Megjelent a MŰEGYETEM - A TÖRTÉNETI CAMPUS c. kiadvány

2014. február 2.

MŰEGYETEM – A TÖRTÉNETI CAMPUS címen jelent meg az a kétnyelvű, 280 oldalas reprezentatív album, melyet a Magyar Kultúra Napján mutatott be Péceli Gábor rektor és Pakucs János, a kiadványt kezdeményező és támogató Pro Progressio alapítvány elnöke.

Az album a Műegyetem 1902-1909 között, a Gellért tér, Budafoki út,  Bertalan Lajos utca és  Műegyetem rakpart által határolt területen levő épületegyüttesét mutatja be építészeti-építészettörténeti szempontból. A 105 éve elkészült, a városképet meghatározó lágymányosi campus az átgondolt koncepció és az építészeti igényesség miatt különösen méltó ma figyelmünkre.

A hiánypótló kiadvány rengeteg érdekességet, meglepetést tartogat az épületek múltjáról, a korabeli egyetemek világáról, az egyetemi épületek európai fejlődéstörténetéről, valamint az épületeket tervező három építész – Czigler Győző, Hauszmann Alajos, Pecz Samu - munkásságáról is.

A Műegyetem mai történeti campusának helyét 1896-ban jelölték ki, a lágymányosi telek egy részén külvárosi téglagyár és szeszfőzde működött. Ekkor a telek másik része – melyet néhány évvel korábban a folyómederből határoltak le – még feltöltésre várt. Mára a Duna-parti területet körbenőtte a város, s a Campus szerethető épületeivel, a közparkként is működő egyetemkerttel Budapest sajátos hangulatú, méltóságteljes, s egyszersmind barátságos színfoltjává vált.

A Campus 1902 és 1909 között létesült kilenc épületéből nyolc ma is közel eredeti formájában szolgálja az egyetemi oktatást és kutatást, s csak a kis alapterületű Geodéziai obszervatóriumot bontották el a II. világháborúban elszenvedett sérülései miatt.

A könyv első négy fejezete ismerteti:a Campus születésének előzményeit: az európai egyetemek épületeinek fejlődéstörténetét, a Műegyetem elődintézményeit és korábbi székhelyeit, a Campus lágymányosi telkének históriáját, valamint a Campus építésének történetét. Külön-külön fejezetek ismertetik a 9 épület, valamint az egyetemkert megszületését és sorsát – egészen napjainkig. Az utolsó három fejezet bemutatja a Campust tervező három építész professzort: Czigler Győzőt, Hauszmann Alajost és Pecz Samut. Építészetükkel nem csak itt hagytak kitörölhetetlen nyomot, de az akkori Monarchia sok városán is. Egyetemi tanárként meghatározó szerepük volt a hazai felsőfokú építészoktatás kibontakoztatásában, s közéleti tevékenységükkel önzetlenül és eredményesen szolgálták a magyar építész- és mérnök társadalmat. A külföldön látott jó példákat – mérnök, gépész és vegyész professzortársaikkal együttműködve – igyekeztek a Műegyetem tervezésekor is hasznosítani. Munkásságuk minden szempontból lenyűgöző.

Az album egyaránt kíván szólni a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem volt, jelenlegi és leendő polgáraihoz, valamint az építészet és a felsőoktatás iránt érdeklődő nagyközönséghez is.

A kötet szerzői a BME Építészmérnöki Kar Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének oktatói, a kiadvány gondozója pedig a 6Bt Kiadó volt. A kiadvány terjesztője: www.omikk.bme.hu