és konzulensi tevékenységei is főleg e területre irányultak. 1968-ban irányítás- technikai szakmérnöki oklevelet szerzett egyetemünkön. Munkája során a magyar delegáció vezetőjeként vett részt a Csehszlovákiában tartott nemzetközi automatizálási konferencián. Az Iparügyi Minisztérium által kiadott Műszaki Szakértői engedély alapján folytatott szakmai tevékenységet. Részt vett több külföldi szakmai képzésben, melyek közül kiemelkedőek voltak a műszerezésben és szabályozástechnikában világviszonylatban is élenjáró HONEYWELL cégnél elvégzett szakmai tanfolyamok. Oktatási tevékenysége az egyetem elvégzése óta folyamatos, a szakmai tanfolyamoktól a főiskolai szintig. Jelenleg nyugdíjasként is oktatások és szakmai vizsgaelnöki feladatok, valamint szakfordítások képezik fő tevékenységét.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dr. Komlósy Pál

ny. főiskolai docens

1934-ben született Budapesten.

Villamosmérmöki oklevelének száma: 102/1958.

Diplomájának megszerzése után a Csepeli Erőmű és Szolgáltató Üzemeknél helyezkedett el villamos üzemvitel szakterületen, később a földgáz programban vett részt. 1966-ban folyamatszabályozási szakmérnöki oklevelet szerzett. Az 1974-ben meghirdetett és elnyert pályázat alapján került a megfelelő ipari gyakorlatot is figyelembe véve docensként a főiskola Erősáramú Karának Villamosművek Tanszékére. Első feladata a szak részére a Villamos fogyasztói berendezések, majd a Villamosenergia-gazdálkodás tantárgyak összeállítása, előadásainak és krétás gyakorlatainak megtartása volt. Az intézetek létrehozásával együtt került sor a tanterv korszerűsítésére is, melynek keretén belül az Energiagazdálkodás című tárgy tantárgyi programját, előadási és krétás gyakorlati anyagát készítette el a szak számára. Ugyancsak ekkor hozta létre másodmagával a Villamos fogyasztói berendezések ágazati államvizsga tantárgyának programját, előadási és krétás gyakorlatainak anyagát. Két főiskolai jegyzetnek, és a Szépvölgyi úti Erősáramú Szakközépiskola részére írt tankönyvnek társszerzője, valamint másik két főiskolai jegyzetnek szerkesztője volt. A Mérnöktovábbképző Intézetben, a főiskola által szervezett üzemmérnök továbbképzésben illetve szaküzemmérnök-képzésben előadások tartásával, az utóbbinál annak szervezésében is közreműködött. A főiskola által szervezett tudományos ülésszakokon rendszeresen tartott előadásokat. Az előadások témái főleg ipartelepi hálózatok kialakításával, gazdaságos üzemeltetéssel, a fogyasztók hálózati visszahatásaival, elektromágneses zavartatással foglalkoztak. Számos publikáció jelent meg az előbbiekben felsorolt témákban. Egyetemi doktori értekezését 1985-ben "A hálózati gyors feszültségingadozás kiküszöbölésének gazdasági vizsgálata" címmel védte meg. Több szerződéses munkának volt vezetője, illetve közreműködője. Az intézetesítés után egy cikluson keresztül tudományos igazgatóhelyettes volt. A Villamosművek szakcsoportot több cikluson keresztül vezette. 1996 óta mint nyugdíjas óraadó dolgozik a főiskolán. Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Kovács István

született 1933-ban született Nagyvelegen

Villamosmérnöki oklevelének száma: 51/1958

Az egyetem elvégzése után a Középdunántúli Szénbányák Dudari Bányaüzemében energetikusként kezdte a munkát. Két év után villamos és gépészeti részlegvezető lett. Ebben a munkakörben dolgozott 17 éven át. Ezután a Vállalati központba, Veszprémbe került, ahol a Beruházási Osztályon a központhoz tartozó hat bányaüzem fejlesztési munkáival, bányabővítések műszaki ellenőrzésével foglalkozott villamos és gépészeti szempontból. Fentiekbe beletartozott földalatti 5,5/0,4 kV-os valamint külszíni 35/5,5 kV-os transzformátor állomások létesítése, ezen kívül mélyszinti szivattyú állomások telepítése, továbbá földalatti szállítások automatizálása, diszpécser rendszerek létesítése, stb. Egy-egy bányaüzem energia igénye 2-20 MW-ig terjedt. Ez utóbbi munkakörében dolgozott nyugállományba vonulásáig.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.
 

Kovácsics Tibor

1925-ben született Sopronban.

Villamosmérnöki oklevelének száma:116/1958.

Diplomájának megszerzése után a Mechanikai Mérőműszerek Gyárában helyezkedett el. A fejlesztési osztályon dolgozott, ahol feladata az ipari folyamatok mérése és szabályozási elemek kifejlesztése volt. Kezdetben a pneumatikus segédenergiával működő elemek kialakításával foglalkozott. Részt vett a folyamatos gyártó rendszerű cukorgyártás kísérleteinél (Petőháza). Az egyes szakterületeken megszerzett tapasztalatok alapján szükség lett volna egy olyan labor kialakítására, amely az észlelt hibák okának feltárásához ad segítséget, de az MMG-ben erre nem volt lehetőség. 1962-ben az Országos Mérésügyi Hivatalnál helyezkedett el, ahol lehetőséget kapott egy mérőlaboratórium kialakítására. Az itt szerzett mérési adatok alapján az MMG a pneumatikus távadók gyártását leállította. Aktívan tevékenykedett a típusvizsgálati trendek meghatározásával egy egységes vizsgálati módszer kidolgozásában. Részt vett a nagyobb beruházásoknál alkalmazott mérőrendszerek ellenőrzésében és kiválasztásában (Dunai Hőerőmű, Dunai Kőolajipari Vállalat, Tiszai Hőerőmű, Tiszai Vegyipari Vállalat). Munkaévei utolsó szakaszában a Paksi Atomerőmű, elemeinek vizsgálatában vett részt. Az I-es blokkhoz leszállított elemeknél a vizsgálati eredmények nem voltak kedvezőek. A további blokkokhoz (utólag az I-es blokkhoz is) már világszínvonalú elemeket építettek be, melyek lehetővé tették az erőmű biztonságos működését.

Munkássága elismeréseként Kiváló Dolgozó, Minisztérium Kiváló Dolgozója, a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetéseket kapta.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Kránicz Lászlóné Esze Klára

ny. főiskolai docens

1932-ben született Szankon.

Villamosmérnöki oklevelének száma. 281/1958.

1959-ben, közvetlenül egyetemi tanulmányai befejezése után, a Magyar Rádió Műszaki Igazgatóságának Üzemfenntartási Osztályán helyezkedett el, ahol 1962-ig dolgozott. Első munkahelyén stúdiók rendszertechnikai kialakításával, stúdió berendezésekkel, üzembe helyezésével, fenntartásával foglalkozott. 1962-től 1969-ig Egyetemünk Villamosmérnöki Karának Mechanika Tanszékén tanársegédi állást kapott, ahol műszaki mechanikát tanított, és ebben az időben kötődött végleg a műszaki felsőoktatáshoz. 1969-től az újonnan alakult Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola adjunktusa, később docense lett, ahol részt vehetett a villamosmérnöki alapozó tárgyak tanterveinek, óraterveinek, laboratóriumi gyakorlatainak kidolgozásában és oktatásában. 1985 és 1988 között a Főiskola oktatási - nevelési főigazgató helyetteseként tevékenykedett, majd innen vonult nyugállományba.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Kun Szabó Tamás

1932-ben született Földeákon

Villamosmérnöki oklevelének száma: 172/1958

Miután diplomáját megszerezte, a Villamos Állomásszerelő Vállalatnál helyezkedett el. Kezdetben szerkesztői munkakört kapott, később villamos alállomások, transzformátorállomások, kis- és középfeszültségű kiviteli terveit készítette. Néhány év múlva munkahelyet változtatott és a Műszer és Irodagépértékesítő Vállalat műszaki csoportjánál dolgozott tovább. Feladata a forgalomban lévő és főleg új villamos mérőműszerek ismertetése (prospektusok készítése terjesztése) propagálása, bemutatása volt (kiállítások szervezése stb.). Munkája során kapcsolatba került az ország minden műszergyártó vállalatával, szövetkezetével. Megismert minden villamos elven működő műszert. 1961-ben ismét új munkahelyre, a MÁV Vasúttervező ÜV., a későbbi MÁV Tervező Intézethez került, ahol 1992-ig, nyugállományba vonulásáig dolgozott. Tevékenyen foglalkozott minden előforduló villamos tervezésben. Kezdetben egyszerű villamos terveket, később precíz automatizált villamos terveket készített. Nevéhez köthető a záhonyi számítóközpont szinte teljes belső villamos hálózatának kialakítás. Ezek mellett csarnokok belső, vasútállomások külső térvilágítási munkáinak tervezése is mindennapos gyakorlat volt munkája során. Tekintélyes számú transzformátorállomás kis- és nagyfeszültségű villamos tervei elkészítésével is foglalkozott. Aktívan közreműködött az ország különböző járműjavító vállalatainak rekonstrukciós tervezésében is (Székesfehérvár, Szombathely, Szolnok, Debrecen, Budapest). Mindennapi munkájához tartozott a MÁV állomások energiaellátási terveinek készítése is. A későbbi évek folyamán csoportvezetői, osztályvezető-helyettesi, majd tervellenőri beosztásban tevékenykedett. Időközben még egy diplomát szerzett Egyetemünk Gazdasági Mérnöki karán, így villamosmérnöki munkáját, gazdasági szempontok figyelembe vételével tudta végezni. 1981-ben felvették a Magántervezői Névjegyzékbe, majd 1986-ban megszerezte a vezetőtervezői jogosultságot. Nyugállományba vonulása előtti években intenzíven kezdett foglalkozni a számítástechnikával, amit tervezési munkájában felhasznált.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Lengyel Gyula

1934-ben született Budapesten.

Villamosmérnöki oklevelének száma:242/1958.

Diplomájának megszerzése után a Pécsi Hőerőmű kazán- és turbinaüzem vezetőjeként dolgozott. Ebben az időszakban (1971-ben) szerzett erőművi energetikusi szakmérnöki oklevelet Egyetemünk Gépészmérnöki Karán. 1971-ben a Magyar Villamos Művek Trösztnél helyezkedett el. 1983-ban a tröszt termelési igazgatójává nevezték ki. Feladatköre az erőművek üzemeltetése mellett az erőmű és villamosenergia-rendszer üzemvitelének, műszaki fejlesztésének irányítását is magában foglalta. Felelős volt a Paksi Atomerőmű üzembe helyezéséért is. 1987-ben lett a MVMT üzemviteli vezérigazgató helyettese. Részt vett a villamosenergia rendszer átalakításában és a működési modell kialakításában. 1992 elején került az Országos Villamostávvezeték Részvénytársasághoz vezérigazgatói posztra. 1994-ben a MVM Rt. Közgyűlése az Igazgatóság tagjává és a társaság vezérigazgatójává választotta, majd 1996-ban megkapta az elnök-vezérigazgató megbízást. E feladatkörében irányította az iparág munkáját az új rendszerműködési modell kidolgozásában és bevezetésében. A privatizáció és az új működési modell sikeres próbaéve után 1997-ben nyugállományba vonult, de 1998-ig még ellátta az Igazgatóság elnöki feladatát. 2002-től 2004-ig ismét a MVM Rt. Igazgatóságának elnöki tisztségét töltötte be, majd a MVM Zrt vezérigazgatóságának tagja lett. Előadásai publikációi szorosan kötődnek pályájához.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

M. Varga Ernő

1935-ben született Miskolcon.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 105/1958.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Makáry Endre

1935-ben született Kecskeméten

Villamosmérnöki oklevelének száma: 109/1959

1958 márciusában a Hang és Kinotechnikai gyárban (AUDIO) helyezkedett el, ahol a Fejlesztési Osztályon rádió stúdió asztalok tervezésével foglalkozott. 1963-ban a Kőolaj és Gázipari Tervező Vállalathoz került, ahol két éven belül a Korrózióvédelmi Szakosztály vezetője lett. Hozzá tartozott az akkor kiépítendő, országos nagynyomású földgáz és kőolaj acélcsőhálózatok aktív korrózióvédelmének koncepcionális tervezése és irányítása. 1980-ig kb. 4800 km földbe fektetett csőtávvezeték, gáztermelői mezők csőhálózata, földalatti tartályparkok stb. katódos korrózióvédelmének tervezési és megvalósítási feladatait látta el. Ebben az időszakban számos korrózióvédelmi tanulmánytervet és koncepció programot készített, többek között. az OMFB, a NIM és az OKGT számára. Számos szakcikket írt a Kőolaj és Földgáz szaklapokba, valamint a Korróziós Figyelőbe. "Aktív korrózióvédelem" címmel jegyzetet írt a Műszaki Egyetem Mérnök Továbbképző Intézete számára a 4832 sz. előadás sorozatra, ahol több éven át volt felkért előadó. 1964-ben jelentkezett a Veszprémi Vegyipari Egyetem Korróziós Szakára, ahol Korróziós Szakmérnöki diplomáját szerzett. 1980-ban került kiadásra a Műszaki Könyvkiadónál a "Földalatti fémszerkezetek korrózióvédelme" című 300 oldalas szakkönyve. 1980-ban áthelyezéssel került át a Fővárosi Gázművekhez, ahol a Korróziós Szakosztály megszervezése után, annak vezetőjeként, hozzálátott a városi csőhálózatok kóboráram korrózió és talajkorrózió elleni védelmének megtervezéséhez, illetve kialakításához.1987-ben megalakította az OVILKOR GMK Korrózióvédelmi Gazdasági Munkaközösséget.1995-ben vonult nyugállományba, de mind a mai napig folytatja korróziós tervezői - szakértői munkavégzését az OVILKOR Kkt-nál.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Markovich Iván

1930-ben született Baján

Villamosmérnöki oklevelének száma: 256/1958

Már diplomájának megszerzése előtt elhelyezkedett a Villanyszerelőipari Vállalatnál. Munkaköre szerelés, előkészítés, majd műszaki fejlesztés volt. 1958-ban szerezte meg diplomáját. 1963-tól a Pollack Mihály Műszaki Főiskola jogelődjénél gépészeti ismereteket, technológiát, automatikai ismereteket tanított munkája mellett míg a Főiskola Pécsre nem költözött. A Főiskola részére megírta az Automatika és Gépészeti Ismeretek I-II című jegyzeteket. 1966-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen mérnökközgazdász oklevelet zserzett.1968-tól 1972-ig a Budapesti Városépítő Tervező Vállalatnál villamos irányító tervezőként dolgozott. Több lakótelep kommunális létesítmény tervezésében, lakások villamos hálózatának berendezéseinek tervezésében vett részt. Ebben az időben az újszerű szereléstechnológiával kapcsolatban több szakcikke jelent meg. 1972-től az Országos Továbbképzési Kutató Intézetnél (OTKI) helyezkedett el, mint főmunkatárs. Főként a villanyszerelői szakterületen foglalkozott tanfolyamszervezéssel, tanítással. 1984-ben végezte el Egyetemünkön a Mérnöktanári szakot. Az újabb átszervezés és létszámcsökkentés idején, 1988-ban nyugdíjba vonult.

Részt vett az Ipari Minisztérium keretében az oktatásszervezők, oktatásvezetők továbbképzésében tanfolyamvezetőként. 1992-ben a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán szaküzemgazdász oklevelet szerezett. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek 1956 óta tagja, részt vesz a mai napig az Érintésvédelmi Szakbizottság és Fogyasztóberendezések Szakosztály munkájában. Több választási ciklusban elnökségi tag is volt. Megbízás alapján több vállalatnál végzett villamos berendezés biztonsági felülvizsgálatot. 1972 óta folyamatosan oktat a Csepel Műveknél, külsős munkatársként ma is folytatja ezt a tevékenységet a Csúcs'91 Oktatási és Vezetési Tanácsadó Kft-nél. Pályája során több szakmai cikket írt, különböző oktatási anyagok, tansegédletek bírálatát végezte, műszaki tanári, illetve mérnöktanári szakdolgozatokat, diplomaterveket bírált (BME).

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Marti Sándor

1935-ben született Szegeden

Villamosmérnöki oklevelének száma:134/1958

Egyetemi évei alatt demonstrátori tevékenységet végzett Egyetemünk "Verebély tanszékén", közben dolgozott a GANZ Villamossági Gyárban is. A diploma megszerzése után a vállalatnál maradt, az egyenáramú gép számítási osztályon. Később vidékre ment, és a Tolna Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat főművezetőjeként három brigáddal villanyt szerelt és a falvakban kisfeszültségű hálózatot épített. Két év múlva a Villamosipari Kutató Intézetben helyezkedett el, ahol tizenöt éven át - az itthon akkor meghonosodó - félvezetős áramirányító technika szinte minden területén tevékenykedett. A V43-as licenc villamos mozdony fő- és segéd egyenirányítóinak, posta központok egyenáramú- és szünetmentes áramellátásának, BKV és HÉV vontatási egyenirányítóknak és számos egyedi berendezésnek volt a vezető tervezője. Ezekhez mintegy tíz szabadalmazott találmányuk kapcsolódik. A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán főiskolai tanárként, tizenöt éven keresztül, előbb másodállásban, majd főállásban adta tovább ismereteit és szakmai tapasztalatait. Társszerzőkkel és egyedül is számos tankönyvet, szakkönyvet írt és fordított. 1982-óta önállóan dolgozik. Az ipari villamos hőtechnika területén indukciós (vas- és színesfém) olvasztásra, edzéshez és melegalakító izzításra - saját fejlesztéssel - összesen több mint 10 000 kW teljesítményben gyártottak belföldi és külföldi vevők részére félvezetős, középfrekvenciás berendezéseket.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Molnár László

1934-ben született Budapesten

Villamosmérnöki oklevelének száma:282/1958

Villamosmérnöki oklevelét 1958-ban szerezte meg. Az egyetem elvégzése után 1958-tól 1969-ig a Csepeli Vas és Fémműveknél dolgozott mérnöki beosztásban. 1969 és 1990 között az MTA Izotóp Kutató Intézeténél műszaki ügyintézőként folytatta tevékenységét. 1963 és 1964 években mellékfoglalkozásban Egyetemi oktatói állást kapott az Egyesített Tiszti Iskola politechnika szakán. Szakmai pályafutása során számos találmány kidolgozása fűződik nevéhez.

Munkássága elismeréseként 1981-ben megkapta a Kiváló Feltaláló ezüst fokozata, 1983-ban a Kiváló Feltaláló arany fokozata kitüntetést.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Nagy Ernő Miklós

1932-ben született Öttevényben

Villamosmérnöki oklevelének száma: 137/1958

1953. őszétől 1958. tavaszáig a Egyetemünk Villamosmérnöki Karának nappali tagozatos hallgatója volt, az Erősáramú szakon szerzett oklevelet. Első munkahelye a Győri Szerszámgépgyár lett, mivel az akkori ipartelepítési tervek szerint ezt az üzemet jelölték ki a középteljesítményű villamos gépek gyártására. Több munkatársával gyakorló mérnökként, közel fél évig tanulmányozták a Budapesti Ganz (Klement Gottwald) Villamossági Gyárban a villamos vontatású vasúti üzemben használt gépek tervezését és a gyártási technológiát. A tapasztalatok alapján elkészítették a győri üzemben gyártandó gépek teljes gyártási technológiáját. A gyakorló év után kinevezték a gyár energetikusává. 1960-ban a Megyei Villanyszerelő Vállalatnál a cég műszaki vezetője lett (községek elosztó hálózatainak létesítése, bővítése; mg. termelőszövetkezetek üzemeinek villamosítása; a házkezelőség lakóépületeinek felújításával összefüggő villanyszerelések). 1964-ben a Győr-Sopron Megyei Tanács Műszaki Osztályára került. Feladata volt a megye gáz-, vízműveinek felügyelete, középszintű irányítása, valamint az energiaellátással összefüggő ügyek koordinálása. 1966-ban oklevelet szerzett Egyetemünk Gépészmérnöki Karának Gazdasági mérnök képzésén, az energiagazdálkodási szakon. 1974-ben rokkantsági állományba helyezték, miután látását több mint 95 százalékban elvesztette. 1975-ben megválasztották a Vakok Megyei Szervezetének titkárává. A személyi számítógépek megjelenése után tanfolyamokat szervezett, hogy sorstársai mindennapi életét megkönnyítse a gépek adta lehetőségekkel (szövegek felolvastatása, játékprogramok futtatása, az un. digitális könyvtár népszerűsítése, stb). 1997-ben nyugállományba vonult.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Németh Antal

1932-ben született Budapesten

Villamosmérnöki oklevelének száma: 22/1958

Már diplomája megszerzése előtt, 1954-ben elhelyezkedett a KGM Erősáramú Igazgatóságán mint technológus. 1955-ben a Villamosipari Vizsgáló Állámásán laboránsi munkakörben dolgozott. A VVÁ nevét, 1957-ben a KGM, Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézetre (MEEI) változtatta. Vizsgáló mérnöki, osztályvezetői, főosztályvezetői munkaköreit nyugállományba vonulásáig, 1991-ig ezen intézetnél töltötte be. Számos szakmai publikációja jelent meg. Aktív tevékenységet végzett a hazai (MSZ) és nemzetközi (IEC) szabványosításban.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Németh Pál

1935-ben született Jászberényben

Villamosmérnöki oklevelének száma: 168/1958

Oklevelének megszerzése után, 1958-ban a Mechanikai Laboratórium fejlesztő mérnökeként helyezkedett el, ahol egy évet töltött. 1959-től 1964-ig a MTA Kibernetikai Kutató Csoport Számítástechnikai Központjánál dolgozott mint tudományos munkatárs. Részt vett az M3 számítógép fejlesztésében. 1964 és 1969 között az Automatizálási Kutató Intézet GRKCS tudományos főosztályvezetője volt. Feladatai közé tartozott a DIGIRAD üzemi számítógép fejlesztés irányítása, MAT információs rendszer fejlesztése. Az 1969-től 1994-ig tartó időszakban a Számítástechnikai Koordinációs Intézet- SZKI Számítástechnikai Kutató Intézet és Innovációs Központ társalapítója, laboratóriumvezetője, 1984-től ügyvezető igazgatója, 1991-től főigazgatója, később vezérigazgatója volt. Az R10, R12 és az R15 számítógépek főkonstruktőre, a Proper személyi számítógép család fejlesztés vezetője, számítógép fejlesztési projektek vezetője a Siemens, a CII, a SEMS, a SAGEM, a BULL és a Xerox cégek részére. OMFB szakértői bizottságok tagja, vezetője, az ESZR együttműködésben szakértői bizottságok magyar tagja, 1987-től a Főkonstruktőri Tanács magyar tagja. 1994-1997 között a CGSAT- Déltáv Rt. - Digitel 2002 Kft. informatikai igazgatója volt. 1997-től a Tolbo Bt. tulajdonos ügyvezető igazgatójaként, infokommunikációs és üzletfejlesztési tanácsadással foglalkozott hazai és nemzetközi cég részére. 1993-tól igazságügyi szakértő, 2003-Intelligens Települések Országos Szövetségének elnökhelyettese, szintén 2003-tól az "e-Írástudásért Közhasznú Alapítvány" kuratóriumi elnöke. 2004-től a Certop Rendszer-és terméktanúsító Ház Kft informatikai tanúsítási igazgatójaként dolgozott.1964-ben megjelent az Út a kibernetikához ismeretterjesztő könyve, 2004-ben pedig az Üzleti Informatika című főiskolai tankönyv. Ezen kívül számos szakcikket írt hazai és nemzetközi szakmai folyóiratokba.

Munkásságát Neumann János-díjjal jutalmazták 1990-ben.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Neumayer Béla

1934-ben született Ároktőn

Villamosmérnöki oklevelének száma: 140/1958

Diplomájának megszerzése után a Távközlési Kutató Intézetnél (TKI) helyezkedett el. Itt az Intézetben folyó mikrohullámú csőfejlesztési tevékenységbe kapcsolódott be, nevezetesen a haladóhullámú csövek K&F-jébe. E program szorosan kapcsolódott a stratégiai fontosságú mikrohullámú sokcsatornás és TV átviteli rendszer kutatási - fejlesztési - gyártási aktivitáshoz. Néhány év elteltével az Intézetben munkatársi, főmunkatársi, majd tudományos tanácsadói státust ért el. Az 1960-as évek végén átszervezés következtében az Egyesült Izzóhoz (EIVRT) került. (Ezt követően a mikrohullámú csőfejlesztés a cégen belül létesített Kutató Intézetben folyt). 1972-ben megbízták az EIVRT mikrohullámú csőfejlesztésének K&F- jének teljes irányításával és külső koordinálásával. Erre az időszakra esik azoknak a mikrohullámú csöveknek a kifejlesztése, amelyek a magyarországi fejlesztésű és relatíve nagy mennyigében gyártott un. második generációs mikrohullámú szélessávú hírközlő rendszerek aktív eszközeivé váltak. E termékek sem konstrukcióikban sem műszaki paramétereikben nem maradtak le a nyugati ekvivalenseiktől, sőt bizonyos tekintetben túl is szárnyalták azokat. Telepített csőhelyek tekintetében a világon az előkelő második helyet foglalták el! 1983-ban a vállalaton belüli teljes elektroncső és csőtartozék K&F profilt lefedő, s az akkor létesült Vákuumelektronikai Fejlesztési Főosztály (VFF) vezetőjévé nevezték ki. Ezt a tisztséget töltötte be 1992-ben történő nyugállományba vonulásáig. A VFF égisze alatt lényeges továbbfejlesztések folytak. Ezek közé tartozott a világviszonylatban is úttörő konstrukciójú haladóhullámú csövek harmadik generációjának, valamint a nagyteljesítményű ipari magnetron-, és az informatikai hasznosítású monitorcső család-, továbbá néhány modern, fém-kerámia konstrukciójú adócső, s egyéb, kisebb jelentőségű termékek kifejlesztése és gyártásba vétele.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Novotny Ferenc

1935-ben született Oroson.

Villamosmérnöki oklevelének száma:111/1958.

Diplomájának megszerzése után az ÉVIG jogelőd Villamos és Kábelgyárba dolgozott, majd 1963-ban az ÉVIG dolgozója lett. Kezdetben a villamos kapcsolókészülékek mérésével foglalkozott. Részt vett az expanziós megszakítók fejlesztési munkáiban, zárlati próbáiban. Nagyobb volumenű önálló feladatként tervezte a vállalat készülékvizsgáló próbatermét, irányította annak kivitelezését, valamint a szükséges mérő-vizsgáló eszközök gyártását, illetve beszerzését. Fokozatosan képezte magát a vizsgálatok szakterületén, majd mérés-kutatási osztály vezetőjeként tevékenykedett. Megszerezte a német nyelvvizsgát és orosz nyelvtudását is felhasználva önállóan vett részt konferenciákon, KGST szabványtárgyalásokon, exportra szállított gyártmányok külföldi üzembe helyezési és szerviz feladataiban. Számos hazai országos és szakmai szabvány kidolgozásában működött közre. A magyar Elektronikai Ellenőrző intézet munkatársaival szoros együttműködésben irányította és részben végezte az EVIG-ben kifejlesztett készülékek MEEI jóváhagyásának munkáit. Óraadóként vett részt Egyetemünk Nagyfeszültségű Technika és Készülékek Tanszék oktatási munkájában valamint a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola Villamos mérések tárgy gyakorlatainak irányításában. Évről-évre diplomaterv és szakdolgozat bírálatokat végzett, rendszeresen hívták meg diplomavédések vizsgabizottságaiba. 1975-ben UNIDO ösztöndíjat nyert el Hollandiában, ahol nagyteljesítményű szünetmentes áramforrások, valamint szerszámgép hajtásszabályozók próbatermi méréseit végezte. AHAZEMEYER cég laboratóriumában nagyfeszültségű kapcsolók ívoltási vizsgálataiban vett részt. Külföldön szerzett ismereteit hazai munkájában hasznosította, és szakmai körökben ismertette. Tagja a Magyar Elektronikai Egyesületnek. 1990-től a MEE ÉVIG üzemi szervezet titkára. Részt vett a Villamos Gépek és Berendezések Szakosztály munkájában. 1995-ben az EVIGTERV Kft. kereskedelmi vezetőjeként vonult nyugállományba.

Munkássága elismeréseként 2003-ban Kandó-díjat kapott.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Pintér Ferenc

1935-ben született Pöstényben

Villamosmérnöki oklevelének száma: 264/1958

Az egyetem befejezése után a budapesti Kénsavgyárhoz került, ahol a villamos üzemnél üzemmérnöként, majd a beruházási osztályon villamos műszaki ellenőrként dolgozott. 1960-tól a Dunai Cement- és Mészműveknél helyezkedett el, ahol az akkor folyó beruházási munkáknál villamos műszaki ellenőri feladatot látott el. Később főenergetikusnak, majd a villamos osztály vezetőjének nevezték ki. 1968-tól a Szilikátipari Központi Kutató Intézetben dolgozott, ahol korábbi gyakorlatának megfelelően feladata - a beremendi és a helyőcsabai cementgyár beruházási villamos munkáinak irányítása volt, a tervezéstől a kivitelezésig. 1978-tól a Dunai Cement- és Mészművek beruházási osztályára került vissza és osztályvezetőként irányította a bélapátfalvai cementgyár villamos munkáit. 1990-tól kinevezték a vállalat fenntartási osztályának vezetőjévé. 1992-től részt vett a Ceminvest Kft. létrehozásában, ahol jelenleg is aktívan dolgozik. A cég fő feladata a cementipari beruházások, valamint egyéb tervezési gyártási és kivitelezési munkák vállalása.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Póta Béla

1932-ben született Mezőkövesden

Villamosmérnöki oklevelének száma. 56/1958

A diploma megszerzése után 1958-ban az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat Egri Üzemigazgatóságának hálózatszerelési osztályán helyezkedett el. Beosztott mérnökként földkábel, légvezeték, közvilágítás, transzformátorállomás, tervezésével és kivitelezésével foglalkozott. Három év elteltével osztályvezető lett. Tíz év után saját kérésére üzemeltetési feladatokkal, fogyasztásméréssel, védelmekkel, automatikákkal, megszakítók akkumulátortelepek karbantartásával, transzformátorok, mérőváltók javításával kezdett el foglalkozni. A vállalat szinte valamennyi részlegén dolgozott. 1976-ban az akkor megalakult Beruházási és Tervezési Osztály vezetőjévé léptették elő. Műszaki tervezéssel és beruházások bonyolításával, valamint ezek pénzügyi elszámolásával foglalkozott 1993-ig, nyugállományba vonulásáig. Az eltelt időszakban több szakmai továbbképző tanfolyamon vett részt. 1980-ban Felsőfokú Tervgazdasági oklevelet szerzett.

1958 óta a Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagja. Vezetésével alakult meg az a helyi csoport, ahol sok szakmai tanfolyam előadója volt.

Munkájának elismeréseként két alkalommal miniszteri, hat esetben, vállalati kitüntetésben részesült.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Rénes István

1934-ben született Karcagon

Villamosmérnöki oklevelének száma: 214/1958

Az Egyetem elvégzése után, a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat Debreceni Üzletigazgatóságán kezdte mérnöki munkáját. Először üzemvezetőségen dolgozott, ahol az áramszolgáltatás sokrétű feladatait ismerhette meg. Majd a debreceni üzletigazgatóság hálózatszerelési osztályán tervezőként folytatta tevékenységét. Több komplett faluvillamosítási tervet is készített, a kivitelezés irányításában is adódott feladata. 1961-től üzemviteli osztályvezetői beosztásba került. Kedvelt témája volt a hálózatfejlesztés, az üzemirányítás, közvilágítás, érintésvédelem és a munkabiztonság fokozása. Fontosnak tartotta az - alkotódíjjal is elismert - oszlopkapcsolóra utólag is felszerelhető földelőkéses rövidrezáró szerkesztését (tagja volt a szerkesztő teamnek) és elterjesztését. Ennek elősegítésére oktatófilmhez forgatókönyvet írt és filmet rendezett. 1990-től üzletigazgatóként dolgozott a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat (Rt) Debreceni Üzletigazgatóságán, nyugállományba vonulásáig 1995-ig. Részt vett "A Tiszántúli Áramszolgáltatás Története 1888 - 1996" című könyv elkészítésében, műszaki lektorként. Óraadóként nyolc évig tanított villanyszerelő tanulókat Debrecenben a Beregszászi Pál Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben. 2005-ig jogosult volt szakmai vizsgáztatásra. A TITÁSZ Rt első felügyelő bizottságának, a dolgozók által választott tagja volt. 1958-tól a Magyar Elektrotechnikai egyesületnek a tagja.

Munkássága elismeréseként 1983-ban a Minisztertanács Kiváló Munkáért kitüntetést, 1984-ben szakszervezeti munkáért SZOT arany fokozatát kapta. Alkotói Díjat 1988-ban és 1997-ben, Hatvai István MTESZ megyei díjat 1991-ben kapott. A Magyar Villamosenergia-ipar megújításáért emlékéremmel jutalmazták 1995-ben, majd Kandó-díjjal 2002-ben.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dr. Richolm István

a műszaki tudományok kandidátusa

1935-ben született Pilisszentivánon.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 69/1958.

1958-tól 1983-ig a Bányászati Kutató Intézetnél, majd 1983 és 1990 között a Bányászati Technológiai Társulásnál dolgozott. 1990-ben került a Budapesti Elektromos Művekhez, ahol 2002-ig állt alkalmazásban. Részt vett és részben témafelelős volt a bányászat erősáramú fejlesztésében. Főbb eredményei között említhető az erősáramú hálózatok szigetelt csillagpontú kialakítása, a bányakábelek és bánya-tömlővezetékek kifejlesztése és általános elterjesztése, a szigetelés-ellenőrző készülékek kifejlesztése és alkalmazása, valamint a frontfejtések villamosítása. Munkaterületéhez tartozott még az energiavonatok, az 1000 V névleges feszültségű hálózatok, a kábelekkel és tömlővezetékekkel végzett tűzkísérletek kifejlesztése, és az eredmények alkalmazása. Jelentős munkát végzett a kábelek és tömlővezetékek kötési és végelzárási technológiájának kialakítása, ellenőrzése és alkalmazása, vezetők összekötéséhez alkalmazott készülékek kifejlesztése és ellenőrzése terén. A bányagépek erősáramú biztonságtechnikájának kialakítása és a gyakorlatban történő alkalmazása szintén szakterületéhez tartozott. Statisztikai adatokkal bizonyítható, hogy legalább 200 bányász életét sikerült megóvni az alkalmazott eszközökkel és módszerekkel. Saját szakmai továbbfejlődésére is figyelmet fordított. Három nyelvvizsgát szerzett, német, orosz, angol nyelvből. Mivel a külfejtésekkel kapcsolatos fejlesztések során részletesen foglalkozott a nagyteljesítményű szállítószalagok lengéseivel, a témáról írt disszertációval a Freibergi Bányászati Akadémián doktorátust (Dr.-lng.) szerzett, aminek honosításával megkapta a műszaki tudományok kandidátusa címet.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dr. Rózsa Lajos

a műszaki tudományok kandidátusa

1934-ben született Orosházán. Villamosmérnöki oklevelének száma. 124/1958.

A diploma megszerzése után Egyetemünk Villamosgépek Tanszékén létrehozott akadémiai kutató csoport tagjaként tudományos segédmunkatársként helyezkedett el. Három év múlva tudományos főmunkatársi kinevezést kapott. Az MTA SZTAKI-tól 33 év után a Folyamatirányítási Osztály vezetőjeként vált meg, majd társaival együtt létrehozott PROFICON IA. Kft. ügyvezetőjeként dolgozott. Kezdetben egyik fő feladata az akkoriban nálunk még csaknem ismeretlen tranzisztorok felhasználásával az embargó okokból számunkra nem hozzáférhető, de a digitális mérés és jelfeldolgozás céljára nélkülözhetetlen elektronikus eszközök (pl. A/D átalakítók) kidolgozása volt. A téma vezetőjével együtt kidolgozott megoldásuk számos nyugat-európai országban szabadalmi védettséget nyert. 1964-65-ben a kanadai NRC ösztöndíjával egy évet a McGill Universityn töltött. Hazatérése után mikroprocesszorok felhasználásával INTELLICON és INTELLICON XT márkanévvel vezetése alatt munkatársaival teljesen digitális működésű, sokcsatornás ipari digitális szabályozó eszközöket fejlesztett ki, melyeket a VILATI gyártott. "Mini-és mikroszámítógépek az irányítástechnikában" címmel 1981-ben jelent meg könyve a Műszaki Könyvkiadónál. Az Több hazai és külföldi cukorgyár kisebb-nagyobb automatizálási feladatainak megoldásában vett részt, vagy hívták meg szakértőnek. A finn K-PATENTS műszergyártó cég számára speciális szoftvert dolgozott ki, mely a cukor kristályosítása során használható fel előnyösen. Ma már a világ számos országában használják. Egy hazai műszergyártó céggel az elmúlt évben speciális műszert fejlesztettek ki a kristályosítás folyamatának korszerű irányítása céljára, amely egyedülálló a világon. A cukoripar legfontosabb nemzetközi szaklapja, az International Sugar Journal eddig 7 cikkét publikálta.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Sándor Gabriella (Tilesch Leóné)

1934-ben született Budapesten

Villamosmérnöki oklevelének száma:139/1958

Az egyetem elvégzése után, 1958-ban a Magyar Postához (a későbbi MATÁV, majd T-Com elődjéhez) került. A különböző helyeken töltött szakmai gyakorlatok után a Posta Központi Távíróhivatalban, majd KPM Postafőosztályon dolgozott és innen vonult nyugállományba. Nyugdíjazása után még 14 évig dolgozott, a telex szolgáltatás megszűnéséig. Szakmai pályafutása alatt végig távírótechnikával, később adatátvitellel is, elsősorban központtechnikával foglalkozott.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Seefranz Tamás

1935-ben született Budapesten

Villamosmérnöki oklevelének száma: 280/1958

1958-ban szerezte meg oklevelét a műszer és finommechanikai szakon. Pályafutása során két munkahelye volt. 1958-ban a budapesti Finommechanikai Vállalatnál helyezkedett el. Rövid ideig az un. 57-es automatika rendszer tesztelésében vett részt. A rendszer 6 db légelhárító lövegnek, lokátor-jellel történő vezérlését végezte. Ebben az időben indult Magyarországon a Távközlési Kutató Intézetben a mikrohullámú gerinchálózati berendezések fejlesztése, a Finommechanikai Vállalat (mint gyártó) bevonásával. Részt vett a GTT4000/600 típusú mikrohullámú gerinchálózati berendezés szolgálati csatornájának kifejlesztésében, majd a gyártás bevezetésben. A gyártás során a bemérést vezette. A hazai és az exportra termelt berendezések műszaki és gazdasági tárgyalásain, telepítésében, üzembe helyezésében, átadásában is közreműködött (Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, India, Sri Lanka.). Többször részesült vezérigazgatói dicséretben. 1974-től a Műszeripari Kutató Intézetnél dolgozott. Az Intézet által gyártott hajó-tűzjelző, majd a Néphadsereg Vegyvédelmi Főnökség részére vegyvédelmi műszerek fejlesztését végezte. Az Intézet osztrák licenszet (lineáris elmozdulásmérő) vásárolt. Az Intézetben új főosztály alakult, ahol az intézet saját fejlesztésű forgó jeladóit, a lineáris elmozdulásmérőket és ezek kiértékelőit gyártották és mérték be. Ennek a főosztálynak lett a vezetője. A kiértékelők fejlesztésével foglalkozott. Később ennek a főosztálynak a keretein belül került kialakításra a hosszmérő laboratórium. 1982 -ben beadott szabadalma után megkapta a Kiváló Feltaláló érem bronz fokozatát 1982-ben kiváltotta az "elektronikus elven működő műszer tervezése" szakterületre érvényes szakértői engedélyt. 1984-ben a honvédség részére végzett fejlesztési munkái elismeréséért a Honvédelmi Érdemérem "10 év után" kitüntetést kapta meg. 1993-ban a Műszeripari Kutató Intézettől (Méréstechnikai Informatikai Kutató és Innovációs Rt.) ment nyugdíjba.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Solymosi László

1934-ben született Kapuváron

Villamosmérnöki oklevelének száma: 157/1958

Egyetemi tanulmányai befejezése után 1958-ban a Ganz Villamossági Műveknél helyezkedett el. A vállalatnál több műszaki szakterületen dolgozott. Először a gépszerkesztési osztályon volt szerkesztő, a középgyártásnál gyártmánytechnológus, majd próbatermi mérnök. A transzformátorszerkesztésnél szerkesztőként végül óriás transzformátorok szerkesztési csoportvezetőjeként látta el feladatait. 1966-tól 1994-ig, nyugállományba vonulásáig, a Magyar Néphadsereg (1990-től Magyar Honvédség) Haditechnikai Intézete Automatizálási és Lokátor Osztályán dolgozott polgári alkalmazottként. Tudományos előadói és témafelelősi beosztásban végezte tevékenységét. Szakterületét képezte a középsebességű adatátvitel, főként katonai rádiókon, rádiós távvezérlés, különféle integrált áramkörös, illetve mikroprocesszoros vezérlő eszközök tervezésének irányítása, továbbá számítógépes légvédelmi rendszerek. Ebben az időszakban több alkalommal vett részt a Honvédelmi Minisztérium megbízásából katonai-műszaki küldöttség tagjaként a Varsói Szerződés keretében szervezett technikai értekezleten, illetve kétoldalú technikai konzultáción.

Polgári alkalmazottként (közalkalmazottként) 3-3 alkalommal kapta meg a Haza Szolgálatáért Érdemérem, illetve a Honvédelmi Emlékérem különböző fokozatú kitüntetéseit.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dr. Somogyi András

1935-ben született Budapesten

Villamosmérnöki oklevelének száma: 239/1958

1958-ban kezdte meg pályafutását az ORION Rádió és Villamossági Vállalatnál, mint televízió fejlesztő mérnök.1963-ban az iparág reorganizációja során profilt váltott és mikrohullámú rádiórelé berendezésekkel kezdett foglalkozni. 1963 és 1967 között elvégezte a félvezető szakmérnöki tagozatot, és disszertációjának megvédését követően elnyerte a műszaki doktori címet. 1967-től az ORION analóg mikrohullámú fejlesztési osztályának vezetője, majd 1975-től mikrohullámú főkonstruktőr. 1977-ben az ő vezetésével fejlesztették ki az első magyar műholdas közvetítőlánc 8 GHz-es mikrohullámú hírközlő rendszerét. 1991-ben az ORION fejlesztési főmérnökeként ment korengedménnyel nyugdíjba. 1991-ben megalapította saját tulajdonú tanácsadó Kft-jét, amely hírközlő hálózatok tervezésével, külkereskedelmével foglalkozott.1998-ban lett a Hírközlési Főfelügyelet Nemzetközi igazgatóságának munkatársaként a nemzetközi szervezetekkel foglalkozó osztály vezetője, később nemzetközi igazgató. 2001-2003 között a Hírközlési Döntőbizottság tagja volt. Jelenleg saját tulajdonú vállalkozása szerződéses kapcsolatban végez tanácsadást a Nemzeti Hírközlési Hatóság számára. Szakterülete a hírközlés európai uniós szabályozása. Jelentős részt vállalt mindkét hírközlési törvény (Hkt. és Eht.), valamint a kapcsolódó végrehajtási rendeletek kidolgozásában, az EU hírközlési keretszabályozásán alapuló piacelemzés, valamint az u.n. referencia ajánlatok (RIO, RUO) alapelveinek megalkotásában és a kapcsolatos eljárások kidolgozásában. Magyarországon és külföldön számtalan előadást tartott, cikkei magyar és nemzetközi folyóiratokban jelentek meg.

Munkásságát számos díjjal, kitüntetéssel ismerték el (Kiváló dolgozó, Kiváló Feltaláló kitüntetések, Munka Érdemrend, HTE Aranyjelvény, HIF elnöki kitüntetések, 2004-ben "A Magyar Hírközlésért" miniszteri kitüntetés).

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Szabó László

1935-ben született Balatonfenyvesen

Villamosmérnöki oklevelének száma: 53/1958

1958-ban szerezte meg oklevelét az erősáramú szakon, majd 1964-ben Egyetemünk Gépészmérnöki karán okleveles gazdasági mérnök lett. 1958-tól 1961-ig a Mátravidéki Erőműnél dolgozott mint beosztott mérnök. 1962-től az Erőmű Tröszt önálló mérnöke, 1965-től a Magyar Villamos Műveknél csoport vezető mérnök. 1970. és 1973. között a Villamos Berendezés és Készülék Művek Elekthermax Gyára (Pápa) gyárigazgatója. 1973-tól 1979-ig az Anód Gyár (Budapest) gyárigazgatójaként tevékenykedett. 1979. és 1983. között a VBKM Vezérigazgatóságán volt főosztályvezető. 1983-ban a BENIV GT. főmérnöke lett. 1986-tól az Erőmű Javító és Kabantartó Vállalat főosztályvezetőjeként dolgozott. 1992. és 2002. között ügyvezető igazgatója az EKS Service Kft.-nek. 2002 óta nyugdíjas szakértő. Szakcikkei jelentek meg a Villamosság és az Erőmű Tröszt Híradó című kiadványokban.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Szántó László

1933-ban született Szabadkán (Jugoszlávia).

Villamosmérnöki oklevelének száma: 121/1958.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dr.(Phd.)hc. Szarka János Tivadar

Professor Emeritus a műszaki tudományok kandidátusa

1934-ben született Kecskeméten.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 199/1958.

Diplomája megszerzése után, 1958-1976 között a volt Lenin Kohászati Művekben a technológiai folyamatok automatizálásával, majd magas-beosztású vezetőként a vállalat fejlesztésével illetve a vállalat energia ellátásának és optimális felhasználásának komplex feladataival foglalkozott. Ipari tevékenysége mellett 1959-től aktívan bekapcsolódott a Miskolci Egyetemen (Automatizálási- illetve Elektrotechnikai-Elektronikai Tanszéken) folyó oktatási- és kutatási munkákba. (1968-tól félállású egyetemi adjunktus, 1973-tól félállású egyetemi docens). 1976-ban tanszékvezető egyetemi tanári kinevezést kapott az Elektrotechnikai Elektronikai Tanszéken. Jelentős szerepe volt a Miskolci Egyetem főiskolai szintű villamosmérnöki szak indításában, az Informatikai Intézet majd 1997-ben a Villamosmérnöki Intézet kialakításában, melynek 1999-ig alapító igazgatója volt. Főbb kutatási területei, méréselmélet, számítógéppel támogatott méréstechnika, nem-villamos mennyiségek mérése, EMC technika, különös tekintettel a villamos-hálózatokon terjedő zavarok meghatározására és ezek kompenzálására. Tudományos munkája több mint 150 publikációban, hazai- és külföldi folyóiratokban, konferencia kiadványokban olvasható. Számos hazai- és nemzetközi társaság, konferencia tudományos bizottságának tagja. Tudományos munkáját vendégprofesszori meghívások, tiszteletbeli doktori cím odaítélése, és több magas hazai kitüntetés,

Tudományos fokozatai: A műszaki tudomány kandidátusa (1972.), a Priazovi Állami Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktora, (Dr. hc. 1994.), PhD fokozat (2000.). Egyetemi tanár (1976-2004), 2004-től Professor Emeritus a Miskolci Egyetemen.

Munkássága elismeréseként 1985-ben Kandó-díjat, 1999-ben Életműdíjat, valamint 2001-ben Szent-Györgyi Albert-díjat kapott.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Tar Gy. Ferenc

1929-ben született Budapesten.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 179/1958.

Az egyetem elvégzése után a Villamosipari Központi Laboratóriumban helyezkedett el, ahol mint tudományos segédmunkatárs, tudományos munkatárs, majd tudományos főmunkatárs tevékenykedett. Szakterülete a kutatási feladatokhoz szükséges mérési eljárások és speciális mérőműszerek, illetve berendezések kifejlesztése volt. Mint feltaláló - az időközben Villamosipari Kutató Intézetnek "átkeresztelt" intézményben, több szabadalommal is rendelkezett. Ezek közül is kiemelhető a "Mérőberendezés elektroacélok mágneses jellemzőinek nagy indukció melletti mérése" c. szabadalom alapján készült mérőberendezés. Ez a készülék alkalmas volt hidegen hengerelt mágneses lemezek mágneses jellemzőinek, gyártás közbeni folyamatos mérésére. E berendezésből több darabot gyártottak francia, szovjet és más kelet-európai acélgyárak részére. 1966-ban Egyetemünk Gépészmérnöki Karán, gazdasági mérnöki diplomát szerzett. Még ez évben kinevezték az Intézet főmérnökének, majd később műszaki igazgatójának, mely posztot 1989-ig nyugállományba vonulásáig töltötte be. Legfőbb munkái között lehet említeni, az Intézet átszervezését, egy korszerű, jól felszerelt, és kiváló szakemberekkel ellátott Intézet kialakításának, illetve a kutatási eredmények ipari bevezetésének érdekében. A nemzetközi tudományos együttműködés érdekében, kapcsolatot létesített több kelet-európai, hasonló profilú intézménnyel. Magyarország képviselője volt az "Interelektro" nemzetközi kutatási szervezetben. Bejegyzett műszaki szakértő. Jelenleg is tagja a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dr. (PhD) Theisz Péter

c. egyetemi tanár, a műszaki tudomány kandidátusa

1933-ban született Somogyszilen.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 138/1958.

Egyetemi tanulmányai befejezése után oktató lett Egyetemünk Vezetéknélküli Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszékén, mostani nevén Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszéken. Oktatói munkáját 50 évig végezte először tanársegédként, adjunktusként, docensként majd címzetes egyetemi tanárként. Több tantárgy tematikájának kidolgozásában és oktatásaiknak különféle formáiban (előadás, gyakorlatvezetés stb.) vett részt. Oktatott a nappali tagozatos villamosmérnöki, a levelező szakmérnöki és az üzemmérnöki (hadmérnöki) kiegészítő képzésben is. Három tantárgyból (Híradástechnikai ismeretek, Digitális tervezés, Digitális technika) több tanévben is évfolyam előadásokat tartott. Rendszeresen dolgozott kutatási és fejlesztési munkákban. Részt vett mérőkészülékek, mérőberendezések tervezésében és megvalósításában, tanulmányok és kutatási jelentések készítésében. Munkája során tudományos cikkeit, több egyetemi jegyzetét írta egyedül, illetve társszerzőkkel, valamint számos oktatási segédletet készített. Egy szabadalmat önállóan dolgozott ki, hármat társakkal közösen. Több tudományos szimpózium munkájában vett részt magyar, illetve angol előadással. A Műszaki Kiadó három szakkönyvének társszerzője, és számos szakkönyv magyar fordítását lektorálta. A Puskás Tivadar Távközlési Technikum két új tankönyvét lektorálta és három tanévben számítástechnikát is tanított. A MATE tagja 1959-től, a MTA Köztestületének pedig 1995-től.

Oktatási tevékenységéért két Rektori Dicséretet 1970-ben és 1980-ban, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát 1989-ben, Pedagógus Szolgálati Emlékérmet 1998-ban, és címzetes egyetemi tanári címet 2006-ban (BME) kapott. Munkássága elismeréseként 1970-ben és 1980-ban Rektori Dicséretben részesült. 1989-ben megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, 1998-ban a Pedagógus Emlékérmet.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Tomori László

1935-ben született Szegeden

Villamosmérnöki oklevelének száma: 183/1958

1958-ban szerezte meg kitüntetéses villamosmérnöki diplomáját a Gyengeáramú szakon. Kezdő mérnökként a Távközlés Kutató Intézet 2sz. laboratóriumában helyezkedett el, majd az Egyesült Izzóban dolgozott (a vállalat 1984-ben a Tungsram nevet vette fel). Beosztásai voltak: tudományos gyakornok, tud. segédmunkatárs, tud. munkatárs, tud. főmunkatárs, tud. osztályvezető, majd önálló fejlesztési csoportvezető. 1966-ban Egyetemünkön Mikrohullámú szakmérnöki oklevelet szerzett. Szakmai tevékenységi területe sokrétű volt, de főleg a mérés és automatizálás területén mozgott. Mikrohullámú csőmérés mellett a mérő és élettartam vizsgáló berendezések, vizsgálati módszerek kifejlesztése és kidolgozása volt egyik feladata. Foglalkozott ultravákuum elektronikus műszerek tervezésével és megépítésének irányításával (szublimációs getterszivattyú, omegatron tömeg- spektrométer, vákuumhibahelykeresők stb. elektronikus vezérlő egységei). Mindezekkel párhuzamosan részt vett automatikus lámpaosztályozó berendezés kifejlesztésében és megvalósításában. A GTT 80 mikrohullámú gerinchálózati rendszer végfokozatához az integrált haladóhullámú cső tápegység kifejlesztése szintén a munkái közé tartozott. E két utóbbi munka eredményeit szabadalmi oltalom védi. Összesen kilenc szabadalma van. Jelentései, és dokumentációi száma több mint negyven. Sok szimpóziumon és konferencián vett részt, előadásokat tartott. Több cikke jelent meg szaklapokban. Többször részesült vállalati elismerésben. 1992 és 2002 között, mint nyugdíjas tervező, vett részt a General Electric Elektronikai Fejlesztési Főosztályán a fényforrásgyártó gépek elektronikus vezérlő rendszereinek fejlesztésében és gyártásában. Óraadó tanár volt a Kandó Kálmán Híradásipari Technikumban hét éven át, a Munkaügyi Minisztérium 30 sz. tanintézetében, majd Egyetemünk Vezetéknélküli Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszékén, ill. a Híradástechnikai Elektronikai Intézetben több mint tíz éven át. Az oktatásban tankönyvírással is részt vett. Gyengeáramú Elektronika című (társszerzővel írt) könyve a Műszaki könyvkiadónál jelent meg 1974-ben és 1978-ban.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Tóth Erzsébet (Dr. Rózsa Lajosné)

1934-ben született Orosházán.

Villamosmérnöki oklevelének száma:123/1958.

A diploma megszerzését követően szakmai pályafutását a Egyetemünk Villamos Művek Tanszékének gyakornokaként kezdte. Rövidesen tanársegédi kinevezést kapott. Az első években számítási és mérési gyakorlatokat vezetett, majd  levelező hallgatók részére tartott konferenciákat a Tanszék által oktatott szaktárgyakból. Később adjunktusként hosszú ideig tartott előadásokat, nappali hallgatók számára a Tanszék alaptárgyából. Több témában vett részt társként, a Tanszéken folyó széleskörű kutatási tevékenységekben. Fő szakterülete a nagyfeszültségű erősáramú kábelvonalak tervezésével kapcsolatos kutatások voltak, különös tekintettel azok melegedési kérdéseire. Ide sorolhatók az ehhez szükséges speciális mérési módszerek és eszközök kidolgozása is. Ezek felhasználásával számos kábelvonal tényleges megvalósításával kapcsolatos tevékenységben vett részt. Az ipar részére végzett munkák során több tanulmánynak volt társszerzője, vagy szerzője. Részt vett néhány hazai szabvány kidolgozásában is. Oktatási tevékenységét az 1990-ben történt nyugállományba vonulásával fejezte be. A tanszék kutató munkáiban még hosszú időn keresztül aktívan tevékenykedett. Szakirodalmi tevékenységének legjelentősebb eredménye a társ-szerzőkkel írott, az iparágban alapvető fontosságúnak elismert szakkönyv: Luspay Ödön, Rózsa Lajosné, Varjú György: Erősáramú Kábelvonalak (Műszaki Könyvkiadó, 1985)

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dr. Tverdota Miklós

főiskolai tanár

1935-ben született Budapesten.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 297/1958.

Diplomájának megszerzése után 1958-1962 között az Elektro Service Vállalatnál tevékenykedett, ahol villamos gépszerkesztési, számítási és próbatermi munkákat végzett, valamint a gyártás gépesítésével foglalkozott. Az 1962-1964-es években a KGMTI Géptervező és Műszaki Iroda tervező mérnökeként dolgozott. Élelmiszeripari, gumiipari, szilikátipari, kohóipari, autóipari gyártó és szállító berendezések villamos vezérléseit tervezte. 1964 és 1969 között, a KGM Személyzeti és Oktatási Főosztályán a villamos technikumok és felsőfokú technikumok referense volt. 1966-tól 1969-ig a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola szervezését irányította. 1968-ban elvégezte a BME Irányítástechnikai szakmérnöki szakát, az 1968-tól 1979-ig tartó években megszervezte, és vezette a Kandó Főiskola Hajtásszabályozási Tanszékét. 1985 és 2000 között tanári munkája mellett az Automatika Intézet műszaki igazgatóhelyettesi teendőit is ellátta. 1975-ben műszaki doktori címet szerzett. A főiskolai évei során vezető szerepet töltött be a volt Kandó Főiskola szervezeti rendjének és tantervi rendszerének kialakításában, a kutatási és ipari fejlesztési feladatok irányításában. 1973 és 1979 között több OMFB és MM szakbizottságának volt tagja. A Kandó Főiskola sikeres működését és fejlesztését megalapozó számos tanulmány kidolgozásában vett részt különböző főiskolai bizottságok elnökeként vagy tagjaként. Oktatási munkájának részeként hat főiskolai jegyzetet és számos oktatási segédletet írt. Elsősorban a Vezérléstechnika, Szabályozástechnika tantárgyak fejlesztésével foglalkozott tárgyfelelősként.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dr. Valter Ferenc

1935-ben született Sárospatakon.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 177/1958.

Diplomájának megszerzése után, 1958-tól 1970-ig a Magyar Postánál tevékenykedett. Feladata volt a rádió, televízió adó és mikrohullámú hálózatának fejlesztése és építése, 1964-től fejlesztési osztályvezetői beosztásban. 1970-1980 között az országos távközlési hálózat (adástechnika, távbeszélő és adathálózati kapcsolástechnika, vezetékes és vezeték nélküli átvitel technikai, műholdas földi állomás) fejlesztésével, beruházásával foglalkozott, először vezérigazgatósági beruházási osztályvezetőként, majd a Beruházási Iroda igazgatójaként. 1980-tól 1990-ig tevékenységi körébe tartozott a postai távközlési hálózat fejlesztésének és üzemeltetésének irányítása, a rendszerek digitalizálásának elindítása, a mobil távközlés alapozása, előkészítése, távközlési vezérigazgató/elnök helyettesként, majd vezérigazgatóként. 1991-től jelentős munkát végzett a mobil távközlő hálózatok fejlesztésében. 1991-1998 között a Westel, a MATÁV, mobil távközlés stratégiai szakértő-tanácsadója volt. Tagja a MTA Távközlési Rendszerek Bizottságának és az OMFB-nek.

Munkája elismeréseként 1986-ban Puskás Tivadar-díjat, 1989-ben Eötvös Lóránd-díjat kapott.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Vámos Albert

1934-ben született Mezőkövesden.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 236/1958.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Váradyné Kardos Erzsébet

1934-ben született Budapesten.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 240/1958.

Oklevelének megszerzése után első munkahelye a József Távbeszélő Központ volt, ahol osztályvezető-helyettesként dolgozott. Ezt követően a Posta Központi Távíró Hivatalának műszaki osztályvezető helyettesi, majd a Postavezérigazgatóság Távközlési Szakosztályán főelőadói, illetve postafőtanácsosi kinevezést kapott. Jelentősebb munkái között említhetjük, a telefonközpontok közötti nagyterhelésű áramkörök napi, gyors vizsgálatára mérőműszer készítését, távíróátviteltechnikai berendezések korszerűsítését ipari elektroncsövek alkalmazásával, a távírószolgálat üzemvitelének országos felügyeletét, később a szolgáltatásfejlesztés irányítását. Foglalkozott még a szocialista országok távközlési együttműködését biztosító szabványosítások irányításával, nemzetközi értekezleteken az hazánk, (az ipar és a távközlés) érdekeinek képviseletével, nem egyszer a delegáció vezetőjeként. 1970-ben tevékenyen vett részt az első, Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok közös tulajdonaként, a tengeralatti kábelben vásárolt áramkör megvételében, amivel jelentős gazdasági eredményhez jutott az ország. Új távközlési szolgáltatások bevezetésének előkészítését, bevezetését irányította. Számos szakmai tanfolyamon oktatott, ehhez tankönyveket is írt. 1989 év végén vonult nyugállományba, 1993 óta az Amerikai Egyesült Államokban él. Legmagasabb kitüntetése vezérigazgatói elismerés volt.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Dr Vetési Emil

c. egyetemi docens

1935-ben született Székelyudvarhelyen.

Villamosmérnöki oklevelének száma: 263/1958.

Villamosmérnöki diplomájának megszerzése után az Egyenáramú Gépgyárban helyezkedett el, mint fejlesztőmérnök. 1959-ben a Könnyűipari Szerelő Vállalatnál tervezőmérnökként dolgozott. 1960 és 1992 között a MÁV Tervező Intézetének munkatársa lett, ahol először tervezőként, majd csoportvezetőként, végül osztályvezetőként tevékenykedett. Tervezési és irányítási feladatokat látott el belső- és szabadtéri világítás, energiaellátás, érintés- és villámvédelem, gazdasági számítások témakörében. 1966-tól magántervezéssel és szakvélemények készítésével is foglalkozott, továbbá egyetemi és főiskolai diplomaterveknél konzulens, illetve opponens volt. 1973-ban Egyetemünk Közlekedésmérnöki Karán szerzett közlekedési gazdasági mérnöki oklevelet, majd 1979-ben Gépészmérnöki Karon doktori címet. 2005-ben az Építészmérnöki Kar címzetes egyetemi docense lett. 1992-től mint nyugdíjas a MÁV mérnök főtanácsosaként tevékenykedik. 1994 és 2000 között az Elektrotechnika c. szaklapnál szerkesztő, majd 2002-től 2004-ig főszerkesztő-helyettes volt. 1993-tól az Egyetem Építészmérnöki Kar Épületgépészeti és Épületenergetikai Tanszékének meghívott oktatója. Publikációi elektrotechnikai, világítástechnikai, vasútvilágítási, energiaellátási, érintés- és villámvédelmi, műszaki-gazdasági és energiagazdálkodási témában jelentek meg. Szakkönyvet, egyetemi jegyzetbe egy-egy fejezetet, OMFB tanulmány egy fejezetét, vasúti, illetve országos szabványjavaslatot is írt. Számos hazai és külföldi konferencián, mérnöki és közgazdasági továbbképző intézetekben tartott előadásokat. 1961-től tagja a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek, 1966-tól a Közlekedéstudományi Egyesületnek, majd 2001-től az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületnek. Egyik alapító tagja a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamarának.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Vlasich János

1934-ben született Horvátzsidányban

Villamosmérnöki oklevelének száma: 5/1959

Az Egyetem elvégzése után a Soproni Postaigazgatóságon helyezkedett el. Egy év elteltével a Rádióműszaki Hivatalnál, később a Posta- Rádió- és Televízió Műszaki Igazgatóságon, majd az Antenna Hungária Rt-nél helyezkedett el. Az AH Rt. Soproni üzemigazgatójaként vonult nyugállományba. Kiemelkedő szakmai tevékenységei közé sorolható a Miskolci és Soproni Televízió Adóállomás létrehozása (1959), a soproni üzemeltetése, részvétel az első magyarországi többcsatornás mikrohullámú hálózat (Dunántúli Mikrohullámú Hálózat) tervezésében, kivitelezésében és üzemeltetésében (építészeti, gépészeti, és híradástechnikai terület, Gerecse, Győr, Sopron állomások), továbbá a középhullámtól a mikrohullámú rendszerekig antennák mérése, esetenként tervezése. Az Antenna Hungária Soproni Üzemigazgatójaként Nyugat-Dunántúl területén lévő közép-URH, TV és mikrohullámú rendszerek üzemeltetéséért, beruházásának irányításáért, a mobil telefonrendszerek üzemvitelének biztosításáért volt felelős. Szakmai továbbfejlődésének érdekében több tanulmányúton vett részt, volt Ausztriában, Olaszországban, Svájcban, USA-ban és Belgiumban, ahol korábban megszerzett nyelvtudását is megfelelően kamatoztatni tudta. A Soproni KTE egyesület vezetőségi tagja, kezdeményezésére létrehozták a soproni HTE egyesületet (Kozma László professzor és Barta professzor segítségével), melynek adástechnikai elnöke volt. A Győri Egyetemért Alapítvány kuratóriumának vezetőségi tagja, valamint tagja az Állami Vizsgabizottságnak.

Munkássága elismeréseként többszörös Kiváló Dolgozó Kitüntetést, Siemens-Ausó-díjat, Munka Érdemrend bronz Fokozatát, Baross Gábor-díjat, és Győri Egyetemért Emlékplakettet kapott.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Wiegand (Viktor) Győző

1934-ben született Budapesten.

Villamosmérnöki oklevelének száma:241/1958.

Pályáját 1958-ban az Erőmű Trösztnél kezdte, ahol először a tröszt hőtechnikai szolgálatánál dolgozott, majd az akkor épült Oroszlányi Hőerőműnél kapott osztályvezetői állást. Az erőmű üzembe helyezését követően a Nehézipari Minisztériumban alkalmazták csoportvezető főmérnöki munkakörben. 1973-ban az állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet (ÁEEF) főmérnökének nevezték ki. 1978-ban lett az intézmény igazgatóhelyettese, majd 1979-ben igazgatója. Ez a szervezet foglalkozott abban az időszakban az ország energia tervezésével, energiagazdálkodásával, készítette az energia mérlegeket, stb. Irányításával alakult meg és működött az Energia Felügyeleten belül a Nukleáris Biztonsági Osztály, amely felkészült a magyar nukleáris biztonság hatósági feladatainak ellátására. Az atomerőmű sikeres üzembe helyezéséért és biztonságos működéséért magas kormánykitüntetésben részesült. Aktívan vett részt az Országos Atomenergia Hivatal létrehozásában, ahol 1991-től tevékenykedett, mint a Nukleáris Biztonsági Főfelügyelet vezetője, majd a Hivatal vezetőjének tanácsadója. 2002-ben innen vonult nyugállományba. Aktív tevékenységének egészét az energetika szakterületen folytatta. Mind a villamos energetika, mind az olaj- és gézipar, az energiagazdálkodás, valamint az atomenergia területeivel több éven keresztül foglalkozott. E szakterületeken számos publikációja jelent meg, és nagyszámú előadást tartott. 1966-tól tagja az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületnek. Az Egyesületben 15 évig látta el a főtitkári feladatokat, majd 2001-től elnökhelyettes lett. Tagja volt a MVM Tröszt felügyelő bizottságának, majd a Távfűtő Művek felügyelő bizottságának. 1994-től 1999-ig a MOL, 2002 és 2005 között a magyar Villamos művek Rt. Igazgatóságának tagja volt. 2005-től a Magyar Villamosenergia Rendszerirányító Rt. Igazgatóságában tevékenykedik.

Munkássága elismeréseként eredményes egyesületi tevékenységéért Szikla Géza-díjban és MTESZ-díjban részesült. 2008-ban Eötvös Lóránd-díjat kapott.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Zborovszky Zsuzsanna

1935-ben született Miskolcon

Villamosmérnöki oklevelének száma: 43/1959

Az egyetem elvégzése után, 1959 és 1965 között Budapesten a Bányászati Kutató Intézetben alkalmazták, ahol a bányászat automatizálásával és földalatti tranzisztoros telefon rendszer tervezésével foglalkozott. 1965-től 1970-ig a National Coal Board kutató részlegénél dolgozott Londonban. Közben egy Master of Philosophy degreet is szerezett a University of Surrey-tól. Az angol Institute of Electrical Engineers valószínűleg első női tagja lett. 1970-ben kivándorolt az USA-ba. 1970 és 1980 között a University of Denver Denver Research Instítute Applied Mechanics osztályán kutatóként tevékenykedett és a Combustion Institute tagja lett. Az egyetemen a US Bureau of Mines által támogatott témákon, elektromos biztonság robbanóképes gáz és por atmoszférákban témával foglalkozott, majd nyugállományba vonulásáig közvetlenül a US Bureau of Mines denveri kutató részlegénél folytatta tevékenységét. Pályafutása során egy könyvet, számos tudományos cikket és kutatási zárójelentést írt.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.

 

Zelena Ferenc

1934-ben született Csanyteleken

Villamosmérnöki oklevelének száma: 266/1958

Diplomája megszerzése után a TITÁSZ Szentesi Üzemvezetőségén mint gyakorló mérnök, majd üzemvezetőként tevékenykedett. Több éven keresztül tanított elektrotechnikát és szakmai ismereteket a Szentesi Szakmunkásképző Iskolában. 1966-ban Szegedre költözött és a DÉMÁSZ Üzletigazgatóság Hálózatszerelési Osztályán osztályvezetőként végezte munkáját, majd 1980-tól a DÉMÁSZ Vállalati Központ Üzemviteli és Karbantartási Osztályára került szintén osztályvezetői beosztásba. 1990-től a DÉMÁSZ Szegedi Üzletigazgatóság főmérnöke volt, nyugállományba vonulásáig, 1994-ig. Több éven keresztül tartott szakmai oktatásokat (önálló szerelői, művezetői, villamos műkezelői), a vállalatnál szervezett különböző tanfolyamokon. 1990-től 2000-ig a Szegedi Móra Ferenc Szakközépiskola villanyszerelő vizsgáztatásán, a vizsgabizottság elnökeként vett részt. 1981-óta az Igazságügyi Minisztérium kijelölése alapján, az országban igazságügyi szakértői tevékenységet végez villamos hálózatok és berendezések szakterületen.

Az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.