Tobzódunk. Nincs olyan hónap, hogy ne érkezne hír kutatás-fejlesztési együttműködésről valamely felsőoktatási intézmény és nagyvállalat között. Az egyetemi és az ipari szféra szoros kapcsolatából az ökoszisztéma minden szereplője profitál, tágabb perspektívából nézve pedig az egész hazai gazdaság. Ehhez azonban szemléletmód-váltásra is szükség van: nem árt a piaci gondolkodás az egyetemek falain belül. Charaf Hassannal, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának (BME VIK) frissen kinevezett dékánjával beszélgettünk.
Mely területeken figyelhető meg leginkább az egyetemi és az ipari szféra kooperációja?
– Ilyen típusú együttműködések alapvetően a termelő szakmákban, illetve a STEM-területeken (a Science, Technology, Engineering, Mathematics szavak rövidítéséből – a szerk.) vannak. Ott érdekes és fontos az ilyen kooperáció, ahol természettudományi és műszaki képzések folynak. A BME múltjából fakadóan zászlóvivőnek számít, hiszen itt van a műszaki képzés gyökere az országban.
Van egy vízióm, egy hitvallásom. Magyarország gazdasága akkor erős, ha erős a BME, ami pedig akkor erős, ha a VIK is az. Nálunk van a kulcsa az ipari–egyetemi együttműködésnek. A Magyarországon létező kutató-fejlesztő központok, illetve a szektor multinacionális cégei, nagyvállalatai kivétel nélkül szoros kapcsolatot ápolnak egyetemünkkel. A BME VIK középpontban van, főleg azokon a területeken, ahol a szoftveripar tombol. Ezt pedig az állami szférában is érzékelték, tudomásul vették.
