Arany-, gyémánt-, vas- és rubindiplomások

2000.

Aranydiplomások, 2000

ASZTALOS GYÖRGY okleveles villamosmérnök

BAKONYI JÁNOS rádiótechnikai szakmérnök

BARÁNYSZKY-JÓB IMRE okleveles villamosmérnök

BÍRÓ FERENC rádiótechnikai szakmérnök

CSUKONYI ZOLTÁN okleveles villamosmérnök

DÉTÁRI GYÖRGY okleveles gépészmérnök

DUCZA KÁROLY rádiótechnikai szakmérnök

EFF IMRE okleveles villamosmérnök

DR. FAZEKAS ENDRE okleveles villamosmérnök

FÖLDES PÉTER okleveles villamosmérnök

GERŐ JÁNOS rádiótechnikai szakmérnök

GERŐ VILMOS rádiótechnikai szakmérnök

GÖRBICZ SÁNDOR okleveles villamosmérnök

GYIMESI ZOLTÁN okleveles villamosmérnök

HARGITAY ATTILA okleveles villamosmérnök 

HECKENAST GÁBOR okleveles gépészmérnök

HERZFELD GYÖRGY okleveles villamosmérnök

HOFFMANN TAMÁS rádiótechnikai szakmérnök

DR. HORVÁTH TIBOR okleveles villamosmérnök

DR. HOVÁTH JÁNOS okleveles villamosmérnök

KERÉNYI DÉNES okleveles villamosmérnök

KISS IMRE okleveles villamosmérnök

KOVÁTS EMIL okleveles villamosmérnök

KOZMA MIKLÓS okleveles villamosmérnök

LUSPAY ÖDÖN okleveles villamosmérnök

MELEG JÓZSEF okleveles villamosmérnök

DR. MIKLÓS VILMOS okleveles villamosmérnök

DR. MOCSÁRI JÓZSEF okleveles villamosmérnök

MOLNÁR ISTVÁN okleveles villamosmérnök

MÜLLER LÁSZLÓ okleveles villamosmérnök

NÉMEDI JÓZSEF okleveles villamosmérnök

PÁL GYULA okleveles villamosmérnök

PHILIPPOVICH GYŐZŐ okleveles villamosmérnök

RADVÁNYI JENŐ okleveles villamosmérnök

RÁTKAY GYÖRGY rádiótechnikai szakmérnök

SÁRINGER KÁLMÁN okleveles villamosmérnök

SASVÁRI SÁNDOR okleveles villamosmérnök

DR. SCULTÉTY LÁSZLÓ okleveles villamosmérnök

SIKLÓS ANDOR okleveles villamosmérnök

SMIKÁL FERENC okleveles villamosmérnök

SZABÓ ANTAL okleveles gépészmérnök

TÉGLÁS JÁNOS rádiótechnikai szakmérnök

TÓTH ZOLTÁN rádiótechnikai szakmérnök

TREBINJAC, NIKOLA okleveles villamosmérnök

DR. VÁGÓ ISTVÁN okleveles villamosmérnök

DR. VITÁLYOS LÁSZLÓ okleveles villamosmérnök

ZÁNKAY DÉNES okleveles villamosmérnök 

 

Gyémántdiplomások, 2000

 

DR. JEKEFALUSSY GÁBOR okleveles gépészmérnök

KOVÁCS PÁL LÁSZLÓ okleveles gépészmérnök 

 

Vasdiplomások, 2000

 

DR. KÖVESI FERENC okleveles gépészmérnök

 

Rubindiplomások, 2000

 

SOÓS ZOLTÁN okleveles gépészmérnök

 

Aranydiplomások, 2001

 

ANTAL GYULA okleveles villamosmérnök

ÁRVAY LÁSZLÓ okleveles villamosmérnök

BALTHES HENRIK okleveles villamosmérnök

BÁNYÁSZ BÉLA okleveles villamosmérnök

BARABÁS MIKLÓS okleveles villamosmérnök

BARADLAI JÓZSEF okleveles villamosmérnök

BARSAI JÁNOS okleveles villamosmérnök

BÁRTFAI GUSZTÁV okleveles villamosmérnök

DR. BERCELI TIBOR okleveles villamosmérnök

BORS FRIGYES okleveles villamosmérnök

CEBE LÁSZLÓ okleveles villamosmérnök

DÁNYI DEZSŐ okleveles villamosmérnök

DEÁK FERENC okleveles villamosmérnök

DÉRI SÁNDOR okleveles villamosmérnök

DOMONKOS LÁSZLÓ rádiótechnikai szakmérnök

ENDRÉNYI (BERNÁT) EDIT okleveles villamosmérnök

FERBER ISTVÁN okleveles villamosmérnök

FERLING GYÖRGY okleveles villamosmérnök

DR. FODOR GYÖRGY okleveles villamosmérnök

GÁL TIBOR okleveles villamosmérnök

GANSZKY KÁROLY okleveles villamosmérnök

GYURCSY ENDRE okleveles villamosmérnök

HAHN BÉLA okleveles villamosmérnök

DR. HAHN EMIL okleveles villamosmérnök

HAJAS GYULA okleveles villamosmérnök

HANGYÁL ISTVÁN okleveles villamosmérnök

ILKOVICS DÉNES ISTVÁN okleveles villamosmérnök

KALINA BÉLA rádiótechnikai szakmérnök

DR. KALYDY BÉLA okleveles villamosmérnök

KANABÉ JÓZSEF okleveles villamosmérnök

KOMÁROMY LÁSZLÓ okleveles villamosmérnök

KORECZ L. TIBOR okleveles villamosmérnök

KÖVESKUTI LAJOS rádiótechnikai szakmérnök

DR. MÁRTON GÉZA okleveles villamosmérnök

MEZEI ANDOR okleveles villamosmérnök

MULI BÉLA okleveles villamosmérnök

N-NAGY FERENC okleveles villamosmérnök

N. TÓTH ALICE okleveles villamosmérnök

NAGY FERENC okleveles villamosmérnök

NAGY ISTVÁN okleveles villamosmérnök

NÓGRÁDI KÁLMÁN okleveles villamosmérnök

PÁLOSI JÓZSEF okleveles villamosmérnök

PAYER KÁROLY okleveles villamosmérnök

PINTÉR GYÖRGY okleveles villamosmérnök

PÓKA GYULA okleveles villamosmérnök

RÉNYI VILMOS okleveles villamosmérnök

SIMON PÁL okleveles villamosmérnök

STUBNYA TIBOR okleveles villamosmérnök

DR. SZABÓ FERENC okleveles villamosmérnök

SZABÓ IVÁN okleveles villamosmérnök

SZABÓ KÁROLY okleveles villamosmérnök

SZAKÁCS GYULA okleveles villamosmérnök

DR. SZÉKELY-DOBY SÁNDOR okleveles villamosmérnök

SZENOHRADSZKI ISTVÁN okleveles villamosmérnök

DR. SZENTIRMAI GYÖRGY okleveles villamosmérnök

SZŰCS LAJOS rádiótechnikai szakmérnök

DR. TAKÁCS FERENC okleveles villamosmérnök

DR. TAKÁCS JENŐ okleveles villamosmérnök

TARNAY TASZILÓ okleveles villamosmérnök

TÉCHY MIKLÓS okleveles villamosmérnök

TÓTH TIVADAR okleveles villamosmérnök

TÖRÖK VILMOS okleveles villamosmérnök

TYÁPAI ELEMÉR okleveles villamosmérnök

VARJU FERENC okleveles villamosmérnök

VÁRTOK GÉZA okleveles villamosmérnök

 

Rubindiplomások, 2001

 

DR. KÖVESI FERENC okleveles gépészmérnök

 


Aranydiplomások, 2000


  • ASZTALOS GYÖRGY okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben októberben.

    Diploma száma: 45

    Szakmai kitüntetései: Kiváló Feltaláló, Budapestért kitüntető jelvény, Kiváló Dolgozó, Kiváló Munkáért Miniszteri Kitüntetés,

    Társadalmi kitüntetései: Sport Érdemes Dolgozója, Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem ezüst

    Az oklevél megszerzése után a Távközlési Kutató Intézetbe került, ahol először, mint tudományos munkatárs, később főmunkatárs, majd 1967-től nyugdíjazásáig tudományos osztályvezetőként dolgozott. Az Intézettől ment 1989-ben nyugdíjba. Az ötvenes években nagyrészt katonai jellegű híradástechnikai témákon dolgozott, közben részt vett az első hazai fekete-fehér TV készülék mintapéldányának elkészítésében. 1957 után ultrahang berendezésekkel és mágneses anyagok kutatásával foglalkozott.

    Izgalmas tudományos kitérőt jelentett az első hazai szabadalmon alapuló abszorpciós hűtőgép elkészítése és gyártásba való bevezetése. Ezt követően rádiófrekvenciás tömegspektométerrel, majd félvezetős hűtőegységek magyarországi első eredményes előállításával foglakozott.

    Több évig foglalkozott analóg sokcsatornás híradástechnikai berendezésekhez használatos különféle mérőberendezésekkel. A Berlini Humbold Egyetemen, szabadalmi szak-mérnöki oklevelet szerzett 1968-ban. Ez lehetővé tette, hogy a Kutató Intézetben létrehozott találmányok bel- és külföldi értékesítésének, megvalósításának folyamatában részt vegyen, illetve azt irányítsa.
     


    BAKONYI JÁNOS rádiótechnikai szakmérnök

    Születési ideje: 1918-ban született Felsőgallán.

    Rádiotechnikai szakmérnöki oklevelet szerzett az Állami Műszaki Főiskolán 1950. októberben.

    Diploma száma: 58

    1948-ban az Egyesült Izzó Rt vállalatnál jelentkezett felvételre, műszaki tisztviselő állományba vették fel és a vállalat Kutató Laboratóriumában kapott beosztást. A gyár egyik főprofilja az elektroncső gyártása volt. Feladata a méréstechnika elsajátítása, fejlesztési módszerek kidolgozása volt, de elsősorban a rádiócsőgyártástechnika ismerete, tanulása.

    A csőgyártási technológia fejlesztése során két év alatt kialakult színüveg típusok versenyképesek voltak a nemzetközi piacon megjelent termékekkel.

    A Kutató Laboratórium feladatot kapott a lokátor technikában ismert katódsugárcsövek kifejlesztésére. Ezen típusok mérési és minősítési módszereit, beleértve az élettartam vizsgálatokat kellett kidolgozni. Ennek kapcsán kialakult gyártástechnológia alapozta meg az EIVRt-ben a TV képcsövek gyártását, valamint az informatikai berendezésekben használt katódsugárcsövek gyártását.

    Az EIVRt Kutató laboratóriuma, megbízható ultra nagy vákuumot előállítani tudó szivattyú rendszert fejlesztett ki párologtatási kísérletekhez. A berendezés felhasználásával fémgőzölési kísérleteket folytattunk, nagyfrekvenciás forrás felhasználásával.
     


    BARÁNYSZKY-JÓB IMRE okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. decemberben.

    Diploma száma: 67

    Mérnöki tevékenységét 1950-ben kezdte meg a VKB-nál (a későbbi Villamosenergetikai Kutató Intézetnél), ahol 1957-ig a villamos energia hálózat fejlesztésénél nélkülözhetetlen kísérleti méréstechnika felelőse, majd osztályvezetője. Az eredményekből kiemelkedtek az élő hálózaton végzett tranziens zárlati kísérletek méréstechnológiája és analízise.

    1957-től a KFKI munkatársa. A digitális elektronikához szükséges speciális ferromágneses anyagok kidolgozásában vesz részt, majd az első hazai, sorozatban gyártott elektronikus, digitális nukleáris sokcsatornás részecske analizátorok és alkalmazásaik kifejlesztésének egyik irányítója. E nagyberendezésekkel kezdődött meg a később teljesen számítógép-alapú nukleáris kísérleti rendszerek hazai előállításának folyamata. Oktatott a nukleáris szakmérnök képzésben.

    1968-tól az OMFB-ben részt vett a hazai számítástechnikai fejlesztési program kidolgozásában. Hosszabb időn keresztül volt felelős a számítógéppel segített műszaki tervezés meghonosítását elősegítő központi támogatásokért. Az OMFB főosztályvezetőjeként ment nyugdíjba 1992-ben.

    1953-tól eredményeit elismerő több minisztériumi és kormánykitüntetést valamint MTA I. díjat (megosztva) kapott. Aranyokleveles feltaláló. Több újítása volt.
     


    BÍRÓ FERENC rádiótechnikai szakmérnök

    Születési ideje: 1915-ben született Budapesten.

    Rádiótechnikai szakmérnöki oklevelet szerzett az Állami Műszaki Főiskolán 1950. októberben.

    Diploma száma: 57

    Kitüntetései: Munka Érdemrend arany fokozata, Puskás Ferenc díj, Állami Díj.

    Mérnöki diplomája megszerzése után a honvédséghez került, később a Haditechnikai Intézet osztályvezetője lett. 1951-től 1957-ig Távközlési Kutató Intézetben igazgatóhelyettes, majd 1957 és 1983 között Mechanikai Laboratóriumfejlesztési főosztályvezetője, majd rendszertechnika főkonstruktőrje.

    Szabadalmai: Nagy jóságtényezőjű termosztát. Nagy stabilitású rádióvevő. Frekvenciahangolás kijelző.


    CSUKONYI ZOLTÁN okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. szeptemberében.

    Diploma száma: 1

    Oklevele megszerzése után Budapest Főváros Elektromos Műveknél nyert alkalmazást. 1952-ben áthelyezték a Fővárosi Teherelosztóba, ahol mint felelős üzemmérnök a rendszer biztonságos és gazdaságos irányításán dolgozott 1956 végéig.

    Az Egyesült Államokba történt kivándorlása után a New Jersey állam áramszolgáltató vállalatánál helyezkedett el, mint mérnök. A nagyfeszültségű hálózat és az erőmű kapacitás fejlesztésével kapcsolatos tanulmányokat végzett. A terhelési és stabilitási vizsgálatokat eleinte analóg kismintán, majd később számológépen végezték a gazdasági számításokkal egyetemben.

    1964-ben, az Egyesült Államok legnagyobb erőműtervező, beruházó és kivitelező vállalatának, a Bechtel Corporation-nak ajánlatára átköltözött San Francisco-ba ahol tanulmányokat készített az erőmű kapacitás bővítésével és szén, gáz és olajfűtésű, valamint atomerőművek telepítésének műszaki és gazdasági problémáival kapcsolatosan. Részt vett Arkansasban, Milánóban, Koreában erőművek tervezésében és építésében. Alkalma volt a Paksi Atomerőművel is kapcsolatba lépni és előkészíteni egy számítógépes menedzsment rendszer kifejlesztésére szóló szerződést. 1991-ben Bechtel konszolidálta az összes erőművel kapcsolatos tevékenységét a Gaithersburg-i irodájába, ahol 1994-ben történt nyugdíjba meneteléig dolgozott.

    Jelenleg egy Washingtonban székelő mérnöki irodának dolgozik, mint alkalomszerű tanácsadó villamos rendszer és erőmű telepítéssel kapcsolatos kérdésekben.
     


    DÉTÁRI GYÖRGY okleveles gépészmérnök

    Születési ideje: 1922-ben született Gödöllőn.

    Gépészmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. márciusban.

    Diploma száma. 1724

    1948-ban először a Láng Gépgyár Üzemfenntartási Osztály villamos részlegét vezette, majd 1949 őszén megkereste a Felten és Guillaume cég a nagy távkábel építési program kezdetén és a kábelvizsgáló laboratórium vezetésével bízták meg.

    1955-1957 között a labor mellé a gyártóüzem felelőse is lett, majd a Budapesti Kábelgyár MEO vezetőjévé nevezték ki.

    1969-től kezdődően szinte egész Európa államait végigutazta gép- és technológia vásárlások céljából, illetve az eladott magyar gépek (DIGÉP) kezelését, üzemeltetését, technológiáját tanította be. 1975-től 1995-ig eseti igazságügyi szakértőként dolgozott az egész országra kiterjedő hatáskörrel a kábel-és vezeték építések és rongálások témakörében.

    A volt Munkaügyi Minisztérium megbízásából megírta a Kábelipari szakmunkásképzés tankönyveit, és több éven át képezte a gyár dolgozóit. Az első tankönyv sikere alapján a MÜM megbízásából elkészítette több villamosipari szakmunkásképzés tankönyvét és szakismereti tematikáját.
     


    DUCZA KÁROLY rádiótechnikai szakmérnök

    Születési ideje: 1923-ban született Budapesten.

    Rádiótechnikai szakmérnöki oklevelet szerzett az Állami Műszaki Főiskolás 1950. szeptemberben.

    Diploma száma: 18

    A Kandó Felsőtagozati vizsgái után 1944-től az Egyesült Izzó Kutató Laboratóriumában kezdte el szakmai munkáját. Új rádiócső típusok alkalmazása területén Bay Zoltán Professzor úr csoportjában vett részt a világ első sikeres hold radarjának felépítésében és kipróbálásában.

    Az Állami Műszaki Főiskola megalapításakor a Rádiótechnikai tagozaton kezdte tanulmányait. Egyidejűleg ugyanott tanársegédként működött Bartha István professzor úr mellett a rádiócsövek ipari felhasználása és az adó-csövekkel kapcsolatos áramkörök kidolgozása területén. 1950-től a kitűnő eredményű "Rádió Szakmérnök"-i oklevél megszerzése után az Egyesült Izzó Laboratóriumban folytatta munkáját.

    1957-től a London-i Hilger és Watts cég Fejlesztési Laboratóriumában dolgozott, ahol a tranzisztoros és integrált áramkörökkel működő készülékek fejlesztésében vett részt. Később Ausztráliában az elektronikának ezt az akkor még nagyon új ágát ő tanította be az ottani műszaki személyzetnek.

    Melbourne harmadik egyetemének megalapításakor meghívták a La Trobe University Fizikai Tanszékére és ott töltött nyugdíjazásáig 24 évet. Ezen idő alatt végig haladtak a rádiócsövektől és tranzisztoroktól a nyomtatott áramkörökön át a felület-szerelt integrált áramkörökig, az elektronika teljes fejlődésén.

    A 65-ik életéve betöltése után az Ausztrál törvények szerint nyugdíjba kellett mennie. Azóta csak esetenkénti tanácsadással tartja fenn az Egyetemmel a kapcsolatot.
     


    EFF IMRE okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1924-ben született Felsőgallán

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. szeptemberben.

    Diploma száma: 24

    Kitüntetései: Bányász Szolgálati Érdemrend bronz, ezüst és arany fokozata.

    17 éven át a Tatabányai Szénbányák Vállalat Villamos Műhelyeinek felelős műszaki vezetőjeként dolgozott. A folyamatosan növekvő villamosenergia igény biztonságos kielégítése volt a feladata. Az igény folyamatos hangsúlyozásával jelentősen hozzájárult a Villamosenergia Földalatti Használatára vonatkozó első utasítások kiadásához.

    Társszerzőként írója az 1972. évben megjelent Bányavillamosságtan című tankönyvnek. 1964-1984 közötti időben mellékfoglalkozásként - mint óraadó - a Péch Antal Bányaipari - Technikumban tanított.

    Publikációt jelentetett meg a Tatabányai Szénbányák Műszaki és Közgazdasági Szemle folyóiratban a földalatti bányaművelés célját szolgáló 1000 V alatti és a 10 kV-os nagyfeszültségű villamos tokozott kapcsoló berendezésekről. Közreműködött Tatabánya Újváros, a Turul alatti vízakna és egyéb vízaknák villamosenergia ellátásának megoldásában.


    DR. FAZEKAS ENDRE okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Komádiban.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. októberben.

    Diploma száma: 31

    Pályafutását 1950-ben kezdte kutató mérnökként Egyetemünk Fizikai Intézete Vákuumtechnikai Laboratóriumában és ugyanezen Intézettől ment nyugdíjba 44 évi szolgálat után. Első munkája a fémezett papírkondenzátorok hazai előállítási teljes technológiájának kidolgozása volt.

    Tudományos tevékenységében nemzetközi viszonylatban is elsőnek dolgozta ki és valósította meg az elektromágnes szivattyúzással köráramoltatott és nyitott csatornaszakasszal ellátott folyékonyfém rendszereket, melyeket hangsebességgel áramló nagysűrűségű fémgőzsugarak vákuumban való előállítására, egyes folyékony fémek áramlási tulajdonságainak kísérleti vizsgálatára használt. Ezen berendezések külföldön bizonyos nukleáris és űrhajózással kapcsolatos technológiákban nyernek alkalmazást.

    Számos előadása hangzott el nemzetközi konferenciákon és külföldi nagyvállalatok kutató központjaiban.


    FÖLDES PÉTER okleveles villamosmérnök

    Születési ideje:

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben.

    Diploma száma:

    Kitüntetései: Dávid Sarnoff díj

    1950-től 1956-ig budapesti Hadi Tudományi Intézetben és a Távközlési Kutató Intézetben dolgozott. 1957-1976 között az RCA montreali antenna laboratóriumának alapítója és vezetője volt. 1976-tól 1982-ig a General Electric Valey Forge-ban levő központjában irányította az antenna szakosztályt. 1982-től saját antenna tanácsadó cégének főnöke. Tevékenységével párhuzamosan tanított antennákról a budapesti Hadmérnöki és a montreali McGill egyetemen. Mérnöki továbbképző tanfolyamokat is adott Aquilla-ban, Montrealban és Romában.

    Öt könyv szerzője vagy társszerzője, 55 műszaki cikket publikált, tizennégy USA szabadalom fűződik nevéhez. Úttörő eredményei: több reflektoros antennák használata földi és műholdas hírközlésben, számos egyidejű módban gerjesztett antenna táprendszerek kifejlesztési, soknyalábos és alkalmazkodó műhold antennák korai bevezetése, valamint a nyomtatott rácsos reflektorok első alkalmazása műhold antennákon.


    GERŐ JÁNOS rádiótechnikai szakmérnök

    Születési ideje: 1925-ben született Budapesten.

    Rádiótechnikai szakmérnöki oklevelet szerzett az Állami Műszaki Főiskolán 1950. októberben.

    Diploma száma: 36

    1945-től 1948-ig az Orion gyárban dolgozott, mint rádióműszerész. 1948-ban az Egyesült Izzóba vették fel, mint technikust. Feladata volt az elektroncső végellenőrzésen a hibás elektroncsövekben a hiba okának felderítése.

    1951 januárban áthelyezték a Távközlési Kutató Intézetbe. Beosztása kutató mérnök később közreműködött közelségi gyújtó lövedékekben használt szubminiatür elektroncsövek konstrukciójának kidolgozásában és gyártásában. 1957-től szilicium egykristály mérésével foglalkozott. Beosztása osztályvezető helyettes, tudományos főmunkatárs.

    Ezen kívül részt vett a Radelkis szövetkezetben vegyészeti műszer tervezésében. Ez a műszer nemzetközi kiállításon arany diplomával lett kitüntetve. Munkatáraival közösen nyolc megadott szabadalommal rendelkezik.


    GERŐ VILMOS rádiótechnikai szakmérnök

    Születési ideje: 1917-ben született Budapesten.

    Rádiótechnikai szakmérnöki oklevelet szerzett az Állami Műszaki Főiskolán 1950. szeptemberben.

    Diploma száma: 19

    Az egyetemi évei alatta Standard Villamossági Rt, illetve a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár alkalmazásában állt, ahol automata nagy telefonközpontok létesítésével kapcsolatos tervezői, szerkesztői munkák irányításával és összefogásával foglalkozott.

    Az oklevele megszerzése után a Honvédség állományába került, mint hivatásos tiszt. 1992-ig a Haditechnikai Intézetben, majd Távközlési Kutató Intézetbe vezényelték. Mindkét helyen rádiólokátorok tervezésének és gyártásának irányításával, majd 1956 után szélessávú mikrohullámú rádió - televízió összeköttetések tervezésének és gyártásának irányításával foglalkozott osztályvezető, majd főosztályvezetőhelyettesi beosztásban. 1961-ben az Optikai és Finommechanikai Kutató Laboratóriumban tudományos főmunkatársi, majd főosztályvezetőhelyettesi beosztásban orvosi nukleáris, elektronikus és finommechanikai szabvány ügyeinek vitelévelés irányításával foglalkozott.

    1964-ben az MTA Automatizálási Kutató Intézet műszaki vezetője lett. 1970-ben került a Számítástechnikai Koordinációs Intézetbe, mint az ESZR (Egységes Számítógép Rendszer) Titkárságának vezetője. 1980-ban ment nyugdíjba.


    GÖRBICZ SÁNDOR okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1926-ban született Bükön.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett 1950. szeptemberben.

    Diploma száma: 13

    Kitüntetései: Munka Érdemrend bronz fokozata, A Közlekedés Kiváló Dolgozója, Munka Érdemrend ezüst fokozata, Kiváló Vasutas, Széchenyi István szobor

    Diplomavédése után a MÁV Északi Járműjavító Üzemhez került. Itt feladata a villamosgép próbaterem vezetése volt. 1954-1957 között a Kandó mozdony gépeinek felújítását végző tekercselő részleg vezetésével bízták meg. 1957-1963 között a Villamosmozdony és Villamosberendezéseket javító Osztályt vezette. Ez az időszak egybe esett a MÁV-nál az új villamosmozdonyok üzembe helyezésével.

    1963-1969 között az üzem Technológiai Osztályát irányította. 1970-től 1976-ig a járműjavítót, mint üzemigazgató irányította. Erre az időszakra esett Békéscsabán egy 160 fős villamostekercselő üzemegység kialakítása a megszűnt gazdasági vasút telephelyén.

    1976 és 1986 között Műszaki gazdasági tanácsadó a MÁV Vezérigazgatóság Gépészeti Szakszolgálatánál. Feladata volt a dízel és villamosmozdonyok fenntartási rendszereinek országos szintű fejlesztése.

    1956-1965 között félállású tanársegédként a BME Villamosmérnöki Kar Anyagtechnológiai Tanszékén oktatói munkát végzett. A Műszaki Kiadónál öt könyve jelent meg.
     


    GYIMESI ZOLTÁN okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ben született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. szeptemberben.

    Diploma száma: 151

    Kitüntetései: Akadémiai díj, Állami Díj, Segner díj és Szilárd Leó díj.

    1950-ben kapta meg a villamosmérnöki oklevelet. A diploma megszerzése után az akkori Országos Villamos Teherelosztó Villamos Csoportjába került, ahol az energiarendszer stabilitási problémáival foglalkozott.

    1956-tól a Központi Fizikai Kutató Intézetbe került a kutató reaktor építésének és üzembe helyezésének segítségére, később az Atomenergia Kutató Intézet munkatársa, majd igazgatója lett. Szerepe volt a Budapesti Műszaki Egyetem Kutató Reaktora nukleáris tervezésében, üzem- be helyezésében és bemérésében: a Központi Fizikai Kutató Intézet zéró reaktorainak tervezésében és az ott folyó reaktordinamikai kutatásokban és a Paksi Atomerőmű biztonsági kérdéseinek vizsgálatában. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértője volt, vezette az OKKFT keretében indított atomenergia biztonságát kutató programot.
     


    HARGITAY ATTILA okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1926-ban született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. szeptemberben.

    Diploma száma: 7

    Mérnöki munkáját az Erőmű Kazánszerkesztési Irodánál kezdte, majd az Erőmű Tervező Irodában, illetve az Erőműjavító és Karbantartó Vállalatnál folytatta. Itt 1956-ban a forradalmi események kapcsán megválasztották a munkástanács elnökének. A forradalom leverése után azonnali hatállyal elbocsátották, majd egy évre bebörtönözték.

    További magyarországi munkahelyei: Pest megyei villany- és Épületszerelő Vállalat, mint szerelő ezután a Műszeripari Művek Relé Gyáregységében kutató mérnök. Majd a Műszeripari Kutató Intézet tudományos munkatársa. Állami Energia Felügyeletnél főelőadó.

    Németországba történt áttelepülése utáni munkahelyei: Hans Brochier GmbH & Co, Bayerngas GmbH, Műhlhofer u. Pfahler GmbH, Ing. Büro für Anlagenbau.


    HECKENAST GÁBOR okleveles gépészmérnök

    Születési ideje: 1925-ben született Budapesten.

    Gépészmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. januárban.

    Diploma száma:1657

    Kitüntetései: Állami Díj, Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje, Munkaérdemrend valamennyi fokozat, Petzval József díj, Puskás Tivadar díj, Békésy György díj, Kempelen Farkas díj, Fellowship Award

    1949 februárjában áthelyezését kérte a Posta Rádióstúdiójába. Ebben az időben érkeztek be a stúdióba az első stúdió-magnetofonok. Jelentős szerepe volt abban, hogy Magyarországon megindult a mágneses hangrögzítő berendezések gyártása.

    1962-ben saját kérésére áthelyezték a Magyar Televízióhoz, ahol akkor vált aktuálissá a mágneses képrögzítés bevezetése. Ezt a munkát irányította, s ezzel egyidőben sokat fáradozott ennek az új technikának hazai megismertetése érdekében. 1964-ben kinevezték a Magyar Televízió fejlesztési területet irányító műszaki igazgató helyettesévé. Irányítása mellett több stúdió épült, ezek közül kiemelkedik a IV. stúdió.

    1974-ben a korábban összevont Rádió és Televízió ismét külön vált, s ekkor kinevezték a Magyar Rádió műszaki igazgatójává. Ezt a posztot majdnem húsz éven át, 1992-ben történt nyugdíjba vonulásáig töltötte be. Ezt az időszakot a Rádió intenzív fejlesztése jellemzi. Míg az időszak elején még minden berendezés analóg rendszerű volt, az időszak végére már megjelentek a digitális készülékek.

    Nyugdíjba vonulása után tanácsadóként különböző tanulmányokat készített, aktív részt vállalt a Telefonhírmondó százéves, és a Magyar Rádió hetvenéves jubileumi megemlékezéseinek előkészítésében és lebonyolításában. 1966 óta tagja a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsának 1998-ban pedig beválasztották a Távközlési Érdekegyeztető Fórum Felügyelő Bizottságába. Évek óta tagja az MTA Akusztikai Komplex Bizottságának.

    Az OIRT Technikai Bizottságában különböző tisztségek betöltése után 1981-ben a Bizottság elnökévé választották, amelynek munkáját tíz éven át, 1991-ig irányította. Tagja az OPAKFI-nak, ahol tíz éven át töltötte be az elnöki posztot, továbbá a HTE-nek helyettes vezetője. Kilenc könyve jelent meg, részben más társszerzőkkel együtt végzett munka eredményeként.
     


    HERZFELD GYÖRGY okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Újpesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. novemberben.

    Diploma száma: 55

    Kitüntetései: Kiváló Dolgozó, Szakma Kiváló Dolgozója, Gépipar Kiváló Dolgozója

    Az egyetem elvégzése után az akkori Kábel és Sodronykötélgyárban helyezkedett el, majd nyugdíjba meneteléig (1988) ugyanott, illetőleg annak jogutódjánál a Magyar Kábel Műveknél dolgozott.

    Mint kezdő mérnök üzemmérnöki beosztást kapott. 1954-től a Zománchuzalgyár üzemvezetője, után főtechnológusa, majd 1971-ig a gyár főmérnöke volt. Ettől kezdve a Létesítményi Főosztály fejlesztő mérnöki beosztásában dolgozott nyugdíjazásáig.


    HOFFMANN TAMÁS rádiótechnikai szakmérnök

    Születési ideje: 1926-ban született Budapesten.

    Rádiótechnikai szakmérnöki oklevelet szerzett az Állami Műszaki Főiskolán 1950. szeptemberben.

    Diploma száma: 5

    1950-ben az Állami Műszaki Főiskola rádió tagozatán szakmérnöki képesítést szerzett. 1952-től elvégezte a Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán szervezett három féléves szakmérnöki továbbképző tanfolyamot. Munkahelyén a Magyar Filmgyártó Vállalatnál megszervezte és vezette a hangtechnikai fejlesztő osztályt.

    1956 és 1973 között a Magyar Filmgyártó Vállalatnál főmérnökként dolgozott. 1963-tól 1973-ig a Magyar Filmlaboratórium Vállalat épülő új telephelyének létesítmény-főmérnök helyettese volt, majd a beruházási és műszaki fejlesztési osztályt vezette.

    1973-tól 1986-ig kinevezték a Magyar Filmlaboratórium Vállalat főmérnökének. A munkakört nyugdíjba vonulásáig töltötte be.


    DR. HORVÁTH TIBOR okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Rákosszentmihályon.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. szeptemberében.

    Diploma száma: 25

    Kitüntetései: Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje, a Magyar Tudományos Akadémia kitüntető érme, a Budapesti Műszaki Egyetem Emlékérme, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Bláthy díja és Verebély díj.

    Szakmai tevékenységét 1950-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosművek és Vasutak Tanszékén kezdte, mint tanársegéd, majd 1951-től adjunktus. Az 1960-ban létesült Nagyfeszültségű Technika és Készülékek Tanszékén 1963-tól docens, 1974-től egyetemi tanár, 1960-ban megszerezte a műszaki tudomány kandidátusa fokozatot, 1973-ban a műszaki tudomány doktora fokozatot. 1967-től 1993-ig a Nagyfeszültségű Technika és Készülékek, a Nagyfeszültségű Technika illetve a Nagyfeszültségű Technika és Berendezések Tanszék vezetője volt. Az Erősáramú Intézet igazgatóhelyettese, 1985 és 1988 között igazgatója. Jelenleg az egyetemen Professor Emeritus.

    Oktatási tevékenységének eredménye a nagyfeszültségű technika tananyagának gyökeres megújítása. Nemzetközi összehasonlításban is élenjáró fakultatív előadásokat tartott villámvédelemből és kezdeményezte a villamos környezetvédelem, illetve az elektromágneses illeszkedés (EMC) című tantárgyak előadásának megindítását.

    Az előadások mellett jelentős tankönyv- és szakkönyvírási tevékenységet folytatott. A változatlan későbbi kiadásokat nem számítva 18 könyvet írt, amelyeket itthon, Angliában, Romániában, illetve az akkori Szovjetunióban adtak ki.

    Tudományos kutatási tevékenységének fő területe a villámkutatás és villámvédelem. Legjelentősebb eredménye a villám becsapási helyét valószínűségi alapon tárgyaló elmélet.

    Tudományos közéleti tevékenységet főleg a Magyar Elektrotechnikai Egyesületben végzett. Több évtizeden át volt a vezető testületek tagja, társelnök, valamint két évig az egyesület elnöke. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Elektrotechnikai Bizottságának és a Magyar Nyelvi Bizottságnak. Több alkalommal elnöke volt az International Conference on Lightning Protection (ICLP) nemzetközi villámvédelmi szervezetnek.


    DR. HOVÁTH JÁNOS okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Nyíregyházán.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. októberben

    Diploma száma: 35

    Kitüntetései: Gépipar Kiváló Dolgozó, Kiváló Dolgozó, Kiváló Feltaláló ezüst, Építőipar Kiváló Dolgozója

    Első munkahelyén a Műszeripari Kutató intézetben kutató mérnökként, később tudományos osztályvezetőként dolgozott. Feladata erősáramú védelmi relék és villamos automatika elemek kutatása, a Hall-hatás műszaki alkalmazása, kőolajvezetékek villamos automatikájának rendszertechnikai fejlesztése, orvosi regisztráló írószerkezetének fejlesztése volt.

    Később az Építéstudományi Intézetben tudományos tagozatvezetőként dolgozott. Építőipari méréstechnikai és folyamatirányító rendszerek, rendszer- és készűléktechnikai K+F munkában vett részt.

    6 szabadalomban szerző, illetve társszerző volt, ezekből hármat gyártásban is alkalmaztak. Oktatóként közreműködött a BME Elektrotechnikai Tanszéken, a Kandó és az Ybl Főiskolákon és a Mérnöki Továbbképző Intézetben.

    1960-ban Indukciós forgódobos relék helyettesítő kapcsolása? c. értekezésével kandidátusi fokozatot szerzett. Részt vett több OMFB tanulmány kidolgozásában, 105 publikációja van.
     


    KERÉNYI DÉNES okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Debrecenben.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. szeptemberben.

    Diploma száma: 9

    Kitüntetései: Magyar Elektrotechnikai Egyesület Nagydíja.

    Oklevele megszerzésétől nyugdíjba meneteléig, 1988-ig folyamatosan a Ganz Villamossági Gyárban dolgozott. Először próbatermi, később laboratóriumi mérnök volt, 1966-tól pedig a gyár Nagyfeszültségű Laboratóriumának vezetőjeként tevékenykedett.

    Az 1950-es évek első felében turbógenerátorok szellőzési kérdéseivel foglalkozott. Az ebben a témakörben írt egyik tanulmányáért megkapta a Magyar Elektrotechnikai Egyesület 1955 évi Zipernowsky díját. Ezt követően fordult a nagyfeszültségű technikai kérdések, elsősorban forgógépek és transzformátorok lökőfeszültségproblémái felé. A Forgógépek lökőfeszültségjelenségeinek számítása című értekezése alapján kapta meg 1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia kandidátusi fokozatát és 1966-ban a műegyetemi doktori címet. A transzformátorok lökőfeszültségkérdéseivel kapcsolatos kiemelkedő tudományos eredményeiért a Magyar Tudományos Akadémia 1975 évi közgyűlésén Akadémiai Díjban részesült.

    1984-ben az "Új számítási módszerek a transzformátorok szigetelésének méretezésére és a szórt fluxus okozta veszteségek meghatározására" című értekezése alapján kapta meg az MTA műszaki tudományok doktora fokozatát. A Budapesti Műszaki Egyetemtől 1983-ban címzetes egyetemi docens, 1990-ben pedig címzetes egyetemi tanár címet kapta. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületben végzett munkásságáért 1978-ban megkapta az Egyesület Nagydíját.
     


    KISS IMRE okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1926-ban Rábacsécsényben született.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. októberben.

    Diploma száma: 72

    Első munkahelye az Egyesült Izzó adócsőgyártási osztályán volt. 1957-től a félvezetőgyártás megindulásával a gyáregység minőségellenőrzési osztályának vezetője volt. A félvezetők - diódák, tranzisztorok, termisztorok - mérési problémái mellett az osztály feladatai közé tartozott a katódsugárcsövek, TV képcsövek vizsgálata és minősítése. Az üzemi munka mellett az újpesti Landler Jenő Technikum esti tagozatán rádiótechnikát és általános elektrotechnikát tanított.

    1959-től a győri Magyar Vagon és Gépgyár gyártmányfejlesztési osztályán dolgozott, mint kutatómérnök. Vasúti dieselmotoros járművek vezérlésével foglalkozott. 1962-ben a gyártmányfejlesztési osztály vezetőjeként a Rába-Balaton motorvonathoz automatikus tranzisztoros sebességváltót tervezett. Ennek egyes áramköri szolgálati szabadalomként szerepeltek. A későbbiekben vasúti járművek u.n. éberségi berendezésének fejlesztésével foglalkozott. Az üzemi munka mellett a Jedlik Ányos Gépipari Technikum esti tagozatán elektrotechnikát tanított.

    1970-től a technikum főállású tanára lett. A középiskolai tanítás mellett a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola levelező tagozatán meghívott előadóként elektrotechnikát, villamos gépeket és méréseket tanított. 1979-től az iskola műszaki igazgatóhelyetteseként dolgozott nyugdíjazásáig.
     


    KOVÁTS EMIL okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1926-ban született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. szeptemberben.

    1950 és 1955 között az Ipari Épülettervező Vállalatnál dolgozott tervező mérnöki munkakörben. 1955. novemberben lépett be az Országos Villamostávvezeték Vállalathoz, ahol az Alállomás üzem-és fejlesztési osztály vezetője volt egészen nyugdíjazásáig.


    KOZMA MIKLÓS okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. októberben.

    Diploma száma: 26

    Kitüntetései: Munka Érdemrend Arany fokozata

    Szakmai tevékenysége elsősorban a villamos iparra, energetikai létesítményekre terjedt ki. A magyar energetikai berendezések nemzetközi elfogadtatása és exportja volt kiemelt célkitűzése. Ezen a területen elért eredményekért a Munka Érdemrend Arany fokozatú állami kitüntetésben részesült 1984-ben.

    A vállalat korszerűsítése érdekében sikerült az országban először vezetői kivásárlás révén magánosítani a céget. Az így átalakult cég 1993-ban megvette a Ganz Kazángyárat és a Röck Energetic vállalatokat és egyesítve azokat az ugyancsak megvásárolt Transelektro Gépipari Művekkel, létre hozta a Ganz Röck Kazán és Energetikai Berendezések Rt.-t. Ezen vállalat építési munkában való részvétele pályája kiemelkedő eredménye


    LUSPAY ÖDÖN okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. novemberben.

    Diploma száma: 56

    Kitüntetései: Nívódíj (három alkalommal) Kiváló Munkáért oklevél, Liska-díj, Életpálya Díj.

    Villamosmérnöki oklevele megszerzése után a Budapesti Elektromos Műveknél helyezkedett el, amelynek Vizsgálóállomásán, illetve annak jogelődeinél dolgozott, 1964-től 1991-ig, nyugdíjba vonulásáig az osztály vezetőjeként.

    Részletesen foglalkozott az áramváltók túláramviszonyainak elméletével és vizsgálataival. Részt vett a nagytranszformátorok szigetelésének helyszíni olajkezeléssel történő felújításának, valamint a korszerű kábel-hibahelymérési módszerek hazai bevezetésében. Számos vizsgálati és mérési módszer kidolgozását irányította.

    A kis-, közép- és nagyfeszültségű kábelek és szerelvényeik fejlesztése, vizsgálata és alkalmazása területén országosan elismert szaktekintély. A Magyar Kábel Művek szervezésében megtartott Nemzetközi Kábelipari Konferenciákon 1986-ban, 1989-ben és 1992-ben tartott szakmai előadást. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek 1949 óta tagja. 1986-1989 között a MEE összesen 36 megbízásos munkájában vett részt.

    Szakirodalmi tevékenysége: 12 szakkönyv és 2 tananyag készítésében működött közre, mint szerző, illetve szerkesztő, további két könyv kiadása jelenleg folyamatban. Összesen 50 szakcikket írt különböző folyóiratokba.

    Mint nyugalmazott műszaki főtanácsos továbbra is dolgozik az Elektromos Művek Fejlesztési Főosztályán.


    MELEG JÓZSEF okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Fülöpszálláson.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. decemberben.

    Diploma száma: 54

    A villamosmérnöki diplomával először a Hondvédséghez került, ahol hadmérnökként dolgozott a Haditechnikai Intézet keretében. Ezután 1952-től - nem egészen egyhuzamban - a Távközlési Kutató intézetben dolgozott, mint kutatómérnök 1988-ig, amikor tudományos főmunkatársként nyugalomba vonult.

    1970 és 1972 között volt egy átmeneti kitérője, amikor előbb a Műszaki Könyvkiadó, majd az Elektronikus Mérőműszerek Gyára alkalmazottja volt, míg végül 1972 őszén visszakerült a Távközlési Kutató Intézetbe.

    Mindezek közben 1962-től kezdve 1970-es évek közepéig közel minden évben szerződéses mellékállást vállalhatott a Budapesti Műszaki Egyetemen előbb a Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszéken, majd a Villamosgépek Tanszékén. Részben a hallgatók mérési gyakorlatait segítette, részben pedig a Tanszéken folyó kutatómunkába kapcsolódott be.


    DR. MIKLÓS VILMOS okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Kolozsváron.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben.

    Diploma száma:

    Első munkahelye a Távvezetéképítő Vállalat volt, ahonnan a teljes részleg átkerült a Hálózattervező és Fejlesztő Vállalathoz. Még 1950-ben átment az áramszolgáltató szakmába és 1960-ig részben a Titásznál, részben a Dédásznál dolgozott, kezdetben üzletigazgatósági főmérnökként, végül igazgatói jogkörrel megbízott vállalati főmérnökként.

    1960-tól 1983-ig a Villamosenergiaipari Kutató Intézetben dolgozott tudományos főmunkatársként, majd tudományos osztályvezetőként. 1981-ben egyetemi doktori címet kapott.

    Nyugdíjba menése után, 1983 után szakmáját részben megváltoztatva, számítástechnikusként dolgozott. E minőségében egy újonnan létesült gyáregység teljes számítástechnikai hálózatának megtervezésével és hardware-software létesítésének irányításával foglalkozott.


    DR. MOCSÁRI JÓZSEF okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1926-ban született Rédén.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. szeptemberben.

    Diploma száma: 12

    Kitüntetései: Eötvös Lóránd díj, Elektrotechnika díj, VKI nívódíj, Déri díj, Kiváló Feltaláló arany fokozata.

    A diploma megszerzése után egészen 1987-ben történt nyugdíjazásáig a Villamosipari Kutató Intézetben dolgozott, végigjárva az intézeti hierarchia minden lépcsőfokát: tudományos segédmunkatárs, munkatárs, tudományos osztályvezető és főosztályvezető, 1972-től nyugdíjazásáig tudományos igazgatóhelyettes.

    A Villamosipari Kutató Intézetben 36 éven keresztül foglalkozott villamos készülékkutatással. Kutatásai elsősorban a különféle célokra szolgáló kis- és nagyfeszültségű, nagy megszakítóképességű áramkorlátozó olvadóbiztosítók kidolgozására irányultak.

    Kutatási eredményein alapuló kandidátusi és doktori értekezéseinek a Magyar Tudományos Akadémián 1962-ben, illetve 1975-ben történt megvédése után elnyerte a műszaki tudomány kandidátusa, illetve a műszaki tudomány doktora tudományos fokozatot. 1963-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen műszaki doktorrá avattak.

    Tudományos igazgatóhelyettesként kezdeményezője volt számos, nagy jelentőségű kutatási témának, amelyek hatása több fontos gazdasági területet is érint (pl. plazmatechnika különféle célú: gépipari, kohászati, építőipari, környezetvédelmi alkalmazása). Publikációi és szabadalmai száma meghaladja a 100-t. Számos hazai és külföldi előadásban ismertette részben saját kutatási eredményeit, részben a VKI tevékenységét.

    Tagja volt az MTA és az OMFB több szakbizottságának, az IEC és CIGRE magyar nemzeti bizottságának.
     


    MOLNÁR ISTVÁN okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1925-ben született Kaposvárott.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. szeptemberben.

    Diploma száma: 4

    1950-től a Ganz Villamossági Gyárban dolgozott. 1953-ig az egyenáramú gépszerkesztési osztályon volt gyártmányszerkesztő, mérnöki minőségben, majd 1956-ig az egyenáramú számítási osztályon dolgozott gyártmányvezető mérnökként. 1956-tól nyugdíjba meneteléig a Villamosipari Kutató Intézetnél volt, ahol a germánium részlegnél kezdte el működését.

    1960-tól a Dióda és Vezérlőelem Osztály megbízott, majd később kinevezett osztályvezetője volt az Istenhegyi úti Félvezető Laboratóriumban.

    1968 tavaszán főosztályvezetői kinevezést kapott, és 1982-ig a 3. Villamostechnológiák Főosztály főosztályvezetője, majd 1982-től 1985-ig ugyanitt tudományos tanácsadó volt. Főosztályvezetőként az irányítása alatt álló főosztály kifejlesztette a magas hőmérsékletű termovillamos generátorokat max. 250 W teljesítményszintig, földgáz üzemre.

    Ugyancsak az irányítása alatt a főosztály keretében kerültek kifejlesztésre a villamos járművek különböző kísérleti típusai, melyek közül megemlíthető a postai célokra alkalmas ElektroBARKAS kifejlesztése és üzembe állítása.

    A VKI keretében eltöltött időszak alatt 8 cikke jelent meg, számos előadást tartott hazai és nemzetközi konferenciákon, szabadalmai száma 8.


    MÜLLER LÁSZLÓ okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. novemberben.

    Diploma száma: 53

    Kitüntetései: kiváló dolgozói, Közlekedés kiváló dolgozói miniszteri, Metró emlékérem, Munka Érdemrend bronz fokozata.

    1950 júniusában felvették az ÉMTI (Állami Mélyépítési Tervező Intézet) gyorsvasúti irodájára, mely a Budapesti Metró tervezésére alakult. 1951-től önálló tervező vállalattá szerveződött jogfolytonosan, majd 1954-ben az Út-Vasút tervező (UVATERV) Vállalatba olvadt be. Gyakorlatilag tehát egyetlen munkahelye volt, folyamatos 38 éves munkaviszony után 1987 év végi nyugdíjba vonulásáig.

    Szakmai tevékenysége döntő részét a Budapesti Metró kelet-nyugati és észak-déli vonalainak villamos és gépészeti berendezésének: tervezésével foglalkozott.

    Működése során sokrétű műszaki fejlesztés révén a mélyépítésű alállomások kis helyigényű berendezéseinek kialakításával, szilícium félvezetős nagyteljesítményű egyenirányítók és új száraz léghűtésű transzformátorok hazai kifejlesztésével európai szintű korszerű, gazdaságos üzemű, áramellátást terveztek munkatársaikkal és a kivitelező - gyártóval.

    A Metró Tervezési munkáin kívül sok egyéb beruházás tervezését végezte. Többek között a MÁV főműhelyek rekonstrukciói, HÉV áramátalakítók, BKV közúti villamos alállomásai, Lakihegyi adó energia-ellátása, Ferihegyi repülőtér szükség-áramellátása.

    Több tervezési munkája volt külföldi létesítmények számára is: EAK, Kuba, NDK Csehszlovákia, Irak
     


    NÉMEDI JÓZSEF okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Pesterzsébeten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. októberében.

    Diploma száma: 28

    1950-ben abszolvált mérnök-jelöltként kezdte szakmai pályafutását a Mezővill Vállalatnál, majd rövid idő múlva felvették az épülő Inotai Erőmű Vállalat akkor szerveződő állományába.

    Az 1957-től 1962-ig terjedő időszakban az Erőmű Beruházási Vállalat (ERBE) állományában vett részt a Tiszapalkonyai, a Pécsi és az Oroszlányi erőművek létesítési, valamint az Ajkai erőmű bővítési munkáiban.

    1962-ben a Dunamenti Hőerőmű Vállalat (DHV) vezetősége felkérésére áthelyezték a DHV állományába. 1970-ig hét erőművi blokkot helyeztek üzembe.

    1975-ben az Erőmű és Hálózattervező Vállalatnál (ERŐTERV) vállalt munkát. Munkája az Erőterv-nél jórészt irodai elfoglaltsággal járt, amelyet nem kedvelt. Örömmel fogadta tehát az igazgatóság kérdését, hogy vállalja-e erőművek üzembe helyezését a harmadik világban épülő erőművekben. Így adódott, hogy ő irányította a libiai Benghasi North Power Station, az Abu Dhabi Umm Al Nar West Power Station, a libiai Homs Power Station, a kuvaiti Doha West Power Station villamos és irányítástechnikai üzembe helyezését.

    1984-től 1990-ig, nyugdíjba vonulásáig az Erőterv vállalkozási osztályát vezette.

    1990-ben többedmagával egy a szakmai profilban tevékenykedő Kft-t alapított. Napjainkban az a Mátrai erőmű füst-gáz kéntelenítője villamos beruházását és üzem behelyezését irányítja.
     


    PÁL GYULA okleveles villamosmérnök

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben.

    1950-956 között HÁTERV-nél Budapesten magas feszültségű távvezeték tervezése volt a feladata. 1957. februárban érkezett Kanadába családjával és két héten belül sikerült állást kapnia, mint tervező mérnök a Manitoba Tartomány Áramszolgáltató Vállalatnál.

    1957 és 1963 között tervező mérnök volt a MANITOBA HYDRO cégnél a Fő és Al-állomás Tervezési Osztályon. 1963-tól 1965-ig tervező mérnök, középfeszültségű kapcsoló berendezések méretezése a munkája a CANADIAN WESTINGHOUSE LTD-nél.

    1965 és 1986 között ATOMIC ENERGY OF CANADA LTD Erőmű Tervezési Főosztályon dolgozott. Feladata atomerőmű tervezéseken kívül a külföldi erőművek tervezése és üzleti tárgyalásokon műszaki tanácsadás. Többször képviselte a vállalatot külföldön a következő országokban: Korea, Olaszország, Anglia, Svájc, Mexico, Argentina Törökország.

    1987-tól 1993-ig ONTARIO HYDRO Darlington Atomerőmű Tervezési Osztályán önálló konzultáns mérnök.
     


    PHILIPPOVICH GYŐZŐ okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. decemberben.

    Diploma száma: 73

    Kitüntetései: Mechwart András díj első fokozata

    1950-ben a Ganz Villamossági Gyárba ment, itt dolgozott 1992-ig főállásban, azóta szerződéses viszonyban dolgozik mind a mai napig. Munka mellett elvégezte az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem matematika ábrázoló geometria szakát 1953-ban.

    A gyár nagyfeszültségű szerkesztési osztály tervező-fejlesztő mérnöke volt, 1959-1973 között az osztály vezetője volt. Ezen idő alatt feladata volt a nagyfeszültségű készülékek tervezése, a prototípusok tervezői irányítása, a típuspróbák előkészítése és irányítása.

    1979-1983 között készülékfejlesztési laboratóriumot és számítási irodát hozott létre és irányított. 1984-1987 között a villamos elosztó állomások tervezésén dolgozott. 1987-1990 között a nagymarosi létesítmény villamos hálózati elosztó berendezés tervezését vezette. 1990 óta villamos hálózati tervezésen műszaki gazdasági tanácsadóként és project tervezőként dolgozott.

    1969-1989 között a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar. Készülék tanszékén szerződéses gyakorlatvezető és több ízben diplomaterv vezető volt.

    Magyar Elektrotechnikai Egyesület munkabizottságainak tagja. Részt vett a CIGRE nemzetközi bizottság munkájában 1987 - 1992 között magyar küldöttként az SC 23 bizottság tagja. volt.

    Eddig 22 szakcikke, ezek között 2 CIGRE tanulmány jelent meg, 7 szakkönyvben volt társszerző, több OMFB és MEE tanulmány kidolgozásában vett részt.


    RADVÁNYI JENŐ okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. októberben.

    Diploma száma: 43

    Kitüntetései: Virág-Pollák díj

    Teljes mérnöki munkáját légyegében egyetlen munkahelyen végezte. 1950-1964 között a BHG Híradástechnikai Vállalatnál, majd átszervezés kapcsán a Telefongyár Rt-nél 1988 augusztusában bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig.

    Feladata a postai vezetékes átviteltechnikai berendezések analóg passzív áramköreinek fejlesztése, illetőleg - később - ezen munka irányítása labor-osztályvezetői, majd műszaki-gazdasági tanácsadói beosztásban. 1960-tól feladataihoz tartozott az áramkörök, főképpen az ananlóg passzív szűrők korszerű tervezéséhez szükséges számítógépes programok készítése.

    E témákból több publikációja is megjelent részben a Híradástechnikában, részben a Budavox Reviewben. A légvezetékes és kábeles berendezések szűrőváltóiról írott cikkéért 1958-ban Virág Pollák díjban részesült.


    RÁTKAY GYÖRGY rádiótechnikai szakmérnök

    Születési ideje: 1908-ban született Budapesten.

    Rádiótechnikai szakmérnöki oklevelet szerzett az Állami Műszaki Főiskolás 1950. szeptemberben.

    Diploma száma: 26

    1924-ben megszólalt első saját készítésű elektroncsöves rádiója. 1929-ben Népfőiskolai Tanító oklevelet szerzett, állás nélküli diplomás, később helyettes tanító.

    1938-1939-ben kétszer is 2. helyezést szerzett a Rádiótechnika folyóirat Aranyérmes Mesterversenyén. 1950-ben oklevelet szerzett az Állami Műszaki Főiskolán és a Távközlési Kutató Intézetben helyezkedett el. Itt megbízták az alkatrész laboratórium vezetésével. 1957-től nyugdíjba vonulásáig az ORION alkatrész laboratóriumát vezette.


    SÁRINGER KÁLMÁN okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Magyarszerdahelyen.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. szeptemberében.

    Diploma száma: 62.

    1950-től 1955-ig a Transzformátor Gyártó és Javító Vállalat alkalmazásában különleges transzformátorok és hálózati transzformátorok tervezésével foglalkozott. 1955-ben a MEE által szervezett "Gazdaságosabb méretezési mozgalom" pályázaton 2. helyezést ért el.

    1955-1961 között a Fémipari és Elektromos Ktsz-nél Magyarországon elsőként tervezett és gyártott "félvezetős hegesztő-egyenirányítót" szelén-egyenirányító elemekkel.

    Ezután a VBKM Anód Egyenirányító Gyárban főkonstruktőri beosztásban a germánium, majd szilícium egyenirányító elemekkel különböző félvezető készülékek tervezésével foglalkozott Ez a Gyár lett a hegesztőgépek profilgazdája. Itt született meg legjelentősebb szabadalma transzduktorral vezérelt hegesztőgépekre.

    1969 után a Trakis és Viszék Ktsz-eknél dolgozott. 1971-től 1987-ig főmérnöki beosztásban mindenfajta transzformátor tervezésével és gyártásával foglalkozott. Gyártmányaik nagy része tőkés exportra ment A "HETRA" kishegesztő trafó, amely az ő szabadalma alapján készült 30 év óta még mindig gyártódik, legalább 0,5 millió db készült belőle.

    1987-től a mai napig tanácsadóként tevékenykedik. Az általa kifejlesztett hegesztő-berendezés profil ma kb. 0.6 milliárd forintértékben gyártódik, 80 %-ban exportra.
     


    SASVÁRI SÁNDOR okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Zomboron.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett 1950. októberben.

    Diploma száma. 20

    A diploma megszerzése után 1950 és 1990 között a Budapesti Elektromos Művek alkalmazásában dolgozott, 8 évig üzemviteli, majd tervezési és fejlesztési munkakörökben.

    Feladatai közé tartozott:

    • hibahely mérések a kábelhálózaton,
    • transzformátorállomások gyűjtősíneinek méretezése,
    • a teherelosztóban ELMŰ teljes hálózatának üzemirányítása,
    • a fiatal mérnökök és technikusok részére továbbképző tanfolyamok megszervezése.
    1962-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán fakultatív tárgy meghívott előadója volt és "Villamosenergia gazdálkodás" címmel egyetemi jegyzete jelent meg. Több diplomatervező ipari konzulense volt. Az ELMŰ Híradóban nagyszámú műszaki cikke, a Magyar Villamos Művek Közleményeiben is néhány cikke jelent meg.


    DR. SCULTÉTY LÁSZLÓ okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Budapesten

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. novemberben.

    Diploma száma: 69

    Kitüntetései: Kruspér István díj, sok szabadalom tulajdonosa, kétszer kapta meg a Kiváló Feltaláló arany fokozatot, a Munkaérdemrend ezüst fokozatát kétszer nyerte el.

    1950-től 1990-ig a Műszeripari Kutató Intézetben ill. a MIKI Méréstechnikai Fejlesztő Vállalatnál dolgozott. 1982-től , mint fejlesztési főmérnök helyettes, majd 1988-tól, mint a távlati kutatás és fejlesztés iroda vezetője.

    1950-65 között egyenáramú, nagyfrekvenciás műszerek, szignálgenerátorok, modulációmérők fejlesztésével foglalkozott. 1961-ben KGM megbízásából elkészítette az "Elektronikus és Tranzisztoros Áramkörök" című tankönyvet, ami sokáig alapjául szolgált az elektronika hazai oktatásának.

    Kandidátusi értekezését 1975-ben védte meg, aktív RC áramkörök optimalizálása témakörben. Az aktív RC áramkörök területén nemzetközileg elismert szaktekintély, több nemzetközi konferencián tartott előadást, számos publikációja jelent meg.

    Az IMEKO konferenciák rendszeres előadója. Többirányú tudománypolitikai tevékenységet végzett TBM szakbizottság és akadémiai bizottságok munkáiban. Jelenleg az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Bizottság tagja.

    A Méréstechnikai, Automatizálási és Informatikai Tudományos Egyesület, Elektronikus Műszerek Szakosztály volt elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke. Nyolc alkalommal rendezte meg az Elektronikus Műszer és Méréstechnikai Konferenciát, amiért Kruspér István díjban részesült.

    A műszaki tudományok doktora fokozatot 1995-ben szerezte meg aktív lineáris hálózatok, valamint méréstechnikai realizációk témakörben. Méréstechnika területén jelenleg számítógépes virtuális műszerezési elven mérőrendszereket dolgoz ki az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet részére, ahol tudományos tanácsadói munkát végez.


    SIKLÓS ANDOR okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett 1950. szeptemberben.

    Diploma száma: 21

    A diploma megszerzése óta eltelt 50 évből 37 évet töltött az ERÖTERV-nél. Innen vonult nyugdíjba is.

    Az ERÖTERV-nél transzformátor állomásokat kezdett tervezni, mint létesítmény főmérnök. 1957-ben megkezdte a zuglói 220 kV-os kapcsoló berendezés és a hidrogén hűtéses szinkronkompenzátor tervezését. 220 kV-on már nem volt megfelelő a korábban egységesen alkalmazott 240 mm2 A1 sodrony. Az általa kiszámított 443 mm2 keresztmetszettel, mind a terhelési, mind a sugárzási követelményeknek eleget lehetett tenni. Osztrák tapasztalat szerint a sodronykötegekben zárlatkor a normálisnál 2-3-szor nagyobb erő lép fel. Ezért a VEIKI telepén nagy minta kísérletet kellett végezni, és az eredményeket oszcillógrammokon és lassított filmfelvételeken rögzítették. Szigetelés koordinációs elvek kielégítésére bevezették a másfél megszakítós kapcsolási rendszert. Hatásosan földelt csillagpontú rendszerek kielégítésére a régi szabvány alkalmatlan volt, a szabvány átdolgozását az amerikai földelési útmutató szerint végezte el.


    SMIKÁL FERENC okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Bácsalmáson.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. decemberben.

    Diploma száma: 65

    Végzése után az akkori Villamosgépek és Mérések Tanszékére került. Ott dolgozott az 1992. évi nyugdíjba vonulásáig. A Tanszéken töltött 42 év alatt részt vett a különböző szaktárgyak oktatásában.

    Pályafutása utolsó évtizedeiben a villamosgépek méretezési kérdéseivel foglalkozott, e témában oktatott, kísérletet tett a méretezés számítógépesítésére. Egyetemi jegyzetek és segédkönyvek írásában vett részt. Kutató munkája a kalickás aszinkron gépek területére esett.

    Kandidátusi címet szerzett a közbensőgyűrűs gépek elméleti kérdéseiben végzett munkája során. OTKA pályázatot nyert 1991-ben. Ennek kapcsán - a szakirodalomban elsőként - megoldotta a váltott hornyú kétkalickás gépek eddig tisztázatlan alapvető elméleti kérdéseit, számítási és kezelési metodikát dolgozott ki, meghatározta az addig ismeretlen helyettesítő vázlatukat s rámutatott a gépcsalád néhány alapvető sajátságára, utat nyitva további kutatómunkák számára. A magyar nyelvű szakirodalomban a különféle konferenciák közleményeiben mintegy 16 szakcikket jelentetett meg.


    SZABÓ ANTAL okleveles gépészmérnök

    Születési ideje:1924-ben született Pécsett.

    Gépészmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. júliusban.

    Diploma száma: 1934

    Kitüntetései: Kandó Kálmán díj, Verebély díj, Életpálya díj.

    Az Állami Villamos Energia Szolgáltató Pécsi Igazgatóságán, illetve jogutódjainál dolgozott 1988. évi nyugdíjazásáig különböző műszaki, irányítói, vezetői munkakörökben. Így volt műhely és üzemeltető mérnök, beruházási osztályvezető, üzemviteli osztályvezető, majd 1965-től 23 évig a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat központjának főmérnöke, illetve műszaki vezérigazgatóhelyettese.

    Főállása mellett műszaki-tanári munkát végzett 1958-tól 17 éven keresztül és így Pécsett a Villamosenergiaipari Technikumban tanított "Villamos gépek"-et, "Villamos művek"-et és "Villamos mérések"-et. Tanári munkáját később a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán folytatta. Az Oktatási Minisztériumtól "Címzetes főiskolai tanár" címet kapott.

    A Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Bizottságában az Energia Munkabizottságot 14 évig vezette 1975-1989. között.

    A Magyar Elektronikai Egyesületben 1953. óta, a Neumann János Számítógép Tudományos Egyesületben megalakulása óta, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületben 1982-től dolgozott.

    Több mint 70 hazai és külföldi előadása, magyar és német nyelvű szakcikke és szabadalma van.


    TÉGLÁS JÁNOS rádiótechnikai szakmérnök

    Születései ideje: 1926-ban született Budapesten.

    Rádiótechnikai szakmérnöki oklevelet szerzett az Állami Műszaki Iskolán 1950. októberben.

    Diploma száma: 42

    Az Állami Műszaki Főiskola végzése alatt és annak befejezése után a Magyar Néphadsereg Vezérkaránál, a vezérkari főnök közvetlen alárendeltségében híradástechnikai, adat- és információátviteli feladatok szervezését irányítását végezte.

    Több féle feladat mellett a Katonai Akadémiát is elvégezte. Munkája több magas kitüntetéssel ismerték el. 1978-ban egészségügyi okokból mérnök ezredesként ment nyugdíjba.


    TÓTH ZOLTÁN rádiótechnikai szakmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Balmazújvárosban.

    Rádiótechnikai szakmérnöki oklevelet szerzett az Állami Műszaki Főiskolán 1950. októberben.

    Diploma száma: 43

    Az Állami Műszaki Főiskola elvégzése után a Standard Villamossági Rt Transmissiós laboratóriumába, majd a vállalat Átviteltechnikai Fejlesztési osztályára került. Az aktuális fejlesztések közül először a 24 csatornás amplitúdó, - majd a frekvencia modulált hangfrekvenciás távíró berendezések áramköri fejlesztésével foglalkozott.

    A vállalat átszervezése során 1965-ben a Telefongyárba került. A Telefongyár kezdő lépésként egy 24 csatornás PCM berendezés licencvásárlással történő gyártását kívánta megvalósítani. A honosítás munkájában a PCM csoportvezetőjeként vett részt. A PCM technika az integrált áramkörök rohamos fejlődését felhasználva gyorsan létrehozta a hierarchia 8, 34, és 140 Mbit/sec sebességű fokozatait, ezek fejlesztésében is részt vett egészen az 1987 évi nyugdíjazásáig.


    TREBINJAC, NIKOLA okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Zágrábban.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. októberben.

    Diploma száma: 38

    Diplomája megszerzése után, miután a magyar hatóságok nem adták meg számára a kiutazási engedélyt, állást vállalt a Budapesti Villanyszerelő Vállalatnál. Később áthelyezték a Transzformátor Gyártó és Javító Vállalathoz. Itt önállóan vezette a javítási munkákat és részt vett az új transzformátorok szerkesztésében is, egészen 1954-ig, amikor megkapta a hazautazási engedélyét.

    Belgrádban 4-5 hónapig dolgozott a Nikola Tesla Elektrotechnikai Intézetben. Ezután állást vállalt a Dinamo cégnél, hasonló munkakörrel, mint a Budapesti Transzformátor Gyártó Vállalatnál.

    1958-ban Belgrád közelében új gyárat alapított, mint műszaki igazgató. 1959-ben hozzácsatolta az üzemet az Elektrosrbija nevű nagyobb vállalathoz, melynek addig nem volt gyártási palettáján transzformátorok előállítása.

    1974-ben áthelyezték a nagy transzformátorok gyárába, mint műszaki igazgatót és egyben igazgatóhelyettest. 1984-ben elvállalta a régi első gyár igazgatói tisztjét. A gyár csőd előtt állt, sikerült megtartani a munkások felét, megegyezni a megbízókkal, megtartani a külföldi megrendeléseket és újraindítani a gyártást. 1994-ben több mint 42 évi szolgálat után ment nyugdíjba.


    DR. VÁGÓ ISTVÁN okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1924-ben született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. októberben.

    Diploma száma: 32

    Az egyetem elvégzése után először 1950-1953 között a Haditechnikai Intézetben dolgozott hadmérnökként, ahol mikrohullámú berendezésekkel foglalkozott. Később 1954-től 1958-ig a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban vezető tervező mérnök, ahol antennák tervezését irányította. 1958-1991 között a BME Elméleti Villamosságtan Tanszék munkatársa, majd docens, végül egyetemi tanár. 9 éven át a Villamosmérnöki Kar dékánhelyettese, majd 6 évig dékánja.

    1986-1991 között a Kandó Kálmán Villamosipari Főiskolán dolgozott teljes állásban. Éveken át a Főiskola főigazgatója volt. 1992-től 1996-ig a Gábor Dénes Informatikai Főiskolára került, ahol főigazgatóhelyettes volt.

    Eddig körülbelül 100 cikk, 8 könyv (ebből 2 idegen nyelven) és körülbelül 20 egyetemi vagy főiskolai jegyzet került ki a keze alól. Irányítása alatt 4 aspiráns és ezen kívül 4 egyetemi oktató szerezte meg a műszaki tudomány kandidátusa fokozatot.


    DR. VITÁLYOS LÁSZLÓ okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. októberben.

    Diploma száma: 30

    Kitüntetési: MEE Zipernowsky díj, két Akadémiai díj, Munka Érdemrend bronz fokozat, Eötvös Lóránd díj,

    Mérnöki munkáját a Villamosipari Központi Kutató Laboratórium (utóbb Villamosipari Kutató Intézet) Automatika osztályán tudományos munkatársként kezdte. Az intézet feladata az erősáramú ipar kutatási és fejlesztési igényeinek kielégítése volt.

    Az osztály profilja az akkoriban külföldön már erősen terjedő zárt hatásláncú szabályozások hazai elterjesztése volt. Foglalkoztak ívkemencék, villamos hajtások, járműre épített és helyhez kötött generátorok szabályozási feladataival különböző alkalmazási területeken. Az alkalmazott eszközök eleinte elektroncsövek, erősítőgépek, mágneses erősítők, utóbb már diszkrét félvezetők és integrált áramkörök voltak.

    1956-ban szerzett kandidátusi címet. 1955 és 1960 között mellékfoglalkozásban részt vett a Budapesti Műszaki Egyetemen az Áramirányítók és Ipari Elektronika tantárgy oktatásának bevezetésében. Ezért a tevékenységért utóbb címzetes egyetemi docensi címet kapott.

    1971-ben elvállalta a Ganz Villamossági Művekben az Elektronika főosztály vezetését. Fejlesztési és tervezési feladata a gyár fő termékeinek (generátorok, motorok, járművek) erős és gyengeáramú elektronikával való felszerelése volt.

    39 éves munkaviszonya során kapott elismerései közül kiemelkedik a MEE Zipernowsky díj, két akadémiai díj, a Munka Érdemrend bronz fokozata, az Eötvös Lóránd díj. Társszerzője több mint egy tucat szabadalomnak.


    ZÁNKAY DÉNES okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Tasson.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950. októberben.

    Diploma száma: 10

    A diploma megszerzése utána Magyar Rádióba lépett be. 1956-ban a Magyar Televízió megindulásakor a Magyar Televízió állományába helyezték át, és onnan ment nyugdíjba 1987-ben.


Gyémántdiplomások, 2000


  • DR. JEKEFALUSSY GÁBOR okleveles gépészmérnök

    Születési ideje: 1916-ban született Szepesszombaton.

    Gépészmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1940. áprilisban.

    Diploma száma: 528

    Főállása 1940-től nyugdíjazásáig 1977. május 1-ig a Ganz Villamossági Művek volt, ahol a Próbateremben kezdte, majd a Gépszámításba illetve a Gépszerkesztésbe került. Itt kezdetben a korszerű egyenáramú vontató motor kifejlesztése volt a feladata, majd e motor hullámos áramú táplálásának megoldása. A MÁV licenciában vett szilíciumos mozdony vontató motorjának a gyártáshonosítása, miniszteri biztosként irányította Végül 49 éves korában, mint fejlesztési főmérnök a szigetelőanyagok gyártástechnológiáját irányította, illetve a kényes ügyekben külföldön a vállalatot képviselte Török-, Olasz-, Francia-, Német-, Finnországban.

    Mellékállása a Villamosgépek Tanszékén volt, ahol Pöschl professzor úrnál kezdte, mint fizetés nélküli tanársegéd. Később Dr. Liska, Dr. Benedikt, Dr. Retter professzor uraknál a címzetes egyetemi tanár címig jutott.

    Irodalmi tevékenysége az első Örley Dénessel közös cikkük volt az Elektrotechnikában1964-ben. Kétkalickás motorok gyakorlati méretezése címmel. Ezt az Engineers Digest 1947 júniusi száma is közölte. Ezután következtek a kandidátusi értekezés tárgykörét felölelő cikkek. Korszerű elektrotechnika című könyve 1970-ben jelent meg, melyért Nívódíjat kapott.

    Társszerző volt a Dr. Liska Villamos gépek V és Dr. Czére Béla A vasúti technika című könyvében.


    KOVÁCS PÁL LÁSZLÓ okleveles gépészmérnök

    Születési ideje: 1914-ben született Budapesten.

    Gépészmérnöki oklevelet szerezett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1940. júniusban.

    Diploma száma: 538

    1941. év végén került a Weiss Manfréd gyár Repülőgép-szerkesztési Osztályájára szerszámszerkesztő mérnökként. 1942. nyarától a WM gyár az Iparügyi Minisztériumba delegálta, ahol főmérnöki beosztásban az Ipari Légoltalmi Osztályon elsősorban az ipari energiagazdálkodás-biztosítás kérdésével foglalkozott, egészen a háború befejezéséig.

    A háború befejezése után, először földméréssel foglalkozott, majd 1947-ben a Magyar Szabványügyi Intézethez került és ott gépelemek szabványosításával és a Szabványügyi Közlemények szerkesztésével foglalkozott, egészen 1949-ben történt elbocsátásáig.

    1949. nyarától a Magyar Felvonógyár állományába került, először tervező mérnöknek, majd később a Műszaki Osztály vezetőjének. Innen elbocsátása után, a Vegyiparigép és Radiátorgyárba került, 1952. nyarán, ahol a Szabvány Osztályt vezette. 1956-ban a gyár kereskedelmi igazgatója lett. Innen 1957-ben bocsátották el.

    1957. májusától 1980. decemberéig, nyugdíjazásáig az Országos Villamosenergia Felügyeletnél, illetőleg annak jogutódánál az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyeletnél dolgozott. 1964-ig energiagazdálkodási és energiaracionalizálási vizsgálatokat végzett, majd 1964-től, az akkor megszervezett Villamosbiztonságtechnikai Osztályt vezette.

    Több tucat szakcikket írt a Villamosság, az Energiagazdálkodás, a Szabványosítás szaklapok számára. Szerkesztője és társszerzője volt a Villamosság Biztonságtechnikája című könyvnek. Lektora volt Dr. Horváth Tibor professzor Villámvédelem és Az Elektrosztatikus Feltöltődések című könyvének.

    Megszervezte a Magyar Elektronika Egyesület keretében működő Villamos Biztonságtechnikai Tanfolyamokat, azokon előadásokat tartott és a vizsgabizottságot vezette.

    Elnöke volt a Magyar Szabványügyi Hivatal villamos-biztonságtechnikai szakértő bizottságának.

    Háromszor kapta meg a Nehézipar, illetőleg az Ipar Kiváló Dolgozója kitüntetést, valamint Magyar Szabványügyi Hivatal emlékplakettjét.


Vasdiplomások, 2000


  • DR. KÖVESI FERENC okleveles gépészmérnök

    vasdiploma

    Születési ideje: 1909-ben született Selmecbányán.

    Gépészmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1931-ben.

    Diploma száma: 11.

    Közgazdaságtudományi oklevelet 1932-ben, közgazdaságtudományi doktori oklevelet 1934-ben, műszaki doktori oklevelet 1935-ben kapott.

    Kitüntetései: Munka Érdemrend, Zipernowszky Díj

    1981-ben arany műszaki, 1984-ben arany közgazdasági doktori, 1985-ben arany műszaki doktori, 1986-ban arany közgazdasági, 1991-ben gyémánt műszaki, 1992-ben gyémánt közgazdasági, 1994-ben gyémánt közgazdasági doktori, 1995-ben gyémánt műszaki doktori oklevelet kapott.

    Kezdetben a villamos gép- és készülékgyártás területén tevékenykedett a Magyar Siemens Művek mérnöke, illetve főmérnökeként, majd a Gamma Finommechanikai és Optikai Művek szervező igazgatójaként. 1945 után a KGMTI osztályvezetője lett. Villamosmérnöki tevékenysége mellett közgazdaságtudományi, illetve közlekedésmérnöki munkássága is jelentős: két berlini ösztöndíjas évének eredménye két doktori disszertáció. Az egyik a Kandó-rendszer továbbfejlesztése volt az akkori teljesen új (még vezérelt egyirányítós) kivitelben. 1962-től a Ganz Villamossági Műveknél a Magyar Államvasutak egyenirányítós mozdonya hazai gyártásának bevezetését irányította. A kísérleti 2700 LE-s Diesel villamosmozdony egyenirányítójának, és a segédüzemi egyenirányítók fejlesztésének munkálatai fűződnek nevéhez. Ő indította meg a MÁV 5000 LE-s tirisztoros mozdonya tervezési munkáit. 1976-ban vonult nyugállományba. Számos előadást tartott, publikációinak száma 70 felett van. Tudományos munkásságát szabadalmak, szabványok, tanulmányok, szakcikkek, fémjelzi.


Rubindiplomások, 2000


  • SOÓS ZOLTÁN okleveles gépészmérnök

    rubindiploma

    Születési ideje: 1908-ben született Nagyváradon.

    Gépészmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1930-ban.

    Diploma száma: 10.902.

    Kitüntetései: Munka Érdemrend ezüst fokozata, több alkalommal a Posta Kiváló Dolgozója, a Szakma Kiváló Dolgozója, Kiváló Dolgozó kitüntetések.

    1983-ban arany-, 1990-ben gyémánt-, 1995-ben vasoklevelet kapott.

    1932 és 1934 között a Diál Telefonkereskedelmi Vállalat alkalmazottja volt. 1934-ben került a Postához és 1973-ig, nyugállományba vonulásáig ott teljesített szolgálatot. 1945 előtt a Kábelüzemnél és vidéki postaigazgatóságokon dolgozott, 1945-től a Postavezérigazgatóság főmunkatársa volt. Jelentős és eredményes munkát végzett az új gazdaságirányítási rendszer postai bevezetése területén.

    Eredményesen készítette elő a műszaki-gazdasági koncepciókkal és fejlesztési programokkal kapcsolatos postai állásfoglalást. Oktató-nevelő munkájával postás nemzedékek szakmai képzését segítette elő. Meghívott előadóként matematikát tanított Építészmérnöki Karunk esti-levelező tagozatán. Postaműszaki kérdésekkel kapcsolatban több publikációja jelent meg.
     


Aranydiplomások, 2001


  • ANTAL GYULA okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Léván.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 105

    Oklevele megszerzése után az olajiparhoz került. 1988-ig folyamatosan, összesen 37 évet dolgozott. Ezen idő alatt munkáltató vállalata neve, átszervezések következtében többször is változott és a változásokkal egyidejűleg területe is folytonosan nagyobbodott.

    Munkája megkezdésekor fő feladata az akkori vállalat olajtermelő mezőinek villamosítása volt, ennek keretében egy kb. 7300kW összteljesítményű központi transzformátorállomást és ahhoz csatlakozóan kb. 150 km összhosszúságú 35 és 20 kV-os nagyfeszültségű hálózatot, vagyis egy komplett villamos rendszert kellett létesíteni.

    Munkájához tartozott még az elkészülő valamennyi villamos berendezés üzemeltetésének, karbantartásának, javításának és felújításának megszervezése is.

    Munkája alapján 1956-ban Kiváló Bányász, 1960-ban Kiváló Dolgozó kitüntetést, majd 1966-ban Kiváló Dolgozó oklevelet kaptam. 1966-ban a Bányász Szolgálati Érdemérem bronz, 1977-ben az ezüst, 1981-ben az arany és 1986-ban a gyémánt fokozatával is kitüntették.
     


    ÁRVAY LÁSZLÓ okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Tápiószelén.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 144

    A Villamosmérnöki Kar Gyengeáramú szakán 1951-ben szerzett oklevelet. Prosztgraduálisan 1970-ben kitüntetéses közlekedésautomatikai szakmérnöki oklevelet szerzett.

    Munkahelyei: Standard Villamossági Rt, Telefongyár NV., Újításokat Kivitelező Vállalat, Irodagépkísérleti Vállalat. 1952-1956 között félállásban a BME Villamoskari Géptan Tanszék tanársegéd és megbízott, meghívott előadó. 1964-ben a Telefongyár Vasútbiztosító és Automatika Fejlesztési Osztály vezetője, 1971-ben az Országos Mérésügyi Hivatal osztályvezető-helyettese.

    Szakirodalmi tevékenysége: egyetemi és szakmérnöki jegyzetek, előadások, hazai és nemzetközi konferenciákon német és angol nyelven, folyóiratcikkek, hitelesítési szabályzatok, szabványok, szakfordítások 40 éven át öt idegen nyelvről és négy idegen nyelvre.


    BALTHES HENRIK okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1924-ben született Óbecsén.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 143

    Az évfolyam végzőseit elosztó szervezet az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárába osztotta be, ahol a központi laboratóriumban osztották be, majd a pár hónapos szakmai tapasztalatszerzés után az üzemlabor csoportvezetője lett. Feladata volt a sorozatgyártás célműszereinek konstrukciója és kivitelezése. Egyik célműszerét, egy igen nagy pontosságú GT metszetű kristályvezérelt frekvencia-etalont az ötvenes években jelentős bevétellel a gyár évekig exportálta.

    1954-ben a fejlesztési labor osztályvezetője lett. Az egyetem tanszékeinek szakembereivel együttműködve sikerült jelentős új gyártmányfejlesztéseket létrehozni.

    1957-től főosztályvezető, a gyár főkonstruktőre lett 1969-ig. Irányításához tartoztak a laboratóriumok, valamint a szerkesztés fejlesztési és gyártási osztályai. 1969-ben vezérigazgató műszaki tanácsadója beosztást nyerte el, kiemelten az új gyártmányok prototípusai sokoldalú vizsgálatainak irányítása képezte munkakörét.

    1984-ben 60 évesen nyugállományba vonult. Az évek során többször kiváló dolgozói kitüntetést kapott, s munkája elismeréseként elnyerte a gépipar kiváló dolgozója miniszteri kitüntetést.
     


    BÁNYÁSZ BÉLA okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 163

    1951-ben közvetlenül diplomája átvétele után, a Magyar Adócsőgyárnál (az akkor államosított PHILIPS) kezdte meg mérnöki munkáit. 1kW-os rövidhullámú adók fejlesztésén és Duna-tengerjáró hajók adó és vevőinek üzembe helyezésén dolgozott. 1953-ban átment az EMV (Elektro-Mechanikai Vállalat) fejlesztési laborjához. Itt a HTI irányítása alatt, mozgó kommunikációs egységek prototípusait fejlesztette, készítette.

    1956-ban elhagyta Magyarországot és a SVENSK PHILIPS (Norrköping), TV fejlesztési laborjához ment. TV vevők nagyfrekvenciás részeit és antennaerősítőket tervezett a nyomtatott áramkörök bevezetését irányította. Gyakran utazott a PHILIPS európai kirendeltségeihez. 1959-ben az Egyesült Államokba emigrált. A GENERAL ELECTRIC (Lynchburg, VA) vállalathoz ment. 500 W-os URH troposcatter adót tervezett és fejlesztett, majd közbiztonsági szervek kommunikációs hálózatát (több száz mozgó egységgel) tervezte és helyezte üzembe.

    1967-ben a COMSAT (Washington, DC) kutatási és fejlesztési laborjához csatlakozott, ahol megalapozta a System Simulation Labort és annak vezetője lett. Tömeges szubjektív méréssel meghatározta az FDMFM és az első digitális TV-rendszer műholdas átviteli paramétereit, majd azokat bemérte az Early Bird és IS-III műholdakon. Telefónia és TV áthallási és keresztmoduláció méréseket végzett az IS-IV műholdakon.

    1973-tól a MARISAT műhold sorozat specifikációin dolgozott, majd azoknak gyártási, kilövés előtti és pályára állás utáni beméréseit tervezte és vezette. A bemérésekhez mozgó állomást tervezett és azzal az Atlanti, Csendes és Indiai Óceán műholdjain nagypontosságú frekvencia- és idő-méréseket végzett. 1983. végén opcióval a korai nyugdíjat választotta és csatlakozott a SPACEKOM Vállalathoz. Itt, mint Director of System Engineering, a NASA számára készülő és hat műholdból álló TDRSS sorozat gyártását ellenőrizte és anomáliáit analizálta.

    1987-ben végleg nyugalomba vonult. Jelenleg magánvállalatával űr-kommunikációs kérdésekben konzultál.
     


    BARABÁS MIKLÓS okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1926-ban született Kunszentmiklóson.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben.

    Diploma száma: 11

    Oklevelének megszerzése után négy évig, mint tervező mérnök dolgozott a Villamos Forgógép Tervező Irodában, majd további két évig a próbaterem vezetője volt. 1957-ben menekültként került Kanadába, és a Saskatchewan Power Corporation-nál kapott állást, ahol falusi és városi villamos energia elosztás tervezésével foglalkozott. Automatizálással korszerűsítette a városi alállomásokat és megtervezte az első kanadai földkábeles elosztórendszert, amely még 30 év múlva is működik. Hétévi sikeres működés után az akkor létesült számítógépes főosztály vezetésével bízták meg.

    1965-től a Kanadában gyártott első számítógéppel számos feladatot oldott meg a vállalati gazdálkodás, automatikus óraleolvasás és számlázás, anyagbeszerzés és könyvelés terén. Számítógépi programokat dolgozott ki a mérnöki munkák korszerűsítésére, statikai, dinamikai és tranzies stabilitási problémák megoldására. Sikeres működését bizonyítja, hogy vállalata igazgatói beosztásban rábízta újonnan létesítendő kutatási és fejlesztési csoport megszervezését. Vezetése alatt 50 fős csoport dolgozott közöttük 25 diplomás, illetve doktori fokozatot szerzett mérnökkel. A feladat nagyságát mutatja a 15 millió dolláros beruházás és a kb. 4 millió dolláros évi költségvetés. 1993-ban nyugdíjba vonult.

    Nyugdíjasként, mint tanácsadó magánmérnök dolgozott és 5 évig a saskatchewani miniszterelnök tudományos és műszaki tanácsadója volt. Tagja volt a Nemzeti Tudományos Akadémiának, a kanadai és két tartományi mérnökkamarának, senior member az IEEE-ben. Részt vett két helyi egyetem kutatómunkájában, meghívott professzorként működött Trinidadban, Jamaikában és a Reginai Egyetem mérnöki karán.

    Különböző konferenciánkon és tudományos egyesületekben 26 előadást tartott vagy cikket írt. Magyarországon egy, Kanadában és az Egyesült Államokban két-két szabadalmat szerzett. Két magyar és egy kanadai kitüntetéssel ismerték el tevékenységét.

    1993-ban visszavonult az aktív mérnöki munkából. A Brit-Columbiai mérnökkamara 1996-ban emeritus taggá választotta.
     


    BARADLAI JÓZSEF okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Szegeden.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 94

    1951. szeptembertől 1957. júliusig a Tonalit Vállalatnál, későbbi nevén Villamos Kismotorgyárban, próbatermi és tervező mérnök. Ennek során gyakorlatot szerzett a néhány W-tól kb. 1 kW-ig terjedő teljesítményű villamosmotorok tervezése, fejlesztése, méréstechnikája területén.

    1957. augusztustól 1961. márciusig a Villamos Automatika Intézetnél (VILATI) tervezőmérnökként, majd osztály és később főosztályvezetőként az alábbi főbb területeken látott el tervezési, fejlesztési és/majd irányítási feladatokat: relés automatikák ipari feladatokhoz, transzduktoros szabályozott egyenáramú villamos hajtások, logikai elemekkel felépített ipari automatikák, kohászati egyenáramú tranzisztoros/tirisztoros hajtások, elsősorban hengerművek részére, csomóponti forgalomirányító berendezések, központi forgalomirányító berendezések, forgalomtechnikai mérések és mérésadatgyűjtés.

    A nyugdíjba vonulás után, 1992-től egyéni vállalkozóként angol-német műszaki/kereskedelmi/közgazdasági/jogi szakfordításokat készít.
     


    BARSAI JÁNOS okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1929-ben született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 108

    A Kohó- és Gépipari Minisztérium a Magyar Siemens-Reiniger Művekhez osztotta be. A vállalat 1952. október 1-én került magyar tulajdonba és ekkor nevezték el Röntgen és Orvosi Készülékek Gyárának. 1956-ban a Röntgen és Orvosi Készülékek Gyára önálló exportjogot kapott - Magyarországon az elsők között - és ekkor a gyárat Medicor Röntgen Műveknek nevezték el. 1959. január 1-én nevezték ki a Röntgengyár Elektromos Fejlesztési Osztályának vezetőjévé, és az osztály vezetője volt 1961-ig.

    1961-65-között a Medicor Kairó-i Irodájának vezetője volt. Egyiptomon kívül a kairói irodához tartozott Szíria és Libanon is. 1965-ben tért vissza Budapestre családjával és a Fejlesztési Intézet röntgenfejlesztési osztályának vezetését ismét átvette. Ekkor fejlesztették ki az új diagnosztikai röntgengenerátorokat, új vizsgálószerkezeteket, röntgenképerősítőket TV-lánccal, angiográfiás röntgenberendezéseket. Mivel ekkor a CT-t még nem ismerték, sztereo-röntgenberendezést alakítottak ki és a sztereo-felvételeket 2-3 mm-es pontossággal mérték és vizsgálták. A röntgenberendezést találmányként Magyarországon, NSZK-ban és az USA-ban elfogadták. Az IEC TC-62-es orvosi műszerek műszaki bizottságának munkájában 1970 óta vesz részt. Jelenleg is a TC 62 Magyar Nemzeti Bizottság elnöke. 1978-82. között a Medicor USA Ltd. igazgatója volt Columbusban (Ohio, USA). 1984-től az USA-ban vállalt munkát az AMED International cégnél, mint műszaki igazgató.

    1988-ban a Medicortól vonult nyugállományba és a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet műszaki tanácsadója lett. 1995-től a Medicor Röntgen Rt műszaki-kereskedelmi tanácsadója. Az Institute of Electrical and Electronics Engineers (USA)-nek Senior Member tagja 1971 óta.
     


    BÁRTFAI GUSZTÁV okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 115

    1951-1955 között a Ganz Vagon- és Gépgyárban diesel és diesel-elektromos motorvonatok távvezérlésével kapcsolatos feladatokkal foglalkozott, mint tervező.

    Ezután 1979-ben is a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Eszközöket Kivitelező Vállalatával különböző kutatóintézetek, pl. KFKI, KOKI, stb. kísérleti és kutatási eszközeinek tervezésével és fejlesztésével foglalkozott. Részt vett a KFKI által megrendelt u.n. "Nyomkövető berendezés" tervezésében és kifejlesztésében, melyet az atomi részecskék kutatásában használtak. Később a fejlesztési főosztály villamos-tervező, majd gépész-tervező osztály vezetésével bízták meg.

    1979-1990 között a Villamosipari Kutató Intézetben a hőtechnikai osztályon dolgozott, mint tudományos munkatárs. Főként speciális villamos fűtőtestek tervezésével, vizsgálatával foglalkozott. Munkája során egy laboratóriumi kis kemence kifejlesztésén is dolgozott, amely szabadalmi oltalmat is kapott, ennek egyik feltalálója volt.

    1991-től a Villamosipari Kutató intézet több területre történő szétbontása után munkatársaival megalapították a Thermo Team Kft-t, melynél a mai napig is aktívan dolgozik. A Kft-ben szintén a speciális villamos fűtőtestek tervezésével és prototípus készítésével foglalkozik.
     


    DR. BERCELI TIBOR okleveles villamosmérnök

    Születési ideje:

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma. 147

    Jelenlegi kutatási területe az optikai-mikrohullámú kölcsönhatás kérdéseinek a vizsgálata. Ennek keretében új eredményeket ért el a mikrohullámú erősítők és oszcillátorok optikai szabályozása, a fényhullámú-mikrohullámú kombinált fázisdetekció és a fáziszárt hurkos optikai frekvencia-stabilizálás terén. Jelentősen megjavította az intenzitás-modulált lézerek linearitását, ami több-segédvivős optikai átvitel esetében hasznosítható.

    A Távközlési Kutató Intézetben több évtizeden át vezette a mikrohullámú áramkörök és berendezések kutató-fejlesztő munkáit. A kidolgozott mikrohullámú berendezés-családok nagysorozatú gyártásba kerültek. Ennek során műszaki-tudományos tevékenysége elsősorban a nemlineáris mikrohullámú áramkörökre terjedt ki. E témakörről két könyve és nagyszámú cikke jelent meg angol nyelven. Ezekben foglalkozott az oszcillátorok, erősítők, frekvencia-sokszorozók, keverők és detektorok nagyjelű, nem lineáris kérdéseivel.

    Kutatási eredményeiről több, mint száz publikációban számolt be nemzetközi és hazai konferenciákon és szakfolyóiratokban. Találmányait 26 hazai és külföldi szabadalom védi.

    Oktatói munkája és a műszaki tudomány doktora fokozat alapján megkapta a címzetes tanári elismerést. 1970 óta ebben a minőségben vesz részt a Mikrohullámú Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék munkájában. Kidolgozta és előadta a "Mikrohullámú aktív áramkörök", az "Optikai-mikrohullámú összetett távközléstechnika" valamint az "Optikai és rádió hírközlés új módszerei" című választható tárgyak tananyagát. E tárgyak anyaga részben két angol nyelvű könyve keretében jelent meg. Részt vesz a Tanszék oktatási tevékenységében, diplomázó hallgatók és doktoranduszok vezetésével. Több évtizede tagja a Záróvizsga Bizottságnak.

    A Magyar Tudományos Akadémia Távközlési Rendszerek, valamint Félvezető Eszközök és Technológiák Bizottságának, továbbá az URSI Nemzeti Bizottságának több évtizede tagja. Ugyancsak hosszú éveken át tagja volt a Híradástechnikai Tudományos Egyesület Elnökségének. Fellow fokozatú tagja az Institute of Electrical and Electronic Engineers Az IEEE Communications Society EAMEC bizottságának a Kelet-Európa-i felelőse és "distingueshed lecturer"-je.

    Kitüntetései: Állami Díj (1980), Virágh-Polláck Díj (1965), Institute of Electrical Engineers Prémiuma, London, Anglia (1961).
     


    BORS FRIGYES okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1917-ben született Kispesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 104

    1951-1977 között folyamatos, irányító mérnöki tevékenységet végzett az ország épülő nagyberuházásain. 1951-1955 között a Dunai Vasmű (akkor Sztalin Vasmű) építésén a Vasmű vill. osztályvezetőjeként a gyáregységek szereléseit, majd a berendezések üzembe helyezését és a villamos személyzet kiképzését szervezte, maga is oktatott, illetve a Nagyolvasztó- és Acélmű gyáregységek főenergetikusaként azok üzemeltetését irányította.

    1955-1959 között a KGMTI (Kohó-és Gépipari Minisztérium) "A" Iroda Villamos Osztályán szakosztályvezetőként, majd a "D" Iroda villamososztálya vezetőjeként dolgozott. 1959-1964 között a Borsodi Ércelőkészítő építésén kirendeltség-vezetőként a generáltervezői művezetést irányította.

    1970-1973 között a Borsodi Sörgyár beruházást irányította, majd 1973-1977 között a KPM (Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium) Debreceni Igazgatóság Gépészeti Osztályát vezette.

    1977. november 30-án nyugállományba vonult.
     


    CEBE LÁSZLÓ okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Szombathelyen.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 81

    Diplomát 1951-ben híradástechnika szakon szerzett. 1950-ben lépett be a Standard gyárba, az Átviteltechnikai Osztályra. Az 1964-ben bekövetkezett átprofilírozás révén a Telefongyárba került változatlan munkakörrel. 1956-tól, mint csoportvezető, 1972-től, pedig mint osztályvezető, illetve később, mint műszaki-gazdasági tanácsadó. A témaköre először a légvezetékes, majd a szimmetrikus és később a koaxiális kábeles berendezések tervezése volt. Ezután a PCM és az Optikai távközléssel foglalkozott, de koránál fogva már nem, mint tervező mérnök, hanem csak elvi síkon. 1987-ben ment nyugdíjba.

    A Standard gyárba történt belépése pillanatától kezdve foglalkoztatta az oktatás problémája. Már 1951-ben kidolgozott egy oktatási tervet, amelyet először gyári tanfolyamként majd szélesebb körben valósított meg. 1956-ban a gyár munkástanács elnökségének a tagja volt.

    1975-ben négy hónapos ösztöndíjat kapott a londoni Imperial College-be. Az itt töltött idő végképp meggyőzte az oktatás alapvető fontosságáról, ezért 1977-ben tanári mellékállást vállalt a Kandó Kálmán főiskolán. Itt három alapvető jegyzetet írt, Átviteltechnika I, II; PCM I, II és Fénytávközlés I címen.

    Az oktatásról véleményét az 1996-ban megjelent "Antiiskola, Antiegyetem" című könyvben fejtette ki. Az 1951-ben elképzelt tananyagot 1991-ben elkezdte írni, két kötet meg is jelent "A Híradástechnika Matematikai-Fizikai Alapjai I, II" címen.
     


    DÁNYI DEZSŐ okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma:130

    A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar erősáramú szakán 1951-ben szerzett oklevelet. A diploma megszerzése után a Gamma Műveknél helyezkedett el, mint fejlesztőmérnök. 1952-ben a Gamma Művekből kivált Finommechnikai Vállalathoz helyezték át. Szakmai tevékenysége visszacsatolt rendszerek, szervomechanizmusok fejlesztése volt, elsősorban rádiólokátorok antennakövető rendszereinek mozgatására és légvédelmi lövegek irányítására. 1956 után ipari automatizálási műszerek fejlesztését és gyártását vezette be elsősorban erőművi és automatikus mérlegelési célra.

    Az ipari automatizálási profillal együtt 1965-ben a Gamma Művekhez helyezték át, ahol az ipari célú automatizálási eszközök fejlesztésével foglalkozó főosztályt vezette. Vezetésével kifejlesztett és gyártott távadók, szabályozók és végrehajtó szervek ipari automatika gyártmánycsaládot alkottak, számos szabadalommal védett újdonságot tartalmaztak és ANALCONT márkanévvel, kerültek forgalomba. 1988-ban történt nyugdíjbavonulása után Dányi Engineering Kft néven céget alapított, ahol folyadékanalitikai műszerek és indukciós áramlásmérők fejlesztésével és gyártásával foglalkozik.

    Dányi Dezső 1963 és 1990 között, mint félállású adjunktus a Budapesti Műszaki Egyetem Folyamatszabályozás Tanszék oktatója, ahol fő tevékenysége a műszerszakos hallgatók részére laboratóriumi gyakorlatok vezetése volt. Szerzője (társszerzővel) a "Szabályozó berendezések" című egyetemi tankönyvnek, amely első ízben, 1970-ben jelent meg. Nívó díjat nyert és még további két kiadásban is megjelent.
     


    DEÁK FERENC okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Sárkeresztúron.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 205

    1951-ben a Péti Nitrogénművek gyári erőművében üzemmérnökként kezdte pályáját. 1952-1953. között a Tiszamenti Vegyiművekben a villamos karbantartás és a gyári fogadóállomás és energia-elosztó rendszer vezetője volt. 1953-ban a Hungária Vegyiműveknél a villamos beruházások önálló beruházási előadójaként tevékenykedett.

    1954-1960. között a Medicor Röntgen Művekben önálló gyártmánytervezőként a diagnosztikai és a terápiás gépcsaládok tervezését végezte. 1960-tól a Vízügyi Tervező Vállalatnál irányító tervezőként, 1969-től osztályvezetőként, majd 1986-tól szakági főmérnökként vízügyi nagylétesítmények és rendszerek tervezését végezte, illetve építésükben tevékenykedett.

    1989. óta szakértői jogosítvány birtokában szakértői tevékenységet folytat.
     


    DÉRI SÁNDOR okleveles villamosmérnök

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben.

    Diploma száma: 82/1950.

    Oklevelének megszerzése utána a Távközlési Kutató Intézetben kezdett dolgozni és 1987-ben a TÁKI-ból ment nyugdíjba. Közben UNIDO szakértőként dolgozott Szudánban, Indiában, Mexikóban és Máltán. Államközi egyezmény kertében Kubában 1970-től 1972-ig egyetemi oktatóként működött. A TÁKI-ban mikrohullámú mérőműszerek fejlesztésével foglalkozott tudományos főmunkatársként. Ennek keretében több szabadalmat szerzett és 54 műszert fejlesztett ki, melyek közül egyet a Brüsszeli Világkiállításon is bemutattak. Többször tartott tanfolyamot az optikai kábelek méréstechnikájáról.
     


    DOMONKOS LÁSZLÓ rádiótechnikai szakmérnök

    Születési ideje: 1923-ban született Kazáron.

    Rádiótechnikai szakmérnöki oklevelet szerzett az Állami Műszaki Főiskolán 1950-ben.

    Diploma száma: 170

    1950-ben az Állami Műszaki Főiskola rádió és távbeszélő tagozatán rádiótechnikai szakmérnökként szerzett oklevelet. A Főiskola elvégzésével egyidőben kezdődött a hadsereg fejlesztése. A képesítése miatt behívták a hadseregbe, ahol egy évig a híradó tagozatán oktatott, majd átkerült a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára főtanári beosztásba.

    1954-ben áthelyezték a honvédség kutató intézetébe, a Haditechnikai Intézetbe, mint tudományos előadó. Az élete nagy részét itt töltötte el. 1980-ban alezredesi rendfokozattal vonult nyugdíjba.
     


    ENDRÉNYI (BERNÁT) EDIT okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1929-ben született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 170

    1951 áprilisától 1956 novemberéig tanársegéd volt a Budapesti Műszaki Egyetem Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszékén. Itt részt vett a nappali és esti tagozatok oktatásában, ezen kívül összeállította az Átviteltechnika című tankönyv példatárát. 1957-ben Toronto-ban (Kanada) telepedett le, és 1959-ig mérnökként működött a Canadian National Telegraph vállalatnál. Ezt követően 1961-ig az Ontario Research Foundation-nél végzett kutatómunkát, mint fizikus, ahol széles elektronsugarak kialakításának technikájával foglalkozott. Ezidőben néhány évig a Toronto-i egyetem levelező tagozatán matematikát is tanított.

    1961-től 1987-ig az IBM vállalatnál működött különféle munkakörökben: először programozó, majd a számítási rendszerek szakértőjeként felelős volt ügyfelek számítástechnikai problémáinak megoldásáért, később osztályvezető volt a "time sharing" témakörben. 1987-ben nyugdíjba vonult, ezután az IBM még többször visszahívta tanácsadónak. Ugyanakkor néhány évig, mint önálló konzultáns is dolgozott.
     


    FERBER ISTVÁN okleveles villamosmérnök

    Születési ideje:

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 112

    Néhány évi gyári gyakorlat után a Magyar Elektrotechnikai Intézetben 22 évet dolgozott villamos mérések és nemzetközi együttműködés területén. Utána 13 évig a Magyar Szabványügyi Hivatalban hazai és nemzetközi minőségügyi szabványosítással foglalkozott. Onnan ment nyugdíjba 1992-ben. Azóta minőségügyi szakértőként dolgozik, jelenleg az Orvos- és Kórháztechnikai Intézetben.

    Angol, német és orosz nyelvről számos szakkönyv fordításában vett részt. A minőségüggyel kapcsolatban kb. 20 szakcikke jelent meg. Okleveles minőségügyi felülvizsgáló (auditor).
     


    FERLING GYÖRGY okleveles villamosmérnök

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Születési ideje: 1927-ben született Sopronban.

    Diploma száma: 155

    Az egyetem elvégzése után 1951 őszétől az épülő Inotai Alumíniumkohó műszaki állományában dolgozott, kezdetben üzemmérnöki beosztásban.

    Folyamatosan részt vett a villamos, gépészeti és kohászati berendezések üzemi próbáin, és az üzembe helyezésein. 1952 tavaszán megkezdődtek az egyenirányító berendezés és az elektrolízis próbái, és augusztus 20-án megtörtént az alumíniumkohó ünnepélyes üzembe helyezése. 1953. január 1-től a kohó szovjet vállalat lett, szovjet vezetéssel. A termelés erőltetett felfuttatásával, az elektrolízis feszültségének növekedésével a visszagyújtások száma rohamosan emelkedett, ami az egyenirányítók transzformátoraira igen nagy dinamikus igénybevételt jelentett. Végül 3 csoport transzformátora meghibásodott, és az üzemet le kellett állítani.

    Az átépítés fokozott ütemben azonnal megkezdődött, és 1953. augusztus 20-án az elektrolízis indítása megtörténhetett.

    1954. július 1-én a vállalat ismét magyar állami tulajdonba került, ekkor a villamos osztály vezetőjévé és egyben főenergetikussá nevezték ki.

    Az elektrolízis és a félgyártmánytermelés folyamatos fejlesztésével az Inotai Alumíniumkohó világszínvonalú szintet ért el többek között a fajlagos villamos energia felhasználás terén. Ebben igen nagy szerepe volt az általa vezetett energiagazdálkodásnak, a villamos vonatkozású fejlesztéseknek, újításainak és találmányainak. Munkáját számtalan alkalommal elismerték: Munkaérdemrend ezüst fokozat, Munkaérdemrend, Kiváló Feltaláló, Kiváló Újító kitüntetéseket kapott. A Nehézipar Kiváló Dolgozója kitüntetésben kétszer, Kiváló Dolgozó kitüntetésben háromszor részesült. Üzemi munkája mellett 5 éven át a Villamosipari Technikum várpalotai esti tagozatán a villamos szaktárgyakat tanította.

    1987. december 31-ével több, mint 36 évi egyazon munkahelyen és munkakörben eltöltött munkaviszony után helyezték nyugállományba. Ezt követően még 5 éven át külső megbízott szaktanácsadóként dolgozott az Inotai Alumíniumkohónak.
     


    DR. FODOR GYÖRGY okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1929-ben született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 116

    Dr. Fodor György egyetemi tanár 47 éve tanítja kiváló szakmai tudással és didaktikai érzékkel villamosmérnök hallgatók egymást követő generációit a Hálózatok és Rendszerek és az Elektromágneses Terek tárgyakban. Az Elméleti Villamosságtan Tanszéknek több mint 20 éven át volt vezetője. Pályája során számtalan pedagógiai és oktatásszerkezeti újítás kezdeményezője és kivitelezője. Jelentős szerepe volt a modulrendszerű képzés bevezetésében.

    Tankönyv- és jegyzetírói munkája páratlanul gazdag: 16 könyve és mintegy 70 jegyzete került kiadásra.

    Kezdeti kutatómunkája a neutronfizika, majd a kvázistacionárius térelmélet területére esett. Legjelentősebbek azonban a hálózat és rendszerelmélet körébe eső eredményei. A Laplace transzformációról szóló könyve a természettudományok minden területéről mutat be alkalmazásokat. A könyv angol nyelvű kiadása a világ összes jelentős műszaki könyvtárában megtalálható alapmű. Ugyancsak megjelent angol nyelven a villamos hálózatok csomóponti analíziséről írt munkája. Ebben a számítógépes analízis elméleti alapjait mutatja be. Tudományos tevékenységét 22 idegen nyelvű is 19 magyar nyelvű cikke fémjelzi.

    A mértékrendszerek és szabványosításuk nemzetközileg elismert szakértője, a több kiadást megért Mértékegység Kislexikon szerzője.

    Kiemelkedő oktatói és tudományos tevékenységét számos díj és kitüntetés fémjelzi, többek között Zipernowski díj, Apáczai Csere János díj, Oktatásügy Kiváló Dolgozója, Kiváló Pedagógus, Könyv Nívódíj. Professzor emeritusként változatlan lelkesedéssel végzi munkáját.
     


    GÁL TIBOR okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1926-ban született Brassóban.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 129

    1951-ben végzett a BME Villamosmérnöki Kar Erősáramú szakán. Munkáját a Tonalit Vállalatnál kezdte, mint gyártmány szerkesztő, majd 1953-ban a KGM Erősáramú Igazgatóság Műszaki osztályára került főmérnöki beosztásba. 1956. júliusban nevezték ki az Elektro Szerviz főmérnökévé. 1963-ban a vállalatot összevonták az Egyesült Villamosgépgyárral, ahonnan, mint gyárvezető főmérnök 1989. november 30-án ment nyugdíjba.

    Szakmai munkája elsősorban a villamosgép-gyártás, - javítás és - karbantartás témához kapcsolódik, így a Szerviz fejlesztéséhez, korszerű technológiák megvalósításához. Aktívan vett részt sok célgép, szerelőszalag, próbaterem, vákuumimpregnáló, dróthúzó, stb. tervezésében és megvalósításában. Gépesítette az anyagmozgatást, raktározást és megszervezte az azonnali javítást cseremotorokkal. Megalkotta a villamosgépek tekercselésének adattárát, motor gyártmány katalógusok arhívumát és a 1980-as években bevezette a motortekercselés számítógépes tervezését.

    A MEE-nek 1953. óta tagja. 20 évig volt az "Országos Választmány" küldötte. Részt vett több munkabizottságban. Több vándorgyűlés aktív szervezését és lebonyolítását végezte villamosgépek javítása, karbantartása, minőség és korszerű technológia tárgyában. 1985-ben létrehozta a "Villamosgép Javító Munkabizottság"-ot, melynek 10 évig volt az elnöke. Egyesületi munkáját a vezetőség 1988-ban Liska díjjal, 1998-ban Életpálya Elismeréssel jutalmazta.

    Hivatali munkáján kívül tervezési, fejlesztési, művezetési munkát végzett, többek között VKN Ganz utcai Próbaterem létrehozásában, Kandó Kálmán Műszaki Főiskola impregnálójának létesítésében.

    1987. óta, mint a MEE szaktanácsadója, villamos hajtások, elektromágneses tengelykapcsolók és különleges fékes aszinkron motorok tervezésével foglalkozott.
     


    GANSZKY KÁROLY okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Miskolcon.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben.

    Diploma száma: 23

    Diplomája 1950-ben történt megszerzése után az alkalmazott ipari kutatással foglalkozó Villamosipari Kutató Intézetbe került beosztott kutatói besorolással. A munkaviszonya 1990-ben nyugdíjazással szűnt meg. 1972-től az Erősáramú Elektronika Főosztály tudományos főosztályvezetője volt.

    Feladata kezdettől fogva a statikus villamos energia-átalakítók fejlesztése volt, a hazai igények-szükségletek kielégítése, az ipari termelési struktúra korszerűsítése céljából. A tevékenység mind egyedi berendezések, mind termékcsaládok fejlesztésére, mintaberendezések, prototípusok előállítására és gyártásába való bevezetésére terjedt ki.

    Kezdetben a higanygőz áramirányítók gyártásbevezetésével, majd alkalmazásával foglakozott. Utóbbi főleg a közúti villamosok egyenirányító álállomásai, meleghengersorok, illetve a tűzfolyós elektrolízisek (pl. BKV, HÉV, diósgyőri szkipfelvonók, meleg-hengersori hajtások, export pilgerhajtások, stb.) egyenirányító berendezéseinek tervezésére, üzembe helyezésére terjedt ki.

    Munkája során több kitüntetést kapott, a legmagasabb a Munka Érdemrend ezüst fokozata volt. 1956 februárjában másodállásban a BME Különleges Villamosgépek Tanszékén tanársegédi besorolással alkalmazták. Itt, majd később megalakult Automatizálási Tanszéken is az erősáramú elektronika maradt a fő területe. Több, a Jegyzet-, Műszaki-, és Akadémiai kiadó gondozásában megjelent könyvnek volt társszerzője. Ezek közül a Teljesítményelektronika és Power Electronics című könyvekért Nívó-díjat kaptak. Egyetemi munkáját 1986-ban docensként, hagyta abba. Ezt követően címzetes egyetemi tanár kinevezést kapott.

    Kandidátusi értekezését, amely a 3/6 fázisú szívó-fojtótekercses egyenirányító üzemével foglalkozott passzív- és aktív szívó-fojtótekerccsel, 1964-ben védte meg az Akadémián. A BME-n 1965-ben az áramirányítók szakterületén doktori címet szerzett.

    A MEE-ben több munkabizottságban dolgozott és aktív szervezője volt a periodikusan megrendezett budapesti Erősáramú konferencia sorozatnak. Munkájáért Csáki Frigyes díjat kapott.
     


    GYURCSY ENDRE okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1926-ban született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 309

    1951. augusztustól központi elosztás útján a Budapesti Elektromos Művek (ELMÜ) alkalmazásába került. 1955-75. közötti időben a Fővárosi Teherelosztó (BVTSz) váltószolgálati vezető diszpécser mérnöke volt. Így részt vett az 1956-os forradalom alatt az energiaellátás biztosításában.

    1977-től 1990-ig a Ganz Villamossági Művek szolgálatában, a Szerkezeti Laborban önálló kutató mérnökként dolgozott nyugdíjazásáig.

    A villamosmérnöki diplomaterve folytatásként készített tanulmányaiért 1953-ban és 1954-ben a MTA jutalomban részesítette. 1955 előtt a BME II. Matematika Tanszéken óraadó tanársegéd volt, a villamos szak egyes előadásait, gyakorlatait tartotta. 1959-62-ig a BME Villamos Karon vizsgabizottsági tag volt.
     


    HAHN BÉLA okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1929-ben született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 183

    Mérnöki pályafutását a Budapesti Autóvillamossági Felszerelések Gyárának a Kísérleti Osztályán kezdte el. 1951. és 1956. között, mint a vállalat első okleveles mérnöke nagyban hozzájárult a gyártmányok mérnöki színvonala minőségének megteremtéséhez.

    1957-től 1991-ig a Hamburgi Elektromos Műveknél dolgozott. Fő tevékenységei: Magasfeszültségű vezetékek hálózatvédelmi berendezéseinek tervezése és üzemeltetése, valamint kábel-hibahely kereső módszerek kísérleti vizsgálata és továbbfejlesztése.
     


    DR. HAHN EMIL okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Nyíregyházán.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 90

    Első munkahelye 1949-1952-ig a BME Fizikai Intézete volt, hol demonstrátorként, majd tanársegédként részt vett a kvantummechanikai kutatásokban. 1952-1955-ig TMB aspirásként továbbfejlesztette az atomokon való elektronszóródás elméletét. E munkálatai alapján 1957-ben Fizikai Tudomány Kandidátusa tudományos fokozatot nyert.

    Következő munkahelye az Optikai és Finommechanikai Kutató Laboratórium (OKL) volt 1955-1962-ig, ahol vékonyrétegek fizikájával és infravörös sugárzás érzékelésével foglalkozott. Kidolgozott egy grafikus eljárást a rétegek reflexioképességének meghatározására és kifejlesztett, majd szabadalmaztatott egy pneumatikus infravörös érzékelőt.

    1962-ben az OKL megszűnt, a kutatási témákkal együtt a TKI-ba helyezték, ahol vezetésével kidolgoztak egy infravörös képátalakító csövet, melyet később a Tungsram Rt vett át gyártásra. Emellett kidolgozta a szilícium epitaxiás réteg előállítási technológiáját, amelyet szintén a Tungsram alkalmazott a félvezetők gyártásánál. 1970-ben a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet (HIKI) tudományos osztályvezetőjévé nevezték ki, ahol az egyedi eszközök kutatását szervezte meg, és 1983-ig vezette. Elsősorban érzékelők fejlesztése volt a programban: szilícium alapú nyomásmérő család 0,01-600 bar nyomástartományra, ugyancsak szilícium alapú fényelemcsalád és lavina fotodioda. A nyomásmérőből több száz darabot az MMG és a MEDICOR Művek részére szállítottak, míg a fényelemeket több tízezres darabszámban  -együttmüködési szerződés keretében -  a Carl Zeiss Jena kapott. Személyesen állított elő egy szelektíven átlátszó fotolitográfiai maszkot reaktívan porlasztott vasoxid segítségével.

    A HIKI átszervezése után a BME Elektronikai Technológia Tanszékén docensnek nevezték ki, 1990-1992-ig a Tanszék vezetője volt. Kutatási területe az érzékelők és beavatkozók, valamint a szilícium alapú mikromechanika. Oktatási tevékenysége is ezen területekre terjedt ki. Az idegen nyelvű képzés keretében több tárgyat francia nyelven ad elő, 1988-ban az Oktatási Miniszter dicséretben részesítette. 1995-ben nyugalom vonult, oktatási tevékenységét az említett területen nyugdíjasként is folytatja.
     


    HAJAS GYULA okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1925-ben született Okécskén.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 172

    Munkásságát a Bányászati Kutató Intézet Üzemi Gépkísérleti Osztályán kezdte, ahol bányagépek villamos berendezéseinek tervezésében vett részt. Tevékenységét átszervezés következtében a Bányagép-alkalmazási Kísérleti és Kutató Intézetben folytatta, bányagépek üzemi kísérleteivel, villamos méréseivel foglalkozott.

    1957-től újra a Bányászati Kutató Intézetnél dolgozott, ahol a Bányavillamossági Osztályon belül fő munkaterületeként a sújtólég- és robbanásbiztos villamos berendezések biztonsági problémáinak megoldását kapta feladatul. Tudományos főmunkatársként megtervezte a témakörrel foglalkozó laboratóriumot, amely 1963-ban meg is épült és 1967 óta rendelettel kijelölt Vizsgáló Állomásként működik, ma EU akkreditált állomás. Ennek vezetésére tudományos csoportvezetői beosztásban kapott megbízást. Az állomás működésével megvalósult a sújtólégveszélyes bányászat, a kőolaj- és földgázbányászat és feldolgozás, valamint a vegyipar területén alkalmazott robbanásbiztos gyártmányok vizsgálata és minősítése, és a hazai gyártása is lendületet kapott. Részt vett a témakör szabványainak kidolgozásában, sikerült kiépíteni a számos európai intézmény vizsgáló állomásával való együttműködést. Előadásokat tartott szakmai továbbképző tanfolyamokon, így a BME Műszaki Továbbképző Intézet keretében is. 1987-ben nyugdíjba vonult és szakértőként tevékenykedik.

    Munkája elismeréseként többek között megkapta a Munka Érdemérem, Bányászat és Nehézipar Kiváló Dolgozója, Munkaérdemrend ezüst fokozat, Bányász Szolgálati Érdemérem gyémánt fokozata kitüntetéseket.
     


    HANGYÁL ISTVÁN okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1925-ben született Méhkereken.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben.

    Diploma száma:

    Villamosmérnöki oklevelét 1950-ben szerezte. Munkássága teljes egészében az energiagazdálkodás szolgálatában állt. Első munkahelye az Erőmű Kazánszerkesztési Iroda volt, ahol kb. 2 éven át a Dunai Vasműbe kerülő porszéntüzelésű kazánok tervezésének mechanikai vonatkozású feladataival foglalkozott. Ennek során tapasztalatokat nyert az akkoriban szénbázisú erőművek kazántelepeinek és maguknak az erőműveknek jellemzőiről.

    Ezeknek a kezdeti tapasztalatoknak a birtokában került áthelyezéssel az Országos Villamosenergia Felügyelethez, ahol fogyasztói területen a villamosenergia gazdaságos felhasználására irányuló tevékenységgel foglalkozott, éspedig elsősorban a különböző üzemek fogyasztásának alakulásában mutatkozó csúcsidei igénybevételek csökkentésével.

    Figyelme elsősorban az áramlástechnikai gépekre irányult, amelyek az egyik legnagyobb fogyasztói kategóriát alkották és a legkedvezőbb gazdasági hatékonyságot ígérték. Ennek a gépparknak az alaposabb megismerése és az itt szükségképpen felmerülő helyszíni méréseknek az igénye elengedhetetlenné tették, hogy villamosmérnöki képesítése mellett a gépészmérnöki ismereteket is elsajátítsa, ezért 1963. december 4-én megszerezte az áramlástechnikai ágazaton a gépészmérnöki oklevelet (386/1963).

    Állandóan tanulmányozta a vonatkozó szakirodalmat, és e mellett számos ilyen jellegű szakcikk fordítását is elvállalta az olasz nyelvű szaklapokból. Tapasztalatairól hazai és külföldi konferenciákon tartott beszámolókat, és egyidejűleg állandó előadója volt az energetikusi továbbképző tanfolyamnak.

    Amikor az OVILLEF 1971-ben megszűnt, az energiagazdálkodási Intézethez került, ahol területi energiatervezéssel és egyéb szakértői tevékenység ellátásával foglalkozott műszaki-gazdasági tanácsadóként 1990. évi nyugdíjba vonulásáig.
     


    ILKOVICS DÉNES ISTVÁN okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1929-ben született Csörgőn.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951.

    Diploma száma:180

    Villamosmérnöki oklevelét 1951-ben, Híradástechnikai Hadmérnöki oklevelét 1952-ben szerezte meg. Egyetemi tanulmányait a pozsonyi, majd a budapesti műegyetemen végezte.

    Hadmérnökként radartechnikával, majd a Postakísérleti Állomáson televízió-adástechnikával foglalkozott. 1953-tól az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában kutatómérnökként a nagyfrekvenciás és televíziós műszerek fejlesztését vezette.

    1957-től-1967-ig a svédországi AGA cégnél egy ultra alacsony zajú vevőt fejlesztett ki, amellyel egy svéd és finn TV relé hálózatot hozott létre. Később, mint főmérnök, egy európai színes TV rendszert fejlesztett ki, amely 1964-ben az első európai színes TV adásban mutatkozott be. Erre épült a PAL rendszer.

    1967-1987 időszakban a ITT brüsszeli központjában a cég műszaki igazgatójaként vezette a piaci elektronikus berendezések műszaki programjait. Ez a hatáskör 38 európai, amerikai és távol keleti vállalatra és 1400 soknyelvű kutatóra és mérnökre terjedt ki.

    Majd az ITT közép és hosszú távú technológiai stratégiájáért volt felelős. Fontosabb eredményei az üvegszáloptika, beszédfelismerés, képfeldolgozás, mesterséges intelligencia és az optikai memória területén, jelentkeztek.

    1987-től 1990-ig a Hightecolution Sciences Ink Los Angeles, USA, Elnökhelyettese. Jelentős munkája egy NTSC-vel kompatíbilis nagyfelbontású televíziós rendszer kifejlesztése volt.

    Ma, mint független konzultáns dolgozik amerikai és francia cégeknek.
     


    KALINA BÉLA rádiótechnikai szakmérnök

    Születési ideje: 1923-ban született Budapesten.

    Rádiótechnikai szakmérnöki oklevelet szerzett az Állami Műszaki Főiskolán 1950-ben.

    Diploma száma: 17

    Kitüntetései: Stromfeld Aurél díj

    1950-től a Honvédség Haditechnikai Intézethez került tudományos előadóként a lokátor osztályra (diplomamunkája 200 kW-os lokátoradó volt). 1951-ben kinevezték a HTI Lokátor-kísérleti Állomás főmérnökének. Egy 15 fős mérnök csoporttal az első magyar tüzérségi lokátor poligon kísérleteit végezték.  A sikeres kísérletek után a HM tudományos osztályára került tudományos előadónak.

    1956-ban beiratkozott a BME Mérnök-közgazdász fakultására, ahol másfél évet tudott elvégezni, mert lehelyezték Fehérvárra, majd Nyírtelekre Lokátor Javító Üzemhez. A rakétatechnika megismerésére egyéves mérnöki továbbképzőt végzett a penzai Tüzér Rakéta Akadémián, majd három hónapos mérnöki továbbképzőt a leningrádi Tüzér Akadémián. Később elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát is.

    1986-ban Stromfeld Aurél díjat kapott. 1990-ben ment nyugdíjba, mérnök ezredesi rendfokozatban.

    Jelenleg a Biztonságtechnikai Vállalkozók Országos Szövetségének a tagja. A "Magyar Biztonságtechnika" folyóiratban publikál.
     


    DR. KALYDY BÉLA okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1918-ban született Fehérgyarmaton.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 125

    Villamosmérnöki oklevelét 1951-ben vette át. Ezt követően a rádióműsor-szóró és hírközlő szakmérnöki oklevelet 1970-ben szerzett, 1975. május 26-án pedig műszaki doktorrá avatták.

    Több mint 30 évi mérnöki tevékenységét a Posta Rádióműszaki Igazgatóságnál, majd a kutatóintézetnél, a Posta Kísérleti Intézetnél végzett.

    Fő feladata az ország területének jó minőségű és biztonságos középhullámú besugárzása volt, jó hatásfokú, nagy teljesítményű adóberendezésekkel és a rövidhullám összeköttetések biztosítása. A kevés középhullámú frekvenciára tekintettel, az adók szinkronizációját is kellett építeni, amit szintén megvalósított.

    Az egyik legfontosabb munkája a Solt-i 2MW-os középhullámú adó várható ellátási területének meghatározása, illetve megtervezése volt. Az elkészült adó az egész kárpátmedencét besugározza.

    Közben oktatással is foglakozott, évekig előadott a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban.
     


    KANABÉ JÓZSEF okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Mohácson.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 138

    Mérnöki pályáját 1951 őszén a Villamos Gép és Kábelgyár (VGK) elektromotor számítási osztályán kezdte. A gyár állami tulajdonba vétele után az igazgatóság műszaki titkára, majd a gépgyártás próbatermének vezetője volt. Pályájának első éveiben technikumi tanár és a BME Villamos Gépek és Készülékek Tanszékén mérési gyakorlatvezető volt. 1956 tavaszán a VGK gyáregységeinél folyó fejlesztési munkák összevonására kísérleti üzemet szervez, amely a villamos gépgyárak 1964. évi egyesítésénél az EVIG műszaki kutatási főosztálya lett. Ekkor kapott a minisztériumtól munkája elismeréséül főmérnöki kinevezést.

    A kisfeszültségű kapcsolók újszerű kialakításával kapcsolatos vizsgálatait egy MTA pályázatra készült dolgozatban, mint társszerző foglalta össze. 1963-ban avatták a villamosmérnöki karon műszaki doktorrá.

    1970-1971-ben a svájci Brown Boveri & Cie. vizsgálóállomásán foglalkozott közép- és nagyfeszültségű megszakítók üzemi problémáival. Ezt követően nyugdíjba vonulásáig erősáramú elektronikus berendezések fejlesztésén dolgozott.

    1971 és 1975 között a Heberlein textilgépgyárnál tervezett egyenirányítós hajtásokhoz tirisztoros áramirányítókat. Majd több mint húsz évig az Oerlikon-Contraves csoport hajtástechnikai vállalatánál volt főmérnök. A vállalat elektronikus készülékgyárában tervei alapján készültek a tirisztoros és tranzisztoros áramirányítók, frekvencia-átalakítók és a villamos gépgyárban irányításával folyt a fejlesztési munka.
     


    KOMÁROMY LÁSZLÓ okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1929-ben született Balmazújvárosban.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 148

    Végzése után az akkori Kohó- és Gépipari Minisztérium az Egyedi Kismotorgyárhoz helyezte el. Itt három évig, mint gyártmányszerkesztő mérnök dolgozott. Átszervezés folytán a Különleges Villamosgépgyárban villamos próbatermi vezetőként kapott beosztást (1954-60).

    Az 1960 és 1963 közötti években a Bláthy Ottó Villamosgépgyár szerkesztési osztályán tervező mérnökként dolgozott, majd újabb vállalati átszervezés folytán az 1963-ban alakult Egyesült Villamosgépgyár (EVIG) Gyártmányfejlesztési Főmérnökségén tervező mérnök volt 1982-ig. Az 1982-1989. közötti években  - az akkor alakult -  EVIG Minőségfejlesztési- és Ellenőrzési osztályán irodavezetőként dolgozott. Ilyen beosztásban vállalati szintű minőségfejlesztési munkákkal foglalkozott. 1989-es nyugdíjazása előtt és közvetlen utána műszaki szakértőként az ISO 9000-es minőségbiztosítási sorozat vállalati szintű adaptálási munkáiban vett részt.

    Speciális szakterülete a villamos szigetelőanyagok műszaki és gazdasági szakértése. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületben is ezen a szakterületen működött, munkabizottsági titkárként. Műszaki irodalmi tevékenysége során az EVIG Zsebkönyv (1973), és az Erősáramú Zsebkönyv (1981) néhány fejezetét írta meg.

    Kitüntetése: gépipari kiváló jelvény (KGM).
     


    KORECZ L. TIBOR okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1923-ban született Újpesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 165

    Az oklevél megszerzése után a Ganz Villamossági Műveknél, mint gyártástervező mérnök, majd a Termelési Osztály vezetője és később a Mechanikai Mérőműszerek Gyáránál, mint a Termelési Osztály vezetője működött. Jelentős eredményei voltak a technikai gyártástervezés megújítása, valamint termelési és az adminisztrációs munka átszervezése vonalán, amit több kitüntetéssel ismerték el.

    1956. decemberében az országot elhagyta és Kanadában települt le. A Niagara Falls főenergetikus vezetőmérnök-helyettes lett. A 60-as évektől kezdődően a Canadai Westinghouse cégnél gyártástervezési állást nyert el. Majd később az University of Saskatchewan Mérnöktovábbképző Intézet nappali tagozatán képezte magát tovább, különösen a korszerű elektronika, logikai áramkörök és számítógépek rendszertechnikája terén.

    Az egyetemről a Northern Telecom Company mérnöki állást ajánlott, ahol később vezető mérnöki beosztást nyert el. Egyik legjelentősebb munkája a First Generation Telephone Memory System gyártásnak a próbatermi átvételének irányítása volt. Oktatói munkáját munkahelyi továbbképző tanfolyamokkal kezdte, majd több műszaki kongresszuson tartott előadást az új elektronikus telefonközpontokról.1986-os év végén a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola és a Mohawk College közötti kapcsolat létrehozásának, professzorcseréknek a szorgalmazója és létrehozója volt. 1988-as év végén nyugdíjba vonult, maga mögött hagyva az élete legszebb és legjobb élményeit.

    Tudományos munkát a Magyar Electrotechnikai Egyesületben kezdte, majd az Ontario Villamos és Electronikus Intézménynek volt a tagja, s a mai napig tagja az Ontario Mérnökegyesületnek.


    KÖVESKUTI LAJOS rádiótechnikai szakmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Egervölgyben.

    Rádiótechnikai szakmérnöki oklevelet szerzett az Állami Műszaki Főiskolán 1950-ben.

    Diploma száma. 172

    Kitüntetései: Állami Díj, Eötvös Lóránd díj, Puskás Tivadar díj, Aranyjelvény, Kiváló Feltaláló díj, Munka Érdemrend arany fokozata.

    1951. évben nagy erővel beindult a Magyar Légierő fejlesztése, és az akkor végzett mérnökök nagy részét behívták a Légierőhöz katonai szolgálatra. Rövid hazai kiképzés után több társával együtt kivitték a Szovjetunióba a MÍG repülőgépek tanulmányozására. A Szovjetunióból visszatérve a Légierő tiszti iskoláján oktatta a hallgatókat. 1953-ban áthelyezték a Légierő Parancsnokságra, és a műszaki szolgálat egyik szakágazatának főmérnöke lett. Századosi rendfokozatot ért el.

    1956. novemberében  - saját kérésére - leszerelték. Ezt követően belépett a Híradástechnika szövetkezetbe, ahol kezdetben fejlesztő mérnök, majd fejlesztésvezető, műszaki vezető és végül elnök volt. 1992-ben, mint elnök ment nyugdíjba. A HT ettől kezdve, mint holding működik, és egyes egységei önálló kft-évé alakultak. Ezen kft-k közül a HT-Trade Kft-nek, amely biztonsági rendszereket gyárt, telepít és forgalmaz jelenleg is az ügyvezető igazgatója, és aktívan dolgozik.

    Főállása mellett 1986-1991-ig az OKISZ elnöki, 1981-1990-ig a Híradástechnikai Tudományos Egyesület elnöki tisztét látta el.
     


    DR. MÁRTON GÉZA okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Makón.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 257

    A bányászati Tervező Intézetben, majd a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium területén különböző műszaki fejlesztési, tervezési, munkaerő-gazdálkodási és ágazati gazdasági kutatásokat végzett. 1955-ben kutatási osztályvezetőnek, később főosztályvezetőnek nevezték ki. 1963-ban a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézetének megszervezésével bízták meg és kinevezték az Intézet igazgatójának. Ebben az időszakban elsősorban az energiaszerkezet-váltási és ezzel összefüggő regionális fejlesztési kérdések kidolgozásával foglalkozott. Kutatási eredményeinek elismeréséül a közgazdaságtudomány kandidátusa (1966), majd doktora (1971) fokozatot ítélte oda számára a Tudományos Minősítő Bizottság. 1974-1991 között közlekedési és más ehhez kapcsolódó infrastrukturális témájú kutatásokat végzett és a Közlekedés Tudományi Intézet tudományos igazgatóhelyetteseként, mint nyugdíjba. Kutató tevékenysége eredményeit számos könyv (részben társszerzőkkel) és széleskörű hazai és külföldi publikáció foglalja össze.

    Több mint három évtizeden át vett részt a Tudományos Minősítő Bizottság képzési és minősítési munkájában. Az 1960-as évek elejétől meghívott előadóként kapcsolódott be a mérnök- közgazdászképzésbe, mind a Budapesti Műszaki Egyetemen, mind a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Sokoldalú oktatói tevékenysége elismeréséül a Művelődési Miniszter c. egyetemi tanári címet adományozott számára (1972).
     


    MEZEI ANDOR okleveles villamosmérnök

    Születési ideje:1929-ben született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 118

    Első munkahelye 1951-től 1954-ig a Villamosipari Kutató Intézet volt. Kutatási témája a korszerű kisfeszültségű készülékek (főleg mágneskapcsolók) érintkezőinek nagy élettartamát biztosító kontaktus anyagok kutatás-fejlesztése, valamint a hatásos villamos ívoltási módszerek kifejlesztése volt.

    1954-ben a Transzformátor és Villamoskészülékgyár (TRANSZVILL) tervező irodájához került, ahol fejlesztő-tervező munkakörben dolgozott. Feladata az iroda tervezési profilját képező erősáramú vezérlő berendezések létesítéséhez szükséges kisfeszültségű készülékek tervezése volt. Ennek keretén belül vett részt egy (egyenáramú) mágneskapcsoló sorozat kifejlesztésében és gyártási terveinek elkészítésében, továbbá egyéb vezérlő készülékek tervezésében. A mágneskapcsoló sorozatot a 60-as években a TRANSZVILL gyártotta.

    A tervezőiroda 1960-ban Villamos Automatika Intézet néven önálló vállalattá alakult, ahol korábbi munkaköre továbbra is megmaradt. A 60-as évek elején fellépő korszerű vezérléstechnikai igények az intézet számára szükségessé tették egy (mozgó alkatrészeket nem tartalmazó) félvezetős logikai vezérlő rendszer kifejlesztését. Ebben a témában, mint főtervező dolgozott az első generációs diódás-tranzisztoros logikai elem sorozat megvalósításában, amelyet "STATOMAT" rendszer néven az EMG a 60-as években sorozatban gyártott. A témában folytatott munkája elismeréseképpen 1963-ben a Munka Érdemérem kitüntetést kapta.

    A további tervezői tevékenysége folyamán a vaskohászati meleghengersorok előnyújtó hengerállványának  - félvezetős logikai vezérléssel megvalósítandó -  helyzetszabályozásával foglalkozott. Egy ilyen berendezés kísérleti jelleggel került üzembe helyezésre az akkori Ózdi Kohászati Üzemnek durvahengersorán.

    Ezt követően az intézet számítógépes folyamatirányítási osztályára került, ahol mikroszámítógépes technológiai folyamatirányító rendszerek felhasználói szoftverfejlesztési munkáin dolgozott. Konkrét feladata a Dunai Vasműben üzemelő  - acélszalagból spirálisan hegesztett csöveket gyártó gépsorokon előállított nagyátmérőjű csövek -  mikroszámítógéppel segített minőségszabályozó szoftverrendszerének kidolgozásában való részvétel volt.

    A szakmai munkájához kapcsolódott, hogy társszerzőként részt vett az 1983-ban megjelent "Technológiai Folyamatok Irányítása" (Műszaki Könyvkiadó) című könyvben a hengerművek számítógépes irányításával foglalkozó fejezet megírásában.

    1990. májusában a Villamos Automatika Vállat munkatársaként osztályvezetői beosztásból ment nyugdíjba.
     


    MULI BÉLA okleveles villamosmérnök

    Születési ideje:

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 83

    Az egyetem elvégzését követően hadmérnökként kezdett dolgozni, 1976-ig Elektromechanikai Vállalat igazgatója volt. Irányítása alatt a kezdetben 56 fős gyártmányfejlesztő egység kb. 1000 fős fejlesztő-gyártóvállalattá nőtt fel. A vállalat tevékenységére jellemző néhány termék: URH és TV műsorszóró hálózat hazai telepítése, a Lakihegyi Kossuth adó telepítése, olajvezeték-hálózat diszpécser rendszerének kialakítása, tolmács és személyhívó rendszer fejlesztése stb.

    Ennek a széleskörű gyártmányfejlesztő és gyártó tevékenységnek a működtetéséhez jogvédett Vállalati Információs Rendszert dolgozott ki. Ezt a rendszert több más vállalat is alkalmazta.

    Munkájáért kétszer KGM kiváló dolgozója, egyszer pedig Posta kiváló dolgozója elismerést kapott.
     


    N-NAGY FERENC okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1922-ben született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 119

    1951-ben erősáramú, 1953-ban pedig gyengeáramú szakon szerzett egyetemi oklevelet. Először a Finommechanikai Műveknél kezdett el mikrohullámú alkalmazásokkal foglalkozni, majd a Gamma Művekhez került, ahol különböző szabályozástechnikai kísérleteket végeztek. Később ismét visszakerült a mikrohullámú berendezések közé a TÁKI-ban. 

    1956-ban Angliába ment. Akkoriban a tranzisztorok még viszonylag új alkalmazási területet jelentettek és rögtön sikerült bekapcsolódnia az ezekkel kapcsolatos kutatásokba. Tranzisztoros áramkörök tervezése során kb. tíz évig együtt dolgozott Gábor Dénes professzorral, aki azt javasolta, hogy menjen egyetemre kutatni. Így került 1965-ben Manchesterbe a Salford Egyetemre, ahol jelenleg is dolgozik. Kezdetben fő kutatási területe a piezzo kristályok ipari alkalmazása volt. Ebben a kutatási témában az Egyesült Államok és Anglia több egyetemére is meghívták. Az utóbbi időkben robotokkal foglalkozik. 1980-ban megtervezték az első angol elektromos hajtású antropomorf robotot.

    A magyar kutatókkal folyamatosan tartja a kapcsolatot, számos magyarországi ösztöndíjasnak biztosított kutatási lehetőséget Angliában, a SZTAKI-val és több egyetemi tanszékkel szoros munkakapcsolatot tart fenn. 

    Több mint száz tudományos publikációja van neves nemzetközi folyóiratokban, három tudományos könyvet írt, kettő Angliában egy pedig az USA-ban jelent meg.
     


    N. TÓTH ALICE okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1929-ben született Nyíregyházán.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetem 1951-ben.

    Diploma száma: 137

    Első oklevelét a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte, ahol 1951-ben jeles eredménnyel végzett, mint gyengeáramú villamosmérnök.

    Első munkahelye a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár volt, ahol 1951-től 1960-ig dolgozott. Az itt töltött évek során, 7-, 25-, és 120 kW teljesítményű közép- és rövidhullámú adók, valamint egy kísérleti televíziós adó kidolgozásában jelentős szerepet vállalhatott.

    1960-tól 1969-ig a Magyar Adócsőgyárban, illetve az Elektromechanikai Vállalatnál dolgozott, szintén adástechnikai témakörben. Eleinte témafelelős fejlesztési vezetőként, majd osztályvezetőként egy sor (összesen huszonhat) különböző teljesítményű (1-, 5-, 20-, 150 kW-os) közép- és rövidhullámú adó fejlesztésében, valamint ezek külföldi üzembe helyezésében vett részt, közel- és távolkeleten egyaránt (pl. Vietnamban). 1971-ben a Távközlési Kutató Intézetben helyezkedett el. Itt mikrohullámú műszerekkel, űrhírközlő- és optikai rendszerekkel, valamint ezek műszereivel foglalkozott. 1977-ben rádió-híradástechnikai szakmérnöki minősítést szerzett.

    Kutatóintézeti munkaköre tudományos tanulmányok kidolgozását követelte meg. Tanulmányaiban, a mikrohullámú sávban működő oszcillátorok, az optikaiszálas és atmoszférikus infrarövidhullámú összeköttetések témáival foglalkozott.

    1958 és 1987 között öt hazai és külföldi szakmai kitüntetést kapott (többek között KGM és HM minisztériumi, valamint külföldi kormánykitüntetést).

    1990-ben a Price Waterhouse Budapest Kft-nél helyezkedett el, ahol idegennyelvi levelező, fordító és könyvtáros volt, és egy sor magyar törvényt fordított magyarról angolra. 1997-ben a Price Waterhouse Budapest Kft-től ment nyugdíjba.
     


    NAGY FERENC okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1923-ban született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 157

    A diploma megszerzése után a szerszámgépiparban helyezkedett el a mai csepeli szerszámgépgyár elődjénél, ahol éppen a szerszámgépek automatizálását tűzték ki célul. Ez a szerencsésnek is mondható körülmény hosszú évekre meghatározó volt mind a saját, mind a gyár életében, amikor is a villamos fejlesztési munkák felelősévé tették. Gépészmérnök társaival együtt kezdetben a villamos vezérlés gépi elemei, továbbá a vezérlőelemek fejlesztésének és gyártásának alapjait fektették le. Ezek felhasználásával 1957-58 között megalapozták a különböző ciklus- és programvezérlésű gépek tervezését és gyártását. Az első magyar lyukkártyás programvezérlésű marógépet a lipcsei kiállításon működés közben mutatta be, arról előadást tartott, szaklap is közölt. A sorozatgyártásban előállított gépeket amit külföldi kiállításokon is bemutattak. A Krupp cég megrendelésére az 1960-as évek elején kifejlesztett első magyar NC esztergapad tervezésében is részt vett és annak EMI vezérlésű változatát 1966-ban, a Londonban tartott első NC Szerszámgép Világkiállításon bemutatta.

    Az 1960-as években kifejlesztett automatikus marófejes célgépek villamos berendezését kezdetben maga, később a nagybonyolultságú motorház-megmunkáló célgépekét, célgépsorokét az általa vezetett osztállyal együtt tervezte meg. 1975-ben osztályvezetőből a főmérnök műszaki tanácsadója lett, és 1991-ben nyugdíjba ment. Három nyelvvizsgája van. 1980-90-es években az MTA Szerszámgép Albizottsága és a GTE Szerszámgép Szakosztálya szervező titkára volt.

    Munkássága elismeréséül vállalata többször kiváló dolgozó kitüntetésben részesítette, végül a Gépipar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést kapott.

    Nyelvvizsgái, szakmai ismereti lehetővé tették, hogy 1995-től a mai napig is egyéni vállalkozóként angol-német fordítási munkákat végezzen.
     


    NAGY ISTVÁN okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1925-ben született Cegléden.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 117

    1951-től 1961-ig a BHG Híradástechnikai Vállalatnál dolgozott, mint kutató-fejlesztő mérnök, csoportvezető, osztályvezető. A rádió osztályon vevőkkel és különböző teljesítményű adóberendezésekkel foglalkozott, majd a mikrohullámú fejlesztési osztály létrejötte után vezetésével készült a TV stúdió és a Szabadsághegy-i adó közötti mikrohullámú link, ezen kívül a Honvédség használatára több hatcsatornás telefon összeköttetés. Feladata volt a 120 csatornás mikrohullámú távbeszélő berendezés jelentős területének (vételi oldalának) kidolgozása is.

    1961-től 1990-ig a Magyar Szabványügyi Hivatalban (MSZH) dolgozott. Itt az International Electrotechnical Commission (IEC) több bizottságában a világszervezet titkára, majd az European Organization of Quality (EOQC) titkára volt. Az MSZH-ban a nemzetközi titkárság vezetője, elnökhelyettesi tanácsadó lett. Angol nyelvű műszaki tárgyalásai 29 éven át évi két hónapot tettek ki, az Egyesült Államokban, Kanadában, Európa valamennyi országában (Norvégia és Görögország kivételével), a volt Szovjetunióban, Brazíliában és Vietnámban.

    1967-ben jeles minősítéssel mikrohullámú szakmérnöki oklevelet szerzett.

    Többször volt felkért előadó az Institution of Electrical Engineers (IEE) ülésein Londonban, és számos más szakmai fórumon is tartott előadásokat mikrohullámú, villamos és elektronikus, mérésügyi, minőségügyi témákban Londonban, Párizsban, Moszkvában, Hanoiban stb.

    21 folyóirat cikke jelent meg magyar nyelven 15 műszaki könyv megírásában vett részt angol és magyar nyelven, mint szerző, szerkesztő vagy lektor.

    1993-ban a CBI Auditors & Consultants Kft nemzetközi menedzsere lett, és onnan 1995-ben ment nyugdíjba. Munkája során öt szakmai kitüntetést és számos (kiváló dolgozó, kiváló szabványosító, stb.) elismerést kapott.
     


    NÓGRÁDI KÁLMÁN okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Moszkvában.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 154

    1946. szeptemberben kezdte tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán, diplomáját 1951. májusában védte meg.

    1951. februártól 1957. áprilisáig szolgált a Haditechnikai Intézetben előbb főhadnagyi, később századosi rangban. A szolgálat hat éve alatt a Távközlési Kutató Intézetben a Közelségi gyújtó katonai szerkezet kifejlesztésével foglalkozott.

    1957. áprilisban leszerelt és tudományos munkatársként a Távközlési Kutató Intézet állományába került, az Egyesült Izzó területén működő Távközlési Kutató Intézet II-be. A képcsövek secunder sugárzását mérő eszköz kifejlesztése volt a feladata. 1958. tavasszal egy gépészmérnök kollegával elindították az Analitikai Ultracentrifuga kifejlesztését. Mivel a berendezés gyártását a Magyar Optikai Művek vállalta, 1959-től másodállásban, 1961-től pedig állományba kerültek a MOM-hoz, mint vezető tervezők. A berendezést a molekulasúly megállapítására használják a biológiában, az orvosi gyakorlatban és a vegyészetben. A MOM a nyolcvanas évek elejéig több száz ilyen, az évek folyamán továbbfejlesztett berendezést állított elő; egypár példány kivételével mind exportra ment. Lipcsei Vásáron két alkalommal aranyérmet nyertek. Ezekben az években tucatnyi kiállításon vett részt, aminek több nyelvtudásom is kedvezett.

    1971-72-ben a MOM licencben átvett a francia SAGEM cégtől egy fix-tárcsás tárolót. A MOM-BRG mérnökök, technológusok, szerelők stb. 25 fős csoport, franciaországi kiképzésének lebonyolítását, szakmai vezetését, azután a MOM-ban a gyártás bevezetését, továbbá a berendezés továbbfejlesztését a MOM rá bízta. A nyolcvanas évek végéig több ezer fix-tárcsás tárolót gyártottak le.

    Feladata volt továbbá az addig még nem gyártott, a mágneses tárolókban alkalmazott speciális csapágy kifejlesztése, a MOM és a GMN csapágycég együttműködésében.

    Az idők folyamán több szabadalma volt a szabályozás-technika területén.

    1988. szeptember 1-vel ment nyugdíjba. Ezután még hat évig szerzett magyar vállalatoknak német megrendeléseket és magyar szakembereknek munkaalkalmat a német iparban.
     


    PÁLOSI JÓZSEF okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Soroksáron.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 166

    Az 1951-1988 közötti időszakban az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság (1983-tól Tungsram Részvénytársaság) alkalmazottja volt. Itt mikrohullámú méréstechnika fejlesztéssel és magnetron tervezéssel (MM3 tip. CW üzemű magnetron) foglalkozott.

    1957-től a mikrohullámú elektroncső osztályt vezette. 1959-1961 között vendég professzorként Egyiptomban tanított. Visszatérése után a Félvezető Kísérleti Gyártás gyáregységi főtechnológusa, 1962 végén a gyáregység vezetője lett, annak megszűnéséig. 1968-tól a vállalat félvezető szakmai főtechnológusi tisztséget töltötte be, majd 1974-től a vállalat félvezető ágazati létesítményeinek igazgatója lett. 1982-ben kinevezték a vállalat műszaki fejlesztési igazgatóhelyettesévé. 1983-tól vállalati műszaki igazgatóként dolgozott, 1985-ben párhuzamosan ezzel a vállalat megbízott vezérigazgatói feladatkörét is betöltötte. 1986-tól a vállalati műszaki igazgatói feladatok mellett a vezérigazgató-helyettesi funkciót is ellátta.

    1981-ben Eötvös Lóránd díjban részesült.
     


    PAYER KÁROLY okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Debrecenben.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 295

    A diploma megszerzése után meghívták tanársegédnek a BME Hadmérnöki Kar Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszékre. Itt a Híradástechnikai Műszerek és Mérések című tárgyat adta elő és vezette a gyakorlatokat. 1954-ben adjunktusnak nevezték ki. Ezen a tanszéken dolgozott 1957. februárig a Hadmérnöki Kar megszűnéséig.

    Ezután a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kutató Intézetébe ment dolgozni, ahol tudományos munkatársként a Méréstechnikai csoportban műszerfejlesztéssel foglakozott. Később ennek a csoportnak a vezetője lett. Munkája legnagyobb részét az analitikai műszerek fejlesztése, első időben a radionalitika, pontosabban a triciummal és szénizotóppal jelzett szerves vegyületek méréstechnikájának fejlesztése volt. Ezzel kapcsolatban hat szabadalmat adtak be és kapták meg munkatársaival együtt és elnyerte az Akadémia kiváló újítója címet.

    A későbbiekben kromatográfiával foglakozott, először a gázkromatográfiás, majd a folyadékkromatográfiás analitika fejlesztése volt a feladata. Az analitika területén több mint húsz cikkük jelent meg, legtöbb külföldi folyóiratokban.

    1988-ban ment nyugdíjba, de azóta is nyugdíjasként dolgozik ugyanebben az intézetben, immár 44 éve.
     


    PINTÉR GYÖRGY okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1929-ben született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 121

    1951-ben a Magyar Filmgyártó Vállalathoz (MAFILM) került, ahol a filmes szakmai ismeretek megszerzése után hangmérnök lett. 1989-ben ment nyugdíjba. Az aktív időszakában mintegy százhúsz játékfilm hangját készítette. Ezek között a magyar filmeken kívül voltak koprodukciók, és a MAFILM-nél gyártott rendelt filmek, német, amerikai, osztrák filmek.

    A filmkészítésen túl a hangtechnika fejlesztésével is foglalkozott. Jelentős szerepe volt a fényhang eljárás tudományos alapokra helyezésében, a hangosfilmkészítés technológiájának fényhangról mágnes hangra való átállításában, a sztereó filmhang bevezetésében. Akusztikai tervezéssel is foglalkozott, stúdiók, vetítők, műtermek akusztikai kiképzésének az elméleti fejlesztésével, és gyakorlati megvalósításával. Részt vett az Optikai és Kinotechnikai Egyesület munkájában, rendszeresen meghívták az AES (Acoustical Engeneering Society) konferenciáira.

    Több alkalommal konzultált külföldi filmszakmai kutatóintézetekkel, előadást tartott a DEFA mérnökeinek a hangfejlesztésről. A filmszakmába kerülő fiatal hangmérnökök képzését irányította. Egyike volt azoknak, akik a filmszakma különböző területén dolgozó szakemberek továbbképzését végezték.

    1987-ben az Osztrák Hangmérnök Szövetség tiszteletbeli tagjává választotta. A 90-es évek második felében részt vett a Duna Televízió Elnöki tanácsadó testületében, és a Kárpátmedence TV szakembereinek a továbbképzésében.

    Kitüntetései: 1968. Balázs Béla díj, 1989 Érdemes Művész Kitüntetés.
     


    PÓKA GYULA okleveles villamosmérnök

    Oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Születési ideje: 1929-ben született Kispesten.

    Diploma száma: 181

    Műegyetemi tanulmányait 1951-ben fejezte be. Első munkahelyem a Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Intézete volt, ahol demonstrátoraként dolgozott. Az oklevél megszerzése után először a VEIKI elődjénél, a Villamosítási Kutatási Bizottságnál dolgozott, majd a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Villamosgépek Tanszékkén lett tanársegéd. Az oktatási munkák mellett több tudományos és gyakorlati munkában vett részt, részben a diósgyőri üzemekben.

    1955-től 1984-ig az Erőmű Trösztnél, majd jogutódainál dolgozott először, mint laboratóriumi mérnök, később szakosztályvezető lett, és a magyar és nemzetközi villamosenergia-rendszerek védelmi és automatika problémáival foglalkozott, a tervezéstől az üzembehelyezésen át az üzemzavar analízisekig. Az MVM-nél végzett munkája mellett 1960-tól a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosművek Tanszékén van alkalmazásban először, mint tanársegéd, majd adjunktus. Önálló tárgyat adott elő, laboratóriumi méréseket állított össze és vezette.

    Szakmai munkája mellett számos cikket, könyvet, javaslatot írt, és szabadalmat szerzett. 1978. júliustól négy éven át Irakban dolgozott, mint szakértő a State Organisation of Electricity cél Directorate General of Majos Electrical Projects főosztályán.

    1984-ben az Országos Villamostávvezeték Vállalatnál a Villamos Relévédelmi Automatika és Mérésautomatika, valamint távközlési területét felügyelte.

    1990. május 25-én nyugdíjba vonult. Nyugdíjba menetele után is folyamatosan oktat a Budapesti Műszaki Egyetemen. Emellett a PROTECTA Elektronikai kft-nél, mint szakértő dolgozik.

    Fontosabb: kitüntetései: Villamosenergiaipar kiváló dolgozója, miniszteri kitüntetés, 1957 Zipernowsky díj, Magyar Elektrotechnikai Egyesület, 1964, Kiváló dolgozó, 1964, Kiváló Dolgozó, 1971, Nehézipar kiváló dolgozója, miniszteri kitüntetés, 1973, Kiváló Dolgozó, 1989.
     


    RÉNYI VILMOS okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1922-ben született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen1951-ben.

    Diploma száma: 150

    1951. szeptemberben az elhelyező bizottság minden tiltakozása ellenére a Tatabányai Cementgyárba helyezte el. Hosszas fenyegetés után elfogadta az üzemmérnöki kinevezést. Munkakörébe tartozott a gyár villamos berendezésének üzemeltetése és fejlesztése.

    1954-ben sikerült "hozzájárulással" kilépnie a Cementgyárból és a NIKEX külkereskedelmi vállalatához lépett be, mint műszaki üzletkötő. Munkaköre súlypontja az ajánlatok műszaki kidolgozása volt.

    1957-ben kezdett dolgozni a Stockholmi Elektromos Műveknél, mint igazgatóhelyettes. Operatív munkakörébe tartozott többek között a díjszabások kialakítása, a várostervezési javaslatok felülbírálása az áramellátás szempontjából, a tervezési osztály irányítása. 1987-ben nyugdíjba vonult.
     


    SIMON PÁL okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Veszprémben.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 275

    Végzése után a Budafai Kőolajtermelő Vállalatnál az olajmező villamosítást, az első villamosmeghajtású mélyszivattyúk kialakítását és üzembe helyezését végezte. Később a Dédász Keszthelyi Üzletigazgatóságán, mint főmérnök dolgozott, ezidő alatt kb. száz község villamosítását irányította az ország közép- és kisfeszültségű hálózatainak egységes üzemvitelét.

    Közreműködött a középfeszültségű állomások automatizálásában, a hálózat-fenntartások és rekonstrukciók tudományos alapjának megteremtésében, kidolgozta az állapotfüggő karbantartás módszerét, a kisfeszültségű hálózati mérések kialakítását, ennek keretében a korszerű hurokellenállás mérést. Legjelentősebb az érintésvédelem és az érintésvédelmi mérésekkel kapcsolatos munkája. Nevéhez fűződik a korszerű érintésvédelmi mérések bevezetése Magyarországon. Ezzel kapcsolatos 7 elfogadott és megvalósított találmánya is, melyek alapján közel 25.000 darab speciális mérőberendezés készült és került alkalmazásra az országban. Ebben a témában több, mint száz oktató és ismertető előadást tartott.

    Számos Munkabizottságnak volt tagja az OMFB, a Szabványügyi Hivatal, valamint a MEE keretében.

    Könyv alakban megjelent 5 darab szakmai munkája. Különböző szaklapokban 18 szakdolgozata jelent meg.

    Munkájáért több kitüntetést kapott: Kiváló Feltaláló, Ip. Min. kitüntetés Kiváló Munkáért, Honvédelmi érdemérem.
     


    STUBNYA TIBOR okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1926-ban született Borsodnádasdon.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 106

    Mérnök pályafutását az Anód Áramirányítógyárban kezdte el, ahol kezdetben vastestű higanygőz egyenirányítók üzembe helyezésével és javításával, később üvegtestű egyenirányítók tervezésével foglalkozott.

    1953-ban a Villamos Állomásszerelő Vállalathoz (VÁV) ment át. Itt transzformátor- és elosztóállomások kapcsoló-berendezéseinek gyártása, helyszíni szerelése és üzembe helyezése volt a feladata. Munkái között szerepelt többek között az Ajkai Alumíniumkohó, Ajkai és Tatabányai Timföldgyár rekonstrukciója.

    1955-ben export munkákkal kezdett foglalkozni. 1957-ben önálló export osztály alakult, melynek vezetőjévé nevezték ki. Jelentős szállításai voltak török, egyiptomi, indiai, kuvaiti, és bangladesi viszonylatban, de szállítottak berendezéseket Irakba, Libanonba és majdnem valamennyi szocialista országba is. Néhány esetben az ajánlati tervezést az illető országban végezte el. Például Indiában a Chenani vízi erőműnél és Bangladesben 33 kV-os elosztóhálózat terveit kellett helyi szakemberekkel együttműködve elkészíteni.

    1964-ben az akkor létrehozott Villamos Berendezés és Készülék Művek (VBKM) vezérigazgatóságára helyezték, ahol osztályvezetőként továbbra is az export irányítása volt a feladata, de most már kiterjesztve a Művek összes gyárára. Később főosztályvezető-helyettesként a belföldi vállalkozások irányítása is hatáskörébe tartozott. 1985-ben főmunkatársi beosztást kapott, 1986-ban ment nyugállományba, a VBKM is ekkor szűnt meg.

    Az újból önállóvá vált Villamos Állomásszerelő Vállalatnál (VÁV) 1990-ig nyugdíjasként tevékenykedett, a vállalkozási munkák eredményességét elemezte.
     


    DR. SZABÓ FERENC okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1926-ban született Gyomán.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 135

    1951-ben kapta meg a villamosmérnöki oklevelet. 1953-tól 1956-ig a Minisztertanács Titkárságán a Magyar Tudományos Akadémia majd a villamos energia ipar referenseként és az Országos Atomenergia Bizottság titkáraként dolgozott.

    1957-től a Központi Fizikai Kutató Intézet lett a munkahelye. Feladata - kollégáival együtt - az akkor épülő kutatóreaktor körüli teendők elvégzése mellett a nukleáris reaktorok elméleti alapjainak elsajátítása volt. 1959-től a vízzel moderált és hűtött reaktortípus kísérleti vizsgálata képezte tevékenysége alapját. Egymást követően 5 úgynevezett zéróreaktort terveztek és építettek meg, ezek közül egy a BME oktató- és kutatóreaktorának, egy másik az általunk rekonstruált KFKI kutatóreaktornak a nukleáris modellkísérlete volt, míg a másik három kutatási célokat szolgált. Végig nagy figyelmet szenteltek a nukleáris biztonság kérdéseinek. E munkák eredményeképpen kialakult egy magas fokon képzett reaktorfizikus kollektíva, amely a mai napig nagy tekintélynek örvend nemzetközi tudományos körökben.

    1978-ban kinevezték a KFKI főigazgatójává. Ekkor már egyre nagyobb szerepet kapott az űrkutatás, amelybe intézete is bekapcsolódott. Több fedélzeti műszer elkészítése és sikeres repülése után bekapcsolódtak a VEGA programba. A program irányítását és koordinálását ellátó Nemzetközi Tudományos Tanács alelnökeként tevékenykedett - egyben felelősséget vállalt a magyar részvétel sikeréért. Az ő feladatuk a Halley-üstökös magjának in situ optikai megfigyelése volt. A program - melyben fontos részt vállaltak a BME szakemberei is - 1986-ban teljes sikerrel zárult.

    1989 végén nyugállományba vonult. 1982-ben az MTA levelező, 1998-ban rendes tagjává választott. a BME címzetes egyetemi tanára.

    Reaktorkutatási eredményeik elismeréseképpen 1978-ban kollégáival együtt Állami Díjat kapott, majd 1986-ban a VEGA program sikeres végrehajtásáért ugyancsak kollégáival együtt szintén az Állami Díj kitüntetésben részesültek.
     


    SZABÓ IVÁN okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 74

    A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán, az erősáramú szakon 1951-ben villamosmérnöki oklevelet szerzett. Rövid ideig a Villamosipari Központi Kutató Laboratóriumban (VKKL), majd a Közlekedésüzemi Épülettervező Vállalatnál (Középterv), végül 1954-től nyugdíjazásáig, 1989-ig az Épületgépészeti és Villamossági Tervező Vállalatnál (ÉVITERV) dolgozott.

    Műszaki tevékenysége az ipari villamos berendezések és villamos próbatermek, vonalválasztók tervezésére, mérésére és biztonságtechnikai felülvizsgálatára, villámhárító berendezések tervezésére terjedt ki. Megszervezte és vezette az ÉVITERV ezekkel foglalkozó osztályát. Végül, mint műszaki-gazdasági tanácsadó a műszaki fejlesztés, minőség-ellenőrzés és információ területén dolgozott, kiemelten az országos és iparági szabványosításban. Nyugdíjazása előtt és jelenleg is a villámvédelem, érintésvédelem és villamos biztonságtechnika szabványainak kidolgozásában, illetve a nemzetközi szabványok magyar nyelvű átvételében működik közre. Ezeken a szakterületeken igazságügyi szakértő 1973 óta.

    A MEE-nek 1951 óta tagja, hosszabb ideig volt az Országos Elnökség tagja is, jelenleg a Villamos Fogyasztóberendezések Intézőbizottságának tagja. A Villámvédelmi Szakbizottság választott alelnöke volt.

    A MEE által szervezett különböző tanfolyamok állandó előadója. Az érintésvédelmi jegyzet társszerzője, szerkesztője és szakmai ellenőre volt. A CIGR Magyar Nemzeti Bizottság tagja, a MEE szaktanácsadója. A MEE 1989-ben Bláthy díjjal tüntette ki.
     


    SZABÓ KÁROLY okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1925-ben született Kemenesmihályfán.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 124

    A villamosmérnöki oklevél megszerzése után a Hadmérnöki Karon oktatási munkát végzett 1956 végéig. 1957-1965 között a BHG gyár mikrohullámú fejlesztésén rádiórelé hírközlő berendezések kidolgozásában vett részt, azok rendszervezérlő, valamint automatizált felügyeletet biztosító áramköreinek kidolgozásában.

    A technikai fejlődés és a kereskedelmi lehetőségek bővülése hozta magával azt, hogy a híradástechnika mellett, számítástechnikai eszközök (pl. adatátviteli modemek, monitorok, display készülékek, stb.) kidolgozását, majd később gyártását is elkezdték.

    1985 végén történt nyugdíjazásáig a számítástechnikai eszközök fejlesztését irányította főmérnökként. Szakmai tevékenysége eredményeként két szabadalmát több országban is elfogadták.

    Fontosabb kitüntetései: Oktatásügy kiváló dolgozója (miniszteri 1956), Munka Érdemérem (MN Elnöki Tanács 1963), Kiváló Feltaláló arany fokozat (miniszteri 1970), Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (miniszter 1981), Jánossy díj (KFKI 1983), Kiváló Munkáért kitüntetés (miniszter 1985).
     


    SZAKÁCS GYULA okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 102

    Az egyetem befejezése után három évig katona volt, majd leszerelés után a Híradástechnikai Szövetkezetben dolgozott, mint fejlesztőmérnök. Ezután 18 évig a Műszeripari Kutató Intézetben dolgozott, mint számítástechnikai osztályvezető, majd főosztályvezetőként ment nyugdíjba 1991-ben.

    25 éve foglalkozik számítástechnikával, amiből 10 évig hardveres, majd 15 évig szoftveres munkákat látott el. Feladata volt még a rendszerek szervezésén és új részek bevezetésén kívül a munkatársak oktatása is. A Neumann János Sz. T. Társaság felkérésére több tanfolyamot vezetett, ahol a számítástechnika legújabb irányzataival ismertette meg a hallgatókat.

    1991 óta szerződéses keretek között rendszeresen tanít gimnáziumokban, szakközépiskolákban. Az oktatási anyaga és a saját jegyzetei felölelik a korszerű számítástechnika egészét. Több helyen a rendszergazda feladatát is ellátta.

    Az utóbbi időkben a következő anyagokat oktatta: DOS, Norton, Windows, Word, Excel, Access, PowerPoint, prezentáció, Internet/intranet, különféle levelező és keresőprogramok, Webszerkesztés.

    Jelenleg az oktatáson kívül - kb. 3 éve - diákcsoportok felkészítését végzi a nemzetközi ECDL diploma megszerzésére.
     


    DR. SZÉKELY-DOBY SÁNDOR okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1929-ben született Kolozsváron.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 182

    Pályakezdőként a Standard Villamossági Rt. (BHG) tervezője, a Magyar Posta bérházközponti pályázatának egyik nyertese. 1956-os magatartása miatt elbocsátották. Állástalanként közreműködött a BME demonstrációs számítógépének a tervezésében és kivitelezésében. Később a Telefongyárban helyezkedett el, meghatározó szerepe volt a jelfogós automatikai gyártmánycsalád kifejlesztésében, több találmánya került beépítésre. Nevéhez fűződik az első hazai tervezésű állomási vasútbiztosító berendezés alapkapcsolásának megalkotása. Ebben a témában nyújtotta be értekezését a Tudományos Akadémiához és szerzett kandidátusi fokozatot. 1968-tól az Út- Vasúttervező Vállalat műszaki-gazdasági szakértője. Új profilként létrehozta annak Vasúti Távközlő- és Biztosító-berendezési Szakosztályát és többek között személyes irányítása mellett készült el az 500 km hosszú észak-afrikai vasútvonal távközlő- és biztosító-berendezésének tervdokumentációja.

    Másfél évtizeden át oktatott a BME Gépész-, majd Villamoskari Matematika Tanszékén. Rendszeresen tartott műszaki és matematikai témájú előadásokat tudományos egyesületekben, konferenciákon és a Mérnöktovábbképző Intézetben. Számos cikke, tanulmánya és jegyzete jelent meg. Munkássága elismeréseként a BME címzetes egyetemi docenssé nevezte ki. 1979-től a győri Széchenyi István Főiskola Automatika fakultásának tanszékvezetője, nyugdíjasként mindmáig oktatója. Tevékeny részt vállalt a Főiskola vasútüzemi- és automatikai laboratóriumának létrehozásában. A Magyar Egyetemi és Főiskolai Tanárok Egyesületének elnökségi tagja.

    Oktatói munkáját Széchenyi emlékplakettel és az országos Apáczai Csere János-díj odaítélésével ismerték el.
     


    SZENOHRADSZKI ISTVÁN okleveles villamosmérnök

    Születési ideje:1929-ben született Kiskőrösön.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 232

    A Budapesti Villamosgép és Kábelgyárban kezdett dolgozni az akkor létrehozott Műszaki Főosztály Forgógépszerkesztési Osztályán, 1951 augusztus 1-én. Kezdetben aszinkron motorok számítását végzete, néhány év múlva a szerkesztésbe kerül, amelynek 1960-tól vezetője lett.

    1958-tól kezdődött az akkor még nem is végleges IEC előírásoknak megfelelő új aszinkron motorsor fejlesztése, amelyik az ő csoportjának volt a feladata. Az alapsor után a leképzések (daru- robbanásbiztos- stb) kivitelek fejlesztése történt meg. Ezek fő terveit személyesen ő készítette. 1970-ig minden Siemens típus helyett gyártásba kerültek a saját fejlesztésű típusok. Fentiek mellett foglalkozott az anyagmozgató gépek, főleg a daruk hagyományos villamos hajtásaival is, főképpen ezek indító-szabályozó ellenállásainak méretezésével.

    1963-ban létrehozták az EVIG-et, összevonták a különböző gyárak szerkesztési osztályait, majd 1970-ben az EVIG Gyártmányfejlesztési- és Kutatási Főmérnökségét, ennek vezetőjévé őt nevezték ki. Ezekben az időkben kezdődött az Interelektrón belül a nemzetközi aszinkronmotor-sor fejlesztése. Részt vett több hazai és nemzetközi szabvány kidolgozásában is, valamint az IEC több albizottságának munkájában (2B, 2F, 2H).

    1953-ban került a BME Villamoskari Géptan Tanszékére külső tanársegédként. Számos végzős diplomatervének készítésekor konzulensként, vagy opponensként vett részt.

    Az Anyagmozgatási Kézikönyv és az Erősáramú Zsebkönyv egyes fejezeteinek szerzője, több OMFB tanulmányban mint közreműködő vett részt.

    A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek az 50-es évek elejétől tagja. 15 éven keresztül a "Forgógép" munkabizottság vezetője volt. Egyesületi munkájáért Bláthy díjat kapott. Gyári tevékenységét több kitüntetéssel ismerték el.
     


    DR. SZENTIRMAI GYÖRGY okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Újpesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 122

    Villamosmérnöki diplomáját 1951-ben, kandidátusi fokozatást pedig 1955-ben szerezte meg. 1963-ban a Polytechnic Instute of Brooklyn-on PhD fokozatot kapott.

    Szakmai munkáját a BME-n tanársegédként, majd adjunktusként kezdte. 1956-ban Angliába távozott, ahol a Standard Telefon Műveknél 3 évet töltött.

    1959-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol a Bell Telefon Laboratóriumban kezdett el dolgozni kutatómérnökként egészen 1968-ig. Ezután a Cornell University in Ithaca-ra került adjunktusként, később professzorként. Egyetemi évei alatt a Bell Laboratóriummal a kapcsolatot tanácsadóként megtartotta. 1975-79 között kutatómérnök volt a Rockwell International-nál, később elnökhelyettes lett a Comsat cégnél. 1982-ben saját céget alapított és ennek a vezetője volt egészen 1997-es nyugdíjba vonulásáig. Ezek alatt az évek alatt olyan neves egyetemeken tanított meghívott professzorként, mint pl. a University of California, Los Angeles és a Santa Clara University.

    Munkássága alatt több mint 40 cikket és könyvfejezetet írt, szerkesztett egy könyvet az IEEE számára és három szabadalma van.

    Tagja a IEE-nek és "life fellow" tagja az IEEE-nek. Munkásságát az IEEE Circuit and Systems Society-ben több díjjal jutalmazták, többek között a Millenium Medal és a Golden Jubilee Award bírtokosa.


    SZŰCS LAJOS rádiótechnikai szakmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Debrecenben.

    Rádiótechnikai szakmérnöki oklevelet szerzett az Állami Műszaki Főiskolán 1951-ben.

    Diploma száma: 173

    Az Állami Műszaki Főiskola elvégzése után 1956-ig a Távközlési Kutató Intézetnél dolgozott. Majd a Metrimpex Műszer és Automatika Külker Vállalatnál dolgozott, mint méréstechnikai szakember.

    Műszeripari szerviz állomást létesített Pekingben és ott dolgozott három évig. Mint műszaki osztályvezető, majd főosztályvezető részt vett a mérőműszerek gép és szervizkönyveinek szabványosításában. Nyolc évet töltött Berlinben, ahol a magyar műszerek és automatika rendszerek értékesítésével és műszaki szolgáltatásával foglalkozott.

    1988-ban az MHG AM-hez ment át kereskedelmi igazgatóként. 1991-ben a Festó pneumatika cég megbízásából megalakította a FESTO AM Kft-t, melynek ügyvezető igazgatója volt 1998-ig. Még ma is a Kft szaktanácsadója és felügyelő bizottsági tagja.
     


    DR. TAKÁCS FERENC okleveles villamosmérnök

    Születési ideje:

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 123

    A villamosmérnöki oklevelet 1951-ben szerezte meg a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán. Azóta a többször nevet változtatott Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszéken dolgozott tanársegéd, adjunktus, docens, majd tudományos főmunkatárs beosztásokban. Oktatási tevékenysége során a következő tárgyakat adta elő: Híradástechnikai alkatrészek, Mágneskörök elméletet, Jelrögzítés, Hangstúdió-technika.

    Az oktató munkája folytatása mellett 1960-ban nevezték ki a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat főmérnökévé, illetve műszaki igazgatójává. E munkakörében a vállalatnál végzett fejlesztési munkái az 1960-as években: a sztereo hangfelvétel-technika bevezetés a stúdióba, a szubjektív irányérzet, térérzet kialakulása és alakítása felvételeknél, ennek során ~ 15 hanglemez felvétel elkészítése. Kandidátusi disszertációjának címe: Sztereo hangfelvétel-technika.

    További fejlesztési munkái: hanglemez és műsoros kazettagyár építése és technológiájának kidolgozása, a sztereo LP, SP, EP lemezek, a kompakt kazetták gyártásának beindítása, a digitális hangfelvétel- és utómunkálati technika bevezetése, a CD lemezkiadás technikai feltételeinek megteremtése, részvétel a székesfehérvári CD gyár beruházásában. A Hungaroton MHV-tól 1991-ben távozott.

    További kutatási témái: a zenei hangjelek digitális feldolgozása és rögzítése, számítógéppel vezérelt hangjelfeldolgozó berendezés fejlesztése, mágneslemezalapú, digitális stúdiótechnikai rendszerek, elektronikus zene eszközei és algoritmusai, zenei hangjelek szubjektív akusztikai, érzeti forráskódolása.

    Irodalmi tevékenysége: 25 folyóirat cikk, 13 konferencia előadás, 29 egyesületi előadás, 7 egyetemi jegyzet, 19 kutatási jelentés, 10 népszerűsítő cikk, részben szerzőtársakkal.

    Tagja az Optikai, Akusztikai, Színház- és Filmtechnikai Tudományos Egyesületnek, a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesületnek és a Magyar Tudományos Akadémia Köztestülete, Komplex Akusztikai Bizottságának. Az Audio Engineering Society Magyar Tagozatának alapító tagja és titkára.
     


    DR. TAKÁCS JENŐ okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1929-ben született Kispesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma:146

    1951-ben a mérnöki diplomát megszerezte a gyengeáramú villamosmérnöki és a katonai híradástechnikai szakokon. A diplomák megszerzése után a Műegyetemen kezdett tanítani, min tanársegéd, híradástechnikát és mikrohullámokat. 1955-ben kapta meg adjunktusi kinevezését. Az előadói munkájával parallelkutatást végzett a mikrohullámú nyomtatott hullámvezetők területén az aspirantúra keretén belül a Kandidátusi fokozat elnyerésére. 1956-ben elhagyta Magyarországot és az Egyesült Királyságban telepedett le. Itt kezdetben ipari kutatáson dolgozott: mágneses adat rögzítés és adatgyűjtés az űr szondákról, nagyfeszültségű ion pulzus betápláló.

    Amikor az EK kormánya megalakította az Oxford-i Egyetemen az Atommag Fizikai Kutató Intézetet, mint kutató főmérnök került a Nukleáris Gyorsító kutató csoport és itt dolgozott 1985-ig, mint a Kutató Csoport vezető helyettese. 1971-ben a Surres-i Egyetemen megkapta a doktorárusát az Elektrosztatikus Nukleáris Gyorsítók területén elért kutatási eredményeiért.

    1985-ben átment az Oxford-i Egyetem Mérnöki Fakultására, hol holográfiával és fotorefraktív anyagok vizsgálatával foglalkozott. Itt volt 1993-ig amikor nyugalomba vonult az aktív akadémiai élettől. Azóta intenzív elméleti kutatással foglalkozik a mágnesség területén. 1991. óta a Bécsi Atom Energia Ügynökségnek dolgozik, mint tudományos tanácsadó. Szerzője az "Energy stabilization of Electrostatic Accelerators" című könyvnek és egy fejezettel hozzájárult a "From Circuits to Computers" című könyvhöz. Szerzője vagy társszerzője, több mint 50 tudományos cikknek. 1958. óta tagja az angliai Villamos Mérnökök Egyesületének (MIEE) és 1958-ban "Fellow"-vá választották (FIEE). Ugyancsak tagja a Nemzetközi Optikai Szervezetnek (MSPIE) és elismert tagja a Mérnöki Tanácsnak (C. Eng.)
     


    TARNAY TASZILÓ okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1924-ben született Taron.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 141

    A diploma megszerzése után foglalta el kijelölt munkahelyét a Beloiannisz Híradástechnika Gyárban, ahol a nagyvárosi telefonközpont-tervezési csoporthoz osztották be. 1954. őszén a gyár vezetésével vitába keveredett és a racionalizálás keretében elbocsátották a gyárból. Származása miatt nem volt reménye más hasonló profilú cégnél elhelyezkedésre, ezért kényszerhelyzetben a muzsikusi pályára sodródott.

    Rendszeres napi munkája mellett esti tagozaton elvégezte a négy éves zeneelméleti főtanszakot. Több résztanulmánya is készült, mint "Hangolási rendszerek", "Hangszerek fizikája", stb. valamint egy közel 200 oldalas dolgozat "Beszélgetések zeneelméletről és fizikáról" címmel. Kezdettől fogva izgatta a kottaírás számtalan ellentmondása, - a hangok magassági jelzésének illogikája a kapcsolódó és egyre halmozottabban megjelenő módosító jelek léte, a különböző kulcsok használata, a regiszterismétlés elvének alkalmazhatatlansága, stb. - míg egy ötlet alapján sikerült valamennyi hibaforrást kiküszöbölnie. Erről egy külön tanulmány is készült.

    1977-ben megpróbálta a kottaírás reformjára vonatkozó munkáját a Zeneműkiadónál elhelyezni, de elutasították. 1990-ben is kísérletezett a kiadással, sikertelenül. Így most már munkája véglegesen az íróasztal fiókjában lapul.
     


    TÉCHY MIKLÓS okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1929-ben született Gyulán.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 4.

    Először a Bánya és Energiaügyi Minisztérium Szénbányászati Főosztályára volt beosztva, mint energiagazdasági mérnök. 1953-ban helyezték át az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőségre, ahol bányagépek és villamos hálózatok felülvizsgálatával foglalkozott, biztonsági szabványokon dolgozott. 1954-ben két újítást dolgozott ki érintésvédelemmel kapcsolatban, ezeket a Bányászati Lapok közölte. Ugyancsak ebben az évben Bányagépész szakmérnöki oklevelet nyert és 1955-ben a Bányászat Érdemes Dolgozója érmet kapott.

    1954-ben a Szovjetunióban tanulmányúton volt. 1957 és 1969 között Angliában a The English Electric Company-nál volt alkalmazva, mint fejlesztő mérnök. Itt villamos motorok szabályozásával foglalkozott, az első sztatikusan szabályozott emelőgép üzembe helyezésénél dolgozott. 1959-ben az angol villamos mérnöki egyesület (IEE) tagja lett. Négy angol szabadalma volt, ezek a villamos motorok szabályozásával foglalkoztak. Később megbízhatósági mérnök lett, amikor főleg tranzisztoros áramkörökkel dolgozott. 1969 és 1979 között szenior alkatrész mérnök volt az International Computers Limited-nél (ICL), itt számítógépes informatikai módszereken dolgozott.

    1979 és 1997 között az Egyesült Államokban Kaliforniában dolgozott, mint szenior alkatrész mérnök. Többnyire a számítógép iparban alkalmazták pld. a Computers, Apple Computers, Conner Peripherels és Seagate Technology. Az utóbbiaknál diszk-hajtással kapcsolatos alkatrészekkel dolgozott. 1984-ben egy cikke jelent meg az Electrical Times-ban foglalatok vizsgálatával kapcsolatban. 1997-ben nyugállományba vonult.


    TÓTH TIVADAR okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1929-ben született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 101

    A Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben erősáramú villamosmérnöki oklevelet szerzett. Munkaviszonyát a BME Villamosgépek és Mérések Tanszékén Dr. Liska József professzor úr irányítása alatt, tanársegédként kezdte (1951-1956). Ezt követően az ÉM Mélyépterv Villamos osztályán nyolc éven át tervezőmérnökként, majd szakosztályvezetőként dolgozott. 1964-től 26 éven át a VILATI-ban (Villamos Automatika Intézet) előbb főosztályvezetőként, majd irodavezető helyettesként tervezési munkákat ill. komplett automatizálási vállalkozási munkákat szervezett és irányított.

    A nyugdíjkorhatár 1989-ben bekövetkezett elérése óta egyéni vállalkozóként villamos szakértői és vezető tervezői munkával folytat önálló szellemi tevékenységet. Az utóbbi években beruházást lebonyolító cégek megbízásából irodaházak és kereskedelmi telepek villamos berendezéseinek összefüggő vertikumban való megvalósításában is közreműködik, a beruházás megvalósíthatósági szakvéleményezésétől kezdve az építési engedélyezési terven, kiviteli terven át, a kivitelezés műszaki ellenőrzését is magában foglaló mérnöki szolgáltatásokkal.

    Tagja a Magyar Mérnöki Kamarának, ott épületvillamossági vezető tervezőként és műszaki szakértőként van jegyzékbe véve. Civil szakmai tevékenységet folytat a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Érintésvédelmi és Tervezői munkabizottságaiban.

    Szakirodalmi munkái egyetemi jegyzetekben, szakkézikönyvben, magyar és német szakfolyóiratokban jelentek meg.
     


    TÖRÖK VILMOS okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1929-ben született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 96

    A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Erősáramú szakán végzett 1951-ben. Ezt követően a Villamos Gépek Üzemtana Tanszéken volt aspiráns. Aspiráns vezetője Dr. Kovács Károly Pál akadémikus volt.

    1956-ban a forradalmi eseményeket követően hagyta el az országot. Svédországban telepedett le, ahol a Royal Institute of Technology-ban a Villamos Gépek és Hajtások Tanszék vezetője volt, mint Professzor of Electrical Power Conversion, mintegy húsz éven át. A Svéd Királyi Mérnökakadémia tagja.
     


    TYÁPAI ELEMÉR okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1928-ban született Budapesten.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 39

    1950-ben végzett a BME Villamosmérnöki Kar erősáramú tagozatán. Fél év után, melyet az akkori Felvonó Szerelő Vállalatnál töltött, belépett az alakulóban lévő Országos Villamos Távvezeték Vállalathoz (OVIT), amelynek egyúttal alapító tagja is lett.

    Kezdettől részt vett az országos nagyfeszültségű villamoshálózat tervezésében és kiépítésében, majd az alállomás osztályvezetőjeként ezeknek a létesítményeknek tervezése, telepítése, gondozása volt a feladata. Később a tervszerű karbantartást (TMK) vezette.

    Kis megszakításokkal - több külföldi út, egyebek közt meghívás a Siemenshez, valamint az (ERŐTERV) Erőmű Tervező Vállalatnál, szintén osztályvezetőként eltöltött néhány év kivételével - egészen 1993-ban történt nyugdíjba vonulásáig -  végig az OVIT-nál dolgozott. Munkáját, melyet mindvégig szakmai elismerés kísérte, mind a munkatársai, a közvetlen környezete, mind pedig az OVIT vezetősége méltányolta és több kitüntetéssel, oklevéllel, éremmel, jubileumi diplomával jutalmazta.
     


    VARJU FERENC okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1924-ben született Csornán.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 77

    1951-ben szerezte meg az oklevelet. A Magyar Posta ösztöndíjasa volt és így a Helyközi Távbeszélő Igazgatóság szerelési csoportjában kezdett dolgozni. Itt kis csatornás léges és kábeles berendezések javításával és ezek üzembe helyezésével foglalkoztak. Pár év múlva a Magyar Posta a holland Philips cégtől kábeles 60 csatornás berendezéseket vásárolt.

    Ezen 60 csatornás berendezések szerelési és üzembe helyezési munkáinak elvégzésére kapott megbízást. A 60 csatornás berendezések Budapest-Kaposvár, illetve Budapest-Pápa között szimmetrikus kábelen üzemeltek távtáplált erősítők segítségével.

    A végállomások és néhány felügyeletes középállomás adta a táplálást. A két irány sikeres üzembe helyezését 3 év alatt fejezték be. Ezután a HTI Fenntartási osztályán csoportvezetőként dolgozott, később osztályvezető lett. 1968-ban üzemviteli igazgatóhelyettesi megbízást kapott. Ebben a munkakörben az egész ország fenntartási problémáival foglalkozott.

    1984. év végén ment nyugdíjba.
     


    VÁRTOK GÉZA okleveles villamosmérnök

    Születési ideje: 1927-ben született Ludányban.

    Villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben.

    Diploma száma: 179

    Első munkahelyén - az Észak-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalatnál - ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott, 1954-ben az ÉDÁSZ V. Győri Üzemigazgatóságán hálózat-szerelési osztályvezetővé nevezték ki. Jelentős szerepe volt Észak-Dunántúl falu- és mezőgazdaságának villamosításában. 1958-ban harmad magával kidolgozta a "Vízszintes vezetőelrendezésű kisfeszültségű szabadvezeték technológiájá"-t, amelynek országos szinten történő bevezetését az MVMT elrendelte.

    1962-ben megkapta a "Kiváló Újító" arany fokozatát. 1963-ban a "Nehézipar Kiváló Dolgozója" kitüntetésben részesült.

    1966-ban a vállalati Beruházási és Létesítményi Osztály helyettes vezetőjévé nevezték ki. 1967 és 1968-ban az NDK-ban a NIM megbízásából féléves tanulmányútján a közép és nagyfeszültségű hálózatszerelés gépesítését tanulmányozta. A két tanulmányútról készített jelentését az MVMT dicséretben részesítette.

    1972-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karon villamosenergia szállítási és elosztási szakmérnöki diplomát szerzett "jó" eredménnyel. 1975-ben "Vezetőelrendezés legfeljebb 1 kV feszültségű, csupasz vezetőjű szabadvezeték építésére" tárgyú szabadalmi bejelentésére három társával együtt szabadalmat kapott, amelyre hazánkon kívül az NDK, a Lengyel Népköztársaság, Spanyolország, Mongólia és Románia is szabadalmat adott. 1978-ban munkavédelmi szakmérnöki diplomát szerzett jeles eredménnyel. Az 1979 és 1981 években TESCO szakértőként Bagdadban két év és két hónapot dolgozott a "State Organisation of Electricity Directorate General of Governorates Electrical Distribution"nél, ahol két francia mérnökkel együtt, egyedüli magyar mérnökként Irak nagyobb városainak 2000. évig terjedő időszakra vonatkozó villamosenergia ellátási távlati terveinek elkészítésével foglalkozott.

    1981-ben az ÉDÁSZ V. Műszaki és Technológia Fejlesztési Osztályának vezetőjévé nevezték ki. Ebben a pozícióban dolgozott nyugdíjbavonulásáig. 1988-ban a "Kiváló Munkáért" kitüntető jelvényt adományozta részére az ipari miniszter. 1988-ban három társával együtt az "Erősáramú vezetékelrendezés 1 kV alatti és 1-35 kV feszültség tartományba eső vezetékekből álló rendszerek közös tartószerkezeten történő elhelyezésére" tárgyú szabadalmi bejelentésükre szabadalmat kaptak.


Rubindiplomások, 2001


  • DR. KÖVESI FERENC okleveles gépészmérnök

    Születési ideje: 1909-ben született Selmecbányán.

    Gépészmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen 1931-ben.

    Diploma száma: 11.

    Közgazdaságtudományi oklevelet 1932-ben, közgazdaságtudományi doktori oklevelet 1934-ben, műszaki doktori oklevelet 1935-ben kapott.

    Kitüntetései: Munka Érdemrend, Zipernowszky Díj

    1981-ben arany műszaki, 1984-ben arany közgazdasági doktori, 1985-ben arany műszaki doktori, 1986-ban arany közgazdasági, 1991-ben gyémánt műszaki, 1992-ben gyémánt közgazdasági, 1994-ben gyémánt közgazdasági doktori, 1995-ben gyémánt műszaki doktori oklevelet kapott.

     Kezdetben a villamos gép- és készülékgyártás területén tevékenykedett a Magyar Siemens Művek mérnöke, illetve főmérnökeként, majd a Gamma Finommechanikai és Optikai Művek szervező igazgatójaként. 1945 után a KGMTI osztályvezetője lett. Villamosmérnöki tevékenysége mellett közgazdaságtudományi, illetve közlekedésmérnöki munkássága is jelentős: két berlini ösztöndíjas évének eredménye két doktori disszertáció. Az egyik a Kandó-rendszer továbbfejlesztése volt az akkori teljesen új (még vezérelt egyirányítós) kivitelben. 1962-től a Ganz Villamossági Műveknél a Magyar Államvasutak egyenirányítós mozdonya hazai gyártásának bevezetését irányította. A kísérleti 2700 LE-s Diesel villamosmozdony egyenirányítójának, és a segédüzemi egyenirányítók fejlesztésének munkálatai fűződnek nevéhez. Ő indította meg a MÁV 5000 LE-s tirisztoros mozdonya tervezési munkáit. 1976-ban vonult nyugállományba. Számos előadást tartott, publikációinak száma 70 felett van. Tudományos munkásságát szabadalmak, szabványok, tanulmányok, szakcikkek fémjelzik.